2 .fejezet

( Kristen szemszög )

Másnap egyedül ébredtem. Kinyújtózkodtam, majd bementem a fürdőbe, és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Majd még mindig pizsamában, szökdeltem lefele a lépcsőn. Anya és Rob a konyhában sertepeltek, míg a báttyáim tv-játékoztak.
-Jó reggelt anya!-köszöntem anyának, miközben felültem a bárszékre.-Jé, te is itt vagy Patty? Nem is vettelek észre.-kérdeztem, mintha nem is vettem volna észre.
-Neked is jó reggel kicsim.-köszönt anya.
-Hahaha! Vicces vagy Stewi.-vigyorgott rám Rob, mint a tejbetök.
-Tudom.-feleltem mosolyogva.-És mi jót csináltok ti ketten?-húztam fel a szemöldököm, kíváncsian.
-Főzünk.-válaszolta anya.
-Óh!-lepődtem meg.-Nem is tudtam, hogy Pattyt érdeklik a főzési tudományok.
-Amint látod, érdekel. Na és te, hogy állsz a főzéssel?-kérdezte Rob.
-Képzeld remekül.-vigyorogtam.-És mi lesz az ebéd?
-A kedvencedet: Mustáros csirkemell krumplipürével.-válaszolta anya.

-Nyami!!!!
Megnyaltam a számat és nyeltem egy nagyot.Észrevettem, amint Rob mindvégig követte, ezt a mozdulatomat. Amire én csak szélesen vigyorogva mentem közelebb hozzá.Majd megcsikiztem, és gyorsan felszaladtam a szobámba, és felöltöztem.
Felvettem, egy rövid farmer nacit,  és egy sárga felsőt.

A hajamat kifésültem, és egy coffba kötöttem.Majd lementem a nappaliba.Ahol már Robis csatlakozott a fiúkhoz a tv-játékban.Mivel Rob állt nyerésre, így a háta mögé osontam, majd a kezeimmel eltakarta a szemét. Így Chris nyerte meg a játékot.
-Kösz húgi!-köszönte meg, miközben megpörgetett.
-Szívesen. De ezért jössz nekem egyel.
-Oké.
-Hé! Ez nem ért.-bosszankodott Rob.
Mire mi röhögésbe törtünk ki.
-Mi nem ér?-kérdeztem.
-Az, hogy Chris nyert. Ugyanis te eltakartad a szemem, miközben már épp nyerésre álltam.-bosszankodott még mindig.
-Nem baj. Éppen azért csináltam, hogy kikapj. Ezt vedd úgy-hogy, egyenlítettem a tegnapi csikizési akciód végett.
-Na, várj csak.
-Várok. De mire is pontosan?!-kérdeztem nevetve.
De mikor Rob közeledni kezdett felém, hátrálni kezdtem egy pár lépést. De mivel nem figyeltem oda hogy, hova lépek, így véletlenül belerúgtam az asztalba, majd hátra estem.
-Aú!-kiáltottam fel.
-Kris! Hol fáj?-kérdezték aggódva.
-Mi történt.-szaladt be anya a nappaliba.-Kicsim, ugye nem esett semmi bajod?
-Nem, nincs semmi bajom. Jól vagyok.-nyugtattam meg, mielőtt elájult volna az aggodalomtól.
-Biztos?-kérdezte Rob, miközben felsegített.
-Igen. Köszönöm.
-Hál istennek. Akkor gyertek ebédelni.-utasított minket anya megkönnyebülve.
Így a konyhába vonultunk. Egész ebédidő közben hülyéskedtünk. Néha-néha anya is fejcsóválva mosolygott, egy egy poénon. Miután végeztünk az ebéddel, segítettem elmosogatni. Majd egy üveg sörrel a kezemben sétáltam ki az udvarra, ahol leültem a hintába és rágyújtottam.
-Abból én is kérek.-mondta Rob, miközben csatlakozott hozzám.
Kivettem a zsebemből a cigisdobozt, és felé nyújtottam.Kivett egy szálat, majd ő is rágyújtott.
-Jó újra itthon. Már nagyon hiányzott ez a hely.
-És én nem hiányoztam?-kérdezte.
-Dehogy is nem, hiányoztál. Nagyon is, te lüke.-böktem oldalba.
-Ennek igazán örülök, ugyanis te is nagyon hiányoztál.-ölet meg.
-Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem,miközben elnyomtuk a cigit.
-Én is pont ezt akartam kérdezni.
-Akkor menjünk.
Bementünk, leraktam a szekrényre a sörömet.Majd anyának szóltam, hogy elmentünk.
-Rendben édesem.
Majd Robba karolva indultunk el a játszótérre. Ugyan is, régen mindig ide jöttünk ki, ha valamelyikünknek valami baja volt. Hintáztunk és libikókáztunk egy keveset. Közben felelevenítettük a régi gyerekkorunkat, amit itt ezen a helyen töltöttünk el. Hazafelé megálltunk a kedvenc fagyizómnál. Ahol ingyen fagyit kaptunk, de csakis én miattam. Rob csokisat kért, míg én csokisat és vaníliásat.
-Itt van egy pici fagyi.-törölte le a számszéléről.
-Ühm...köszi.-jöttem zavarba, majd elfordítottam a fejem a másik irányba.
Nem tudom miért, de most ez a cselekedete zavarba ejtett. Ezelőtt soha sem jöttem zavarba, amikor hozzám ért. Most meg, még a mosolyától is majdnem elolvadok...Hazaérve anya már vacsorával várt minket. Vacsora után a nappaliba kötöttünk.Ahol valamilyen vígjátékot néztek a fiúk. Rob leült a kanapéra, mire én úgy feküdtem, hogy a fejem az ölében legyen. A film nem nagyon érdekelt, így Robot tüntettem ki a figyelmemmel. Nem is értem, hogy eddig nem is vettem észre...hogy milyen jól is nézz ki. Jó azt tudtam, hogy jól nézz ki, de hogy ennyire?! Végig pásztáztam a szemeimmel, az arca minden egyes négyzetmilliméterét. Hiába volt a szája szélén egy kis heg, attól függetlenül is nagyon jól nézett ki. De az büszkeséggel töltött el, hogy ezt a kis heget tőlem szerezte.
-Mi az?-kérdezte Rob, mikor észrevette, hogy őt figyelem.
-Semmi, csak az eszembe jutott mikor ezt a kis sebet okoztam.-simítottam meg a heget.
Mire éreztem, hogy megremeg az ajka egy pillanata.De mielőtt észrevehettem volna, játékosan beleharapott az ujjamba.
-Hé!-szóltam rá.
Majd megeresztett egy kaján vigyort. Én pedig a sértődöttet tettetve, ültem fel a kanapéra.
-Hé, Stewi. Ugye most nem haragudtál meg? Mert ha igen, akkor bocsi.-kért bocsánatot.
Aj, mért kell neki mindig evvel az aranyos szürkés-kék szemeivel könyörgően nézni?! Ezt büntetni kéne. 
-Tudod, hogy nem ér folyton ezt a nézést bevetni.-kopintottam játékosan az orrára.
-De éppen ezért szeretsz.-mosolyodott el.
Nem tudtam, nem viszonozni. Majd vissza helyeztem a fejem Rob ölébe, és a tv néztem tovább, de pár perc után elaludtam rajta...




UI: Ha kapok kb. 5 komit. Akkor ma felkerül a harmadik fejezet is.:)