5. fejezet

Íme itt a következő feji. Bocsi, de csak most sikerült feltennem. :( Ugyanis vasárnap csak este 6-ig voltam a gépnél, de akkor még csak 4 komi volt. Tegnap, mármint hétfőn meg gipszet cseréltek a kezemen, így nem nagyon volt rá időm, hogy felrakjam a következő fejit. Mint ahogyan olvashattátok a Megismerni és beleszeretni című törimnek a következő fejezetét. Nem nagyon tudtam magam odatenni, hogy izgalmasabb legyen. :( Sorry. Nagyon Sorry!:( De most meghoztam a fejit. Örülök a 8 kominak amit kaptam. :) Igazán jól estek. És, Gabica nem haragszom, hogy az előzőekhez nem tudtál írni. :) Hiszen még alig egy hete, hogy megnyílt ez a blogom is.:) De örülök, hogy neked is elnyerte a tetszésedet, ahogy a többi kedves kommentezőmnek. :D Arról, hogy Rob szemszögéből lesz-e fejezet írva, arról csak annyit, hogy igen lesz majd...de egy kicsivel későbbre tervezem. Kb. úgy 3-4 fejezet múlva. De ebben még nem vagyok olyan biztos. Lehet hogy hamarabb lesz az ő szemszögéből. Soha se lehet tudni, hogy milyen hangulatba leszek. Na, de most egyenlőre elég is a szövegelésemből. A komihatár még mindig 5. Jó olvasást! :) XD Pusszantás:Dóry(L)

( Kristen szemszög )

Már egy hete, hogy itthon vagyok. Szombat van. A fiúk rávettek, hogy menjünk el bulizni. Közben megünnepeljük a hazatértemet is. Először tiltakoztam hogy ehhez most nem igazán van kedvem, de nagy unszolások ellenére mégis is beleegyeztem.

Kristen ruhája

Marie ruhája

 Most is éppen a tükör előtt állok, és a ruhámat igazítom magamon. Hála a régi legjobb barátnőmnek Marie-nek, sikerült találni egy jó bulizós rucit. Mikor megláttam a szekrényemben, azt hittem csak a szemem káprázik. Azon agyaltam, hogy honnan van nekem ilyen ruhám, hiszen arra emlékeznék, hogyha én vettem volna meg. De miután rájöttem, hogy az egyetlen személy aki ezt a ruhát becserkészte az nem más volt mint Marie. Vele, is szinte kiskorunk óta jó barátnők voltunk. Nagyon örült, mikor felhívtam, hogy itthon vagyok, és találkozni szeretnék vele. Egy egész napot töltöttünk el, kettesben. Kifaggattam arról hogy mi van közte és a bátyám Chris között. Mert észrevettem, hogy hogyan néznek egymásra. Csak azt nem értem hogyha tetszenek egymásnak akkor mért nem lépnek. Hiszen szép párt alkotnának. De erre mindkettő válasza az volt, hogy azért nem lépnek mert nem tudják mit érez a másik. Meg hogy ne üssem bele az orromat. Cöh...Még, hogy ne üssem bele az orromat.  Elterveztem, hogy majd ma a bulin összehozom őket. Ha törik, ha szakad...
-Szerintem ez a ruha túlságosan is rövid.Nem lehetne inkább , hogy farmert vegyek föl?-kérdeztem a legjobb barátnőm könyörögve.
-Szó sem lehet róla. Éppen egy ilyen ruhára van most szükséged arra, hogy felszedd Robot.-jelentette ki.
-Mi? Hogy szedjem fel Robot? Te meg vagy zakkanva?
-Lehet, hogy meg vagyok zakkanva, de te meg még jobban. Engem nem tudsz becsapni, hogy csak barátként vagy testvérként tekintesz rá.
-És, mi van hogyha nem fogok tetszeni neki ebben a ruhában? Meg amúgy is, tudod hogy nem szeretem a szoknyákat.
-Már hogyne tetszenél neki?! Nem is tudod, hogy milyen kibaszottul jól nézel ki. Hülye lenne, hogyha nem tetszenél neki, még így is. Minden pasi utánad fogja ma este csorgatni a nyálad, hidd el nekem. És ne törődj mással, csak is avval, hogy jól érezd magad.
-Megpróbálom.-eresztettem meg, egy mosolyt, de nem szívből jött. Legszívesebben leszaggattam volna magamról ezt a förtelmet.
-Na, most már készen is vagyunk. Engedjük el magunkat Kris.
-Menjünk.-sóhajtottam.
Majd lementünk a nappaliba, ahol döbbent szempárokkal találtuk szembe magunkat. Először Chris tért magához.
-Tyűha! Anyám! Szexisen néztek ki.-mondta Chris, de mind végig Marie-t tüntette ki a figyelmével.
-Apám. Ha nem a húgom lennék Kris tuti, hogy rád mozdulnék.-füttyentett Cam.
-Szerencséd, hogy a húgod vagyok. Különben ha folyton tapiznál, levágtam volna a legféltettebb kincsedet.-vigyorogtam rá.
-Most mond azt, hogy nem vagyok egy helyes pasi.
-Akkor mondom, nem vagy egy helyes pasi Cam.-ismételtem a szavait.-Te mondtad, hogy most mondjam.
-Ezt még visszakapod.-fenyegetett meg vigyorogva.
-Már alig várom.-öltöttem ki a nyelvem rá.
Majd a tekintetem Rob-ra siklott, aki szinte megkövülve áll már vagy egy jó párperce, és engem vizslatott. Szinte perzselt a tekintete, ahogyan végig nézett rajtam újra és újra. Én is végig néztem rajta.

Egy kék inget viselt, és egy fekete farmert. Az inget a nyakánál nem gombolta be, így kilátszott egy darabon a mellkasa, amin most úgy végig simítanék. *Mit akarsz te KRISTEN?!*-dorgáltam meg magam, majd az arcéra esett a pillantásom. Most is ugyan olyan tökéletesen festett, mind mindig. A hajával, nem nagyon kezdett semmit, szerintem mert ugyanolyan kócosan állt neki mind szokott. De így állt neki jó. Majd, a szemébe néztem ahol teljesen elvesztem. Annyira fogva tartott, hogy kizártam a külvilágot magam körül. Csak én és ő voltunk. De sajnos egy köhintésre visszatértem a valóságba. Majd, mind a ketten Cam-re figyeltünk.
-Végre, hogy bennünket is észrevettek, már vagy 5 perce, hogy egymást bámuljátok. Van valami köztetek, amiről esetleg velünk is megosztanátok?-kérdezte.
-Mi? Ja nem. Mi lenne?-kérdeztem.
De amikor ezt kijelentettem, láttam amint Rob arca egy pillanatra szomorúvá majd csalódottá vált. Nem értettem, hogy miért nézz így. Az nem lehet, hogy ő is ugyan úgy érezzem irántam mint én ő iránta. De, ezt csak is úgy tudom kideríteni, hogyha cselekszem. Döntöttem, megfogadom Marie tanácsát. Vessek be nála mindent. Most áldom Mariet, hogy rám erőszakolta ezt a ruhát. Ugyan is ha féltékennyé tudom tenni ma este, akkor nyert ügyem van.
Gyalog indultunk el, Marie Chrissel és Cammel mentek elől, míg én Robbal mögöttük mentünk egymás mellet. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Hirtelen eszembe jutott, hogy otthon felejtettem a mobilom és a cigimet, így szóltam a többieknek, hogy menjenek előre majd én is jövök.
-Srácok, ti menjetek csak előre, én haza megyek mert otthon hagytam a mobilom. Majd csatlakozom hozzátok.
-Oké. De siess.
-Sietek.
-Várj, veled megyek.-szólalt meg Rob.
Majd haza indultunk. De még most sem szóltunk egymáshoz egy szót se. Amikor hazaértünk felszaladtam a szobámba, majd a táskámba beledobtam gyorsan a telefont, és a cigit is.
Mikor leértem a lépcsőn Rob-ba ütköztem. Szerencsére gyorsan eltudott kapni, különben megint elestem volna. De amikor megéreztem a kezét a fedetlen hátamon egy jól eső borzongás futott végig rajtam. Amit észrevehetett, mert elmosolyodott. Még mindig a karjaiban fogott, mikor egyszer csak közeledni kezdett az ajka az én ajkam felé....