16. fejezet 2/2.rész

Hali...nagyon de nagyon röstellem magam, amiért ennyi ideje nem hoztam frisst. :( Elég sok minden közbe jött, ami végett örültem, ha annyira jutott időm, hogy a kedvenc blogjaimat elolvassam. De most itt a fáradságom, is ami már kb.  egy hete űz engem...nem tudom, hogy a frisseket mikor fogom tudni hozni. Most is a fáradságokat és a bajokat félre téve, megszerkesztettem ezt a fejit. Hát, hogy milyen lett...azt majd ti megmondjátok. :) Legalábbis remélem.:) Na, nem rizsázok többet, ha nem itt is a friss. Jó olvasást. ( Ha nem nagy kérés, és nem tartjátok felháborítónak, komiznátok?! Mert, ez a három komi amit kaptam az előző fejihez igen csekélyes fogyatkozásba esett az előző fejikhez kapott komikhoz. :-$ ) UI: Köszönöm Charlotte Ann-nek, Noemi-nek, és GG-mnek is, a komikat amit az előző fejihez írtak. :) Puszpusz<3 Dóry(L) Ja, és lehet hogy most egy dögnek fogtok nevezni amiért komi határt szabok ki, de ez van. Ezt kell szeretni...10  a komi határ. Ha meg lesz a kért komi határ akkor jön a friss...ha nem lesz még a 10 komi határ, akkor nem fogjátok megtudni hogy mik is fognak majd történni a Bahamákon...:XD) 

Vágylak

Testemen zenélsz, mint lant húrjain

fürge ujjak.

Szóra bírtad szívemet, szíveddel 

együtt dalolnak.

Fülledt éjszakán, a holdfénye mellett

vágyaink pihennek.

Néma csend burkolja lényem

benned égek.

 ( Kris szemszög )

Érezted már úgy hogy, a szíved majd kicsattan az örömtől, ami benned lakozik? Érezted már úgy, hogy szárnyalni tudsz a boldogságtól? Mert én igen. Végre, azzal a férfival lehetek, és azt a férfit szerethetem aki viszonozza az érzéseimet, és akire régóta várok. Amikor Cam kiborult attól, hogy mi Robbal együtt vagyunk, egy kicsit megijedtem. Fájtak a szavai amit hozzám/hozzánk vágott...de végül ő is ugyanúgy elfogadta a kapcsolatunkat ahogyan anya és a többiek. Aminek nagyon is örültem. Az akkori félelmem, hogy mind elutasítóan fognak majd velünk viselkedni, az elmúlt...
Érzem, hogy Rob és a többiek titkolnak előlem valamit. Hiába, próbáltam mindenkiből kiszedni azt amit titkolnak, de mindhiába, ugyanis nem jártam sikerrel. Lassan egy hete már hogy így titkolóznak, ami kezd idegesíteni. Tudják, hogy utálom a titkolózásokat és a meglepetéseket is, erre meg csak azt csináljál amit utálok. Feléjük úgy mutatkozok, hogy nem érdekel már az, hogy mit titkolnak. De legbelül majd szét vet a kíváncsiság. 
Az esti buli is igen furcsa volt, hiszen semmi olyasmi bulizásra való okot nem tudok, ami végett kellett volna ez a buli. Ami még a legfurcsább, hogy anya nem itthon aludt hanem a testvérénél...
És a ruhák, és a fehérneműszettek plusz a fürdőruhák amiket megvetettek velem Ashék nagyon furcsa volt. Nem értettem hogy miért kellett. De amikor csak annyit mondtak, hogy Rob akkor már értettem. Hiszen, valamivel csak kell kedveskednem szerelmemnek. El is terveztem, hogy majd a holnapi estén, azaz a mai estén felfogom venni az egyik csipkecsodát és ki is találtam egy kis meglepit szerelmemnek az estére. Igaz, még soha nem csináltam ilyesmit, de egyszer mindennek eljön az ideje...
Reggel ismételten Rob édes csókjaira ébredtem. Majd miután elfogyasztottuk a Rob által készítettet mennyei reggelit, együtt lezuhanyoztunk. Zuhany után lesétáltunk a nappaliba ahol a másnapos srácokat találtuk. Pár perc elteltével Cam és Rob kivonultak az udvarra, bizonyára valami pasi ügy végett, vagy nem tudom. De nem is szólok ebbe bele. Én személy szerint megbízok mind a kettejükben, így Chrissékkel kezdtük kitárgyalni a tegnapi bulit..ehhez a beszélgetéshez később csatlakozott hozzánk Cam és Rob aki a nyakamba csókolva suttogott szerelmes szavakat, amitől azt hittem hogy a szívem kiugrik majd a helyéről.
Szívem szerint most azonnal megragadtam volna Rob egyik kezét, és magam után húzva a szobámba mentem volna, ahol mind a ketten megadhattunk volna azt egymásnak amire már igencsak nagyon vártunk ismét. De ez nem lett volna tisztesség a családunk és a barátainkkal szemben. Így, hogy le hűtsem magam, szomjúságra hivatkozva kimentem a konyhába. Ahol egy üveg sört kivéve a hűtőből, ki is bontottam volna, ha valaki ki nem kapja a kezemből. Dühösen fordultam meg, hogy leordítsam az illetőnek a fejét aki ki vette a kezemből a hűsítőmet. De amikor megpillantottam a sör tolvajomat, minden apró kis düh kiszállt belőlem.
-Valami baj van kicsim?-kérdezte Rob miközben lerakta az asztalra az üveget, és kisimított egy tincset az arcomból.-olyan furán viselkedsz mióta a Cam és én visszatértünk a nappaliba.
-Nincs semmi baj. De tényleg... csak.
-Csak?
-Amikor a fülembe suttogtad azokat a szerelmes szavakat, és hogy mennyire kívánsz...egyszerűen alig bírtam megállni, hogy teperjelek le menten, vagy rángassak fel a szobámba.-mondtam, majd éreztem amint az arcomat elönti a pír és lehajtottam a fejem.
De mielőtt lehajthattam volna a fejem Rob két kezét az állam alá csúsztatta és feljebb emelte. Felvéve azt a csibészes féloldalas mosolyát közelített az ajkam felé. Amint megéreztem meleg leheletét, becsuktam a szemem, s majd széjjel nyitottam a számat amikor is Rob az ajkait az enyémekre tapasztotta. Lassan, de mégis szenvedélyesen ízlelgettük egymás ajkait. Levegő hiány végett kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
-Ígérem az este kárpótolni foglak az elmúlt napokért, de ideje mennünk.-mondta Rob.
Mikor eljutott az agyamig, hogy mennünk kéne, nem értettem, hogy hova és miért. Ezt a kérdést fel is tettem Robnak aki csak annyit mondott, hogy majd idővel megtudom addig próbáljak meg nyugton lenni. 
Cöhh...még hogy maradjak nyugton. Ja...mintha az olyan könnyen menne nekem. Mikor már napok óta titkolóznak előttem, plusz még azt sem árulja el Rob, hogy hova megyünk. 
De amint látom, mindenki tudd arról hogy Rob hova visz engem, csak én nem. Remek. Rob, kézen fogva engem vitt vissza a nappaliba, ahol a többiek mind sorba megölelgetve közben, jó szórakozást kívánva köszöntek el tőlünk. Kimenvén a kocsihoz beültünk, majd Rob indította is kocsit. Én pedig meghökkenve ültem és csak néztem Robra kérdőn.
-Hamarosan mindent megértesz majd.-mondta Rob, miközben az egyik kezét az én kezemre rakta, s egybefűzte az ujjainkat.
Én csak hümmögtem egy sort, majd mivel beláttam, hogy akármit is csinálnék úgyse tudnám kiszedni belőle, hogy hova is megyünk. 
Tíz perc kocsikázás után a reptérre érkeztünk. Rob kiszállt a kocsiból, majd kisegítve a kocsiból a csomagtartóhoz sétált. Amikor a csomagtartó kinyílt megdöbbenve lestem, ahogyan Rob kifele pakolja az ő bőröndjeit és az enyémeket is. 
-Ez meg mit jelentsen?-kérdeztem meg.
-Egy pár ruha a tieidből és az enyémekből. Ugyan is utazunk, csak is te és én. Mi ketten. De, hogy hova azt majd később megtudod.-mondta az ajkaimba suttogva. 
Majd egy apró csókot nyomva rá, engem ott hagyott egy pár perce a bőröndökkel amíg ő keresett egy biztonságos parkoló helyett. Amint visszaért máris arrább terelt a repülőtértől. Egy kisebb magán repülőgéphez. Ahonnan két harmincas éveiben járó pasi jött elébünk és a bőröndjeinket elvették tőlünk, és fel vitték a kis repülőgépbe. Én, pedig lecövekelve magamat késztettem Robot megállásra. Ugyan is úgy döntöttem, hogy addig én innen egy tapodtat sem fogok mozdulni, amíg el nem árulja, hogy hova is megyünk.
-Kicsim most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-Állok.-feleltem.
-Azt látom. Figyi ha tényleg ennyire akarod tudni, hogy hova is megyünk akkor elmondom.-mondta egy kicsit, szomorkásan.
Rosszul esett, hogy így látni őt. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy ő csak is engem szeretne meglepni,és boldognak látni. Tudom, hogy most megbántottam egy kicsit, azzal hogy így viselkedem. Hogy én mekkora egy hülye kis hisztis picsa vagyok...
-Nem. Nem kell elmondanod. -mondtam -bocs, hogy ilyen hisztis picsaként viselkedtem. Megértem ha ezek után már nem akarnál velem együtt elutazni, és nem akarsz már velem lenni.-mondtam, majd hátat fordítva Robnak visszaindultam a reptér bejáratához.
-Olyan butaságokat hordtál most itt össze, hogy inkább nem is emlékszem rá, hogy mi volt az.-mondta Rob, miközben megragadva a karomat maga felé fordított.-Eszem ágában sincs nélküled elutazni, és veled nem lenni. Már hosszú évek óta arra vágytam, és arról álmodoztam, hogy majd veled járhatok. És, hogy te az enyém légy. Mióta bebizonyosodott, hogy te is ugyanúgy érzel irántam ahogyan én irántad, szinte úszok a boldogságban. És, egyáltalán nem vagy hisztis picsa. 
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is szeretlek.-vallott ő is szerelmet ismét.
Majd ezt a vallomását meg is pecsételte egy hosszú forró csókkal.
-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
Viszonozva a mosolyt, bólintással jeleztem, hogy igen is mehetünk. Előre engedett, így elsőnek szállhattam fel a kis repülőgépbe, ami belülről már nem tűnt olyan kicsinek. Rob engem követvén, leült, maga mellé húzva engem is. Ezután, egymásra mosolyogva, becsatoltuk a biztonsági öveinket, majd egy hangszóróból kiszólt egy idősebb férfi hang, hogy két perc múlva felszállunk....
Amikor felszálltunk, kicsatoltuk az öveinket, majd  hosszas csókokat váltogatva, Rob vállára dőlve aludtam el....

Rob és Kris úton a Bahamákra:)