25. fejezet

 

( Kris szemszög )

    
      ....pár hónappal később....

Az élet olykor elég különös dolgokkal, és fordulatokkal teszi boldoggá, boldogtalanná, és szomorúvá az embereket... Jelen esetben nálunk az első megfogalmazás van jelen. A boldogság....

Valamiért az elmúlt napokban Ash barátnőm, eléggé furcsán viselkedik. Amit egyikünk se igazán értett, hogy mi lehet ennek az oka. Mind addig amíg a fura szokásai fejbe nem billentettek. Hát persze, hogy ennyire kívánós, és szinte mindent összekeverve eszik. Na és a hangulata is igencsak megváltozott. Az egyik percben hisztis, a másikban pedig vidám. S azért, hogy megbizonyosodjak a tippemmel kapcsolatosan, úgy döntöttem hogy elviszem Asht egy közeli ismerősünkhöz, aki egy nagyon rendkívüli és remek nőgyógyász. 

A nőgyógyász ismerős rendelőjéhez érve, barátnőm igencsak kiguvadt szemekkel bújta a az egyik kórterem ajtaján lévő kis táblát.

-Csak nem terhes vagy? Jaj de jó. Rob is tudja már? Vagy meglepetésnek szánod? Ugye, ugye lehetek a kereszt anyja kicsinek? –nézett rám azokkal a bociszemeivel, amiknek nem lehet ellenállni.

-Nem, de hogy is. Nem vagyok terhes. De te viszont, vagyis a viselkedéseid és a többi fura „új” szokásaid nagyon is arra utalnak, hogy te terhes vagy. De erről csak akkor bizonyosodhatunk meg igazán, miután Paul megvizsgált. -feleltem.

Kicsit ijedten, de beleegyezett a kérésembe, majd nagy levegőt véve kopogtattam be az előttünk lévő ajtón. Ami mögül, egy –Szabad! – kiáltást hallottunk. Benyitva az ajtón, amint Paul észrevett felállt az asztala mögül, arcán mosollyal ölelt meg.

-Kristen? Kristen Stewart! El sem hiszem, hogy újra látlak. Nem is tudtam, hogy újra itt laksz. És meg kell hogy mondjam, a szépséged csak fokozódott. –mondta, miután elváltunk egymástól.

-Paul! Én is örülök, hogy újra látlak. Úgy látszik igen csak, sikerült elkerülnünk egymást. Már egy jó ideje itthon vagyok. És ahogyan látom a munkád és a sorod egész jól megyen. –a beszélgetésünket barátnőm köhicselése szakította félbe. –Ó.. jaj, sajnálom. Hirtelen el felejtettem, hogy miért is vagyunk itt. Paul hadd mutassam be neked, egy nagyon jó barátnőmet Ashley Greene-t. Akiről szó esett a telefonban.

-Paul Walker. Örülök  a találkozásnak Ashley. –nyújtotta a kezét kedvesen, barátnőm felé.

-Én is örülök, Paul. –mosolygót Ash.

Majd, a bemutatkozás után Paul megkérte Asht hogy a felsőjét húzza feljebb, és a nadrágját gombolja ki és feküdjön fel az ágyra. Bekente az ilyenkor szokásos zselével, s aztán pedig az ultrahangos vizsgálatot végezte el. Miközben ő a monitor felé mutogatott barátnőmnek, én körbe szemléltem magam az igencsak tágas helyiségben. A falakon, egy pár festmények sorakoztak, ami egy kis babát tartó édesanyát ábrázol, más és más pozícióban. Majd, az orvosi okleveleket nézegettem amit kapott. És érdem rendeket.

-Nos, Ashley ön anyai örömök elé nézhet. Ugyanis 12 hetes a magzat. Gratulálok. –szólalt meg Paul.

Mire megfordulva, hol Paul-ra, hol Ash-re, hol pedig a monitorra esett a pillantásom. Barátnőm szemében, öröm könnyek teltek meg, ahogyan az enyémekbe is.

-Megnézhetem? –szólalt meg, barátnőm.

-Természetesen. És mindjárt ki is nyomtatom. –válaszolta Paul, aki a képernyőre mutatott. –Ott is van.

Ezután, amint megfigyelhettük a kis csöppséget, Paul törlő kendővel kezdte el letörölgetni barátnőm hasáról a zselét. Miután, Ash rendbe szedte magát,Paul a kezébe adta a vizsgálati papírokat, és a kicsiről kinyomtatott képeket. Majd új időpontot egyeztetvén, meghívtuk hozzánk estére vacsorára.

Hazaérkezvén, a fiúkat a nappaliban találtuk ahol, horror-vígjáték filmet néztek, bizonyára mostani film lehet, mert egyáltalán nem volt ismerős a film. Miközben oda köszöntünk nekik, Ash a tv elé állt. Ezzel eltakarva a fiúk előtt a képernyőt.

-Szívem! Arrébb tennéd azt a dögös kis popsidat? Mert nem lássuk a filmet. –szólalt fel Kellan.

-Bocsi fiúk, de hatalmas bejelenteni valóm van. És ez nem tűrhet halasztást. Nos, szóval macikám! –itt szerelme felé fordult. –Apa leszel!

Amint kimondta, Kel üveges tekintettel nézett barátnőmre, míg a többiek a hallottakat voltak készen felfogni.

-Ez fantasztikus hír! Apa leszek! Ez hihetetlen. –úcsódott fel elsőnek, Kel majd szerelméhez lépve, térdelt le, és tette kezeit barátnőm hasára.

Ez a pillanat, nagyon is idilli volt.  Jó volt látni barátaimon, hogy mennyire is boldogok így együtt, és ahogyan a leendő gyermeküknek is ennyire örülnek. Odaszólva, szerelmemnek és bátyámnak hagytuk kettesben, Asht és Kellant. Mivel, Chris úgy döntött, hogy át megyen Marie-hez, így szerelmemmel az oldalamon, mentünk fel a szobámba -ami már a mis szobánk volt-, ahol az ágyra ülve, kisebb apró csókokat váltva, meséltem el neki a délelőtti napomat.

De amikor megemlítettem neki Pault, észrevettem rajta a féltékenységet ami nagyon is hízelgett számomra.

-Ja, és majd elfelejtettem meghívtam ma vacsorára Pault. –mondtam, mire Rob kissé féltékenykedve nézett rám. –Jaj, ne legyél már ilyen. Paul csak egy nagyon jó barát. Még New York-ban ismertem meg. Még akkoriban amikor Kevinnel jártam.

Próbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy nincs oka a féltékenykedésre. De kevés sikerrel. Így más dologhoz folyamodva, pattantam fel öléből, majd megragadva a kezét, húztam be magam után a házba, ahol az emeletre menve lökdöstem be a szobámba. 

Ahol kulcsra zárva a szobát, löktem hátra az ágyra szerelmet, kinek az ölére ülve, kezdtem el elsőnek, az arca minden egyes négyzetét puszikkal el lepni.

-Nincs okod féltékenykedni. Hiszen, egyedül is csak tégedet szeretlek. Szeretlek! Szeretlek! –suttogtam a fülébe, miközben játékosan beleharaptam a fülcimpájába.

-Én is szeretlek! Mindennél, és mindenkinél jobban! –morogta, a fenekembe markolva.

Feljebb tűrve a pólóját, húztam át a fején, és hajítottam valamerre a szobában.  Tenyereimet végighúzva a mellkasán és a hasán,csókokkal leptem el a fedetlen felsőtestet. Majd feljebb kúszva szerelmemhez, nyomtam csókot ajkaira, de a telhetetlensége révén, a csókunk hosszabb és szerelmesebb lett. Miközben, a nyelveink forró és szenvedélyes táncot jártak, addig a kezeimet lecsúsztatva nadrágjához, gomboltam ki, s vettem a kezeim közé a forrón lüktető férfiasságát.

Minél érzékibben próbáltam őt a csúcsra juttatni, annál jobban nőt az egom amiért, a fejét veszve nyögött és morgott fel. A kezeim játékába, az ajkaimmal is beszálltam. Nem is tellett bele sok idő, a számban éreztem forró nedvét.

-Te egy istennő vagy! Mondtam már? –kérdezte szerelmem, felhúzva magához.

-Még nem. –töröltem meg a számat. –De nagyon is hízelgő ez az elnevezés.

-Istennőm!

Hátamra döntve, felém helyezkedett. S miközben az "Istennőm!" –et ismételgette, ő is ahogyan én az arcomat hintette be csókjaival, ajkaimhoz érve az ujjaival végig simított rajtuk, mire apró puszit leheltem ujjaira. 

Ajkaink össze térte közepette, a blúzomból és a melltartómból bújtatott ki, majd később a nadrágomból is. Az ujjait levezetve a bugyim széléhez, azt is lecsúsztatta rólam. Ajkaimtól elválva, a nyakamtól kezdve a kényeztetésemet végezte el. Ezt követően egyre lejjebb kúszott, s a lábfejemtől kezdve egészen a combom tövéig hintette be a csupasz felületeket, csókjaival.

Mind addig amíg, a forrón lüktető nőiességemhez nem ért. Először apró csókot lehelt rá, azután az ujjait fúrta belém.

Amitől egy hangos sikoly hagyta el ajkaimat.

-Robh... –nyögtem a nevét, amikor az ujjai mellé a nyelvét is megéreztem nőiességemen.

Az eszemet vesztve vonaglottam alatta, ahogyan eszméletlenül mérte rám a csapásokat a nyelvével.

-Neh..Nem bírom...-nyögtem..de a nyögésem a végére elfúlóan sikollyá vállt.

Ugyan is ahogyan megszólaltam, úgy ért el a megsemmisülés íze. Remegve, és közben levegő után kapkodva szorítottam magamhoz közel Robot.

Mikor felém helyezkedett, és látva kissé már lenyugvó testemet hajolt ajkaimra, egyben bebocsájtást nyerve a nyelvem felkutatásához. Nyelvünk, szerelmes és érzéki játékot űztek egymással, amikor Rob összeillesztette testünket.

Egyszerre nyögtünk bele a csókba, az egyé válásunkkor.Ajkaink szerelmes csókban forrása közben, Rob mozgásba lendült. Felváltva őt, fordítottam a helyzetünkön, s most én voltam felül. Így én kezdtem el hajszolni magunkat a csúcsra. Amire kisebb lökések következtében, mind a ketten egyszerre értünk el, miközben egymás nevét kiáltottuk. Miután lenyugodtunk, és a légzésünk is visszaállt a régi kerékvágásába, apró csókok váltása után, vettünk egy közös zuhanyt, ahol ismét átadtuk magunkat az egymás iránt érzett vágyainknak....

Átöltözve, és kielégülten mentünk le a földszintre, ahol a Kellan és Chris páros beszélgetésébe mi is beszálltunk. Miközben Ashley a kicsiről készült ultrahangos képet mutatta meg a többieknek, egy ismerősen csengő hangot hallottam meg mögülünk. Hátra fordulva, Cam döbbent és kissé szomorkás tekintetébe révedtünk.....

Paul Walker "nőgyógyász"

 Sziasztok! Köszönöm az előző fejihez írt 3 komit. Remélem, azért ez a fejezet is elnyeri majd valamelyest a tetszéseteket. Nos, az oka annak hogy az elején egyből pár hónapot ugortunk, az azért van mert mint jóval az elején kiderült az a bizonyos "dolog", és egy új eddig mindenki számára idegen, de egyben észbontó pasi, és a végén pedig egy váratlan személy is visszatért. Ami úgy mond egy kicsit izgalmasabbá teszi, majd a további fejiket. Előre szólok, Paul-nak is szánok majd a későbbiekben egy  kisebb, de mégis nagyobb szerepet. Lehet hogy már vannak sejtéseitek, de az is lehet hogy majd később... de előbb - utóbb úgy is megtudjátok. Legalábbis ezen leszek. :-) Hogy, a következő fejit mikor tudom hozni azt sajnos nem tudom megmondani.Ugyan is, holnap édesapámat látogatom meg a kórházban. :( :S Aztán, meg a hétvégén meszelünk, festünk, tapétázunk és egyéb dolgokat fogunk csinálni, amiben nekem is segítenem kell. S hogy meddig fog ez eltartani, azt nem tudom. De igyekszem a következő fejezettel. De egyben biztos vagyok, hogy még a törinek korán sincs vége, és nem is lesz egy darabig. Remélem, ez valamennyire jobb kedvre derít titeket. 

Legyetek rosszak. Puszi Dóry