4. fejezet

Íme a negyedeik feji. Köszönöm a komikat.:) Nagyon örültem neki, amikor ma leültem a géphez, és megnéztem, hogy meglett-e az 5 komi. És meglett! :D De mielőtt belekezdenék a fejibe, először is azt szeretném veletek közölni, hogy....mi írók akik írják a különbözőknél, különböző töriket, és komi határokat szabunk ki, vagy valami ilyesmi...az csak is ezért van, mert a kommentekből, tudjuk csak igazán, hogy kinek hogy tetszett, és a kommentekből merítünk erőt, ahhoz hogy megírjuk a fejiket. Vagyis, ha minél több kommentet kapunk a fejikhez, akkor csak is hamarabb kaptok frisst. Ez az én elméletem. Szóval komikra fel! :) Na, nem is szeretnélek tovább titeket evvel untatni. Jó olvasást kívánok. A komihatár most is 5, ez  után lesz csak feji! :) Pusszantás!(L)

Kevin

Sindy

( Kristen szemszög )

-Hát...nem is tudom. Csak úgy hittem. Hisz......

-Hisz négy éve, hogy nem voltál itthon. És éppen ezért, gondoltam, hogy van barátod.-mondta Rob.
-Volt egy srác, Kevinnek hívták. 2 évig jártunk. Aztán közös döntéssel úgy döntöttünk szakítunk. Nem is voltunk igazán szerelmesek egymásba, csak jól éreztük magunkat együtt. Ő megismerkedett egy lánnyal, így ők a szakításunk után összejöttek. Tudom, hogy ez furán hangzik, hogy már rögtön a szakításunk után Kevin, össze is jött avval a lánnyal. De sokan tudták arról, hogy ami köztünk volt, csak szimpla barátság volt. Eleinte Kevin rosszul érezte magát, hogy attól függően nem is voltunk szerelmesek egymásba, és hogy a szakításunk után mással kezdett el járni.
-De te megnyugtattad, hogy nincs semmi baj, meghogy téged ez nem zavar.-fejezte be a rövid kis történetemet Rob.-Igaz?
-Igaz.
-Éppen ezért lehet, téged nem szeretni. Hiszen, te mindenkire könnyen mosolyt tudsz csalni az arcára. Vidám, kedves, okos, magabiztos és nem mellesleg gyönyörű is vagy.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem estek jól a szavai. Ugyan is ki mondhatná el, azt magáról, hogy egy ilyen félisten mint Rob...ilyen kedves szavakat mond. Szerintem Senki!
-Köszönöm.-de éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.-És te?
-Hm...két csajjal jártam csak. Az egyik Sindy volt.
-Sindy? Az a Sindy? Sindy Black? Aki kiskorunk óta beléd volt esve?-kérdeztem, mire bólintott.-Na és miért lett vége?
-Hát...én csak adtam neki egy esélyt. Mármint magunknak adtam egy esélyt, hogy megpróbáljuk. De nem tartott tovább 2 hónapig a kapcsolatunk. Valahogy, nem illettünk össze. Így szakítottunk, és mi is megmaradtunk a barátságnál. Sindy is belátta, hogy amit irántam érzett az csak szimpla fellángolás volt. Aztán, jött egy új csaj a suliba. Ninának hívták. Igazán csinos, és szép lány. Vele 1 évig jártam. Azt, hittem hogy komoly a mi kapcsolatunk, de kiderült, hogy nem volt az. Ugyan is megcsalt.-itt felhorkantam. Leggszívesebben most megkeresném, és megtépném.
-Hogy történt?-kérdeztem.
-Épp, egy házi buliba mentünk, jöttek velünk Camék is, és még egy pár haver. Egy kis időre elváltunk Ninaval, ő ment a barátnőihez, mi meg a haverokkal söröztünk. Egyszer oda jött az egyik srác, hogy épp az előbb látta Ninát, amint szobára ment Bennel.
-Ben Kinger?-kérdeztem. Ugyan is ő, egy nagyon nagy nőcsábász volt. Lehet, hogy még most az.Nem tudom.
-Igen ő. Elsőnek nem akartam elhinni, de utána többen is mondták ott, hogy a barátnőm Bennel van fent az egyik szobában. Ekkor felmentem, de amikor benyitottam abba a szobába, ahova küldtek. Megláttam amint épp szexelnek. Ekkor olyan düh kerekedett fel rajtam, hogy összeverekedtem Bennel. Ha Cameronék nem szednek le róla, akkor meg is ölhettem volna. De nem öltem meg. Ninával meg pont akkor ott, végeztem. Próbált volna bocsánatot kérni, meg visszakapni. De én nem engedtem. Azóta nem is szóltam se vele, sem Bennel. Ahogyan Camék sem. Sokan úgy döntöttek, hogy ezek után nem foglalkoznak többet velük. Így azóta is csak ismerkedtem lányokkal, de járni vagy más egyéb dolgot nem csináltam. Ennyi az én sztorim.
-Úh...nem semmi. És mi lett avval a szukával, meg avval a barommal?-kérdeztem.
-Nina elvileg összejött valami gazdag pacákkal, Ben meg ugyan úgy éli az életét mint ezelőtt.
-Hm...akkor az volt annak a szukának a szerencsére, hogy nem tartózkodtam itthon. Különben, biztosan kidekoráltam volna a képét.

Nina

-Azt elhiszem.
-És, te érzel még iránta valamit?-kérdeztem.
De valahogy féltem attól, hogy azt mondja majd...még szereti...vagy valami ilyesmit.
-Nem. Ha arra akarsz kilyukadni, hogy szerelmes voltam-e belé. Akkor tudatom, hogy nem. Szeretni szerettem, de nem voltam soha szerelmes belé. Ahogy ő sem. Hiába mondogatta, a történtek után, hogy bocsássak meg neki, mert ő így meg úgy szeret. De ezt soha nem is hittem el neki. Még ha igaz is, lett volna az, hogy szeret, még akkor sem bocsátottam volna meg neki.
-De hisz azt mondtad, hogy szeretted.
-Úgy szerettem, mint egy barátot. Jól éreztem vele magam, mikor együtt voltunk.
-Értem.-mondtam megkönnyebülve.
De miért is, könnyebültem meg?! Hiszen, ha még érezne is valamit iránta, nekem ahhoz semmi közöm se lenne. Rob, csak is a húgaként tekint rám, vagy esetleg mint egy jó barátra. De én mért érzem magam ettől szomorúnak. Hiszen, nem zúghattam bele.Emlékszem régebben, a suliban mindig avval, ugrasztottak minket, hogy köztünk több van mint barátság. Akkor mindig azt mondtuk, és gondoltuk, hogy a barátságnál, csak a testvéri szeretett, van köztünk. Legalább is én így gondoltam. De mióta pár napja haza jöttem, és újra találkoztam vele. Már nem csak a barátságot, és a testvéri szeretetet érzem iránta, hanem valami mást is....

UI: Ha meglesz az 5 komi. De ha többet kapnék mint 5-öt, akkor annak nagyon fogok örülni. :) Na szóval, ha meg lesz az 5 komi, akkor megírom nektek még mára a következő fejit, és fel is rakom.De csak akkor, ha meg lesz a komi határ.:D Puszi:Dóry

3. fejezet

Először is nagyon köszönöm a komikat. Én csak kb. 5 komit kértem, erre 7-et kaptam. Aminek nagyon de nagyon örülök! És amint ígértem itt a harmadik fejike. Pusszantás(L)!

(Kristen szemszög)

Másnap a szobámban keltem fel. Körbe néztem, de Rob nem volt itt. Megnéztem az órám, ami már 10 órát mutatott. Felkeltem az ágyból, és észrevettem, hogy pizsama van rajtam. Ami nagyon meglepett, hiszen tisztán emlékszem arra, hogy nem öltöztem át. Akkor ki lehetett az, aki átöltöztetett? Két esetleges tippem van. Rob és anya. Elterveztem, hogy ezt kifogom deríteni. Úgy ahogy voltam pizsiben, lefáradtam a konyhába, ahol most csak anya főzőcskézett.Benéztem a nappaliba, de a fiúkat nem találtam ott.
-Jó reggelt anya!-köszöntem, miközben a kávémat melegítettem meg.
-Neked is.
-A fiúk?-kérdeztem.
-Megkértem Robot, hogy hozzon epret a boltból.Mert epres sütit akarok sütni. És a fiúk is vele tartottak.
Óh. -csak ennyit nyögtem ki.
Majd miután megittam a reggeli kávé adagomat, egy szál cigi elszívása kíséretében felmentem a szobámba.
Később bementem a fürdőbe, és neki álltam egy forró zuhanynak. A hajamat is megmostam a kedvenc eper illatú samponommal. Majd mikor, alaposan meg fűrödtem, törölközőbe  csavarba mentem vissza a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, és valami ruha után kutattam. De sajnos nem tudtam, hogy melyiket is vegyem fel. A gondolkodásomból, egy kopogás zavart meg.
-Bújj be!-kiáltottam ki a ruhakupacokból.
-Szia! Én vagyok az. Csak azért jöttem, hogy szóljak, kész az ebéd.-jött beljebb Rob.
-Szia.Oké. Mindjárt megyek, hadd öltözzek fel. Csak tudnám, hogy mit vegyek fel?!-sóhajtottam.
-Segítsek?-kérdezte nevetve.
Mire hozzá vágtam az egyik felsőmet.
-Az jó lenne.
Majd mellém lépett, és keresgélni kezdett a sok ruhakupac közül. A választása egy fehér nyakba kötős ruhára esett.

-Szoknya?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen.-vágta rá.
-Nem lehetne esetleg valami, nadrág top össze állítás?
-Aa! Szó se lehet róla. Te most szépen felveszed ezt a szoknyát, aztán pedig lefáradsz szépen a konyhába.-mondta.
-Igen is Apuci!-mondtam nevetve, majd kilökdőstem a szobámból.
Aztán felöltőztem. A hajamat gyorsan megszárítottam, és egy fehér hajráfot raktam a hajamba. Majd lefáradtam a konyhába. Ahol anyáék és természetesen Rob is elismerően nézett rajtam végig. De az utóbbi, túlságosan is sokáig legeltette rajtam a szemét, amit valljunk be, nagyon is hízelgő volt.
-Ejha, húgi. Szoknyában? Rég láttunk már így.-füttyentettek Chris, is meg Cam is.
-Rob parancsolta rám.-mutattam a tettesre, aki meg csak vigyorgott.
-Igen? Gratulálok öcsi.-pacsiztak le a fiúk Robbal.
-Na jó, gyerekek. Ha már így kibeszéltétek magatokat arról, hogy Kristen szoknyát vett fel, akkor ebédelhetünk is.-szólt anya a fiúkra.
-Köszi anya.-köszöntem meg.
-Nincs mit drágám. De tény, hogy nagyon csinos vagy.
Mikor végeztünk az ebéddel, én mosogattam el megint.Anya át ment a szomszédba, mert valami munkával kapcsolatosan volt valami elintézni valója. A fiúk mint mindig a tv játékra voksoltak.
Így én megint mint tegnap az udvarra mentem ki, ahol a medencébe lógattam a lábam. Közben. Rob is csatlakozott hozzám. 
-Azt hittem, hogy leléptél valamerre.-szólalt meg.
-Nem, csak kijöttem rágyújtani. Kérsz?
-Aha, kösz.-gyújtott rá ő is.
Majd a kezemből kivette a sört, és ivott belőle egy kortyot, aztán visszaadta.
-És van most valakid?-kérdeztem.
-Nem nincs.-felelte.-És neked?
-Nem, nekem sincs.
-Pedig azt hittem.
-Mert?-kérdeztem rá.
Ugyan is kiváncsi lettem, arra, hogy mért érdekli az, hogy van -e valakim, vagy sem. Csak nem, érez valamit irántam? Á, ugyan Kristen! Már mért is érezne irántad, egy ilyen szexis srác mint Rob?! De én mért is gondolkozok ilyeneken? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Ahogyan mindig is voltunk. És most is azok vagyunk. Csak barátok. Csak barátok. Ez a két szó szólt csak  a gondolataimban. Csak barátok.
-Hát...nem is tudom. Csak úgy hittem. Hisz......

UI: A komihatár megint 5. De ha többet kapok, se fogok haragudni érte. Csak is örülni fogok neki. Ha holnapra meg lesz a komi.

2 .fejezet

( Kristen szemszög )

Másnap egyedül ébredtem. Kinyújtózkodtam, majd bementem a fürdőbe, és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Majd még mindig pizsamában, szökdeltem lefele a lépcsőn. Anya és Rob a konyhában sertepeltek, míg a báttyáim tv-játékoztak.
-Jó reggelt anya!-köszöntem anyának, miközben felültem a bárszékre.-Jé, te is itt vagy Patty? Nem is vettelek észre.-kérdeztem, mintha nem is vettem volna észre.
-Neked is jó reggel kicsim.-köszönt anya.
-Hahaha! Vicces vagy Stewi.-vigyorgott rám Rob, mint a tejbetök.
-Tudom.-feleltem mosolyogva.-És mi jót csináltok ti ketten?-húztam fel a szemöldököm, kíváncsian.
-Főzünk.-válaszolta anya.
-Óh!-lepődtem meg.-Nem is tudtam, hogy Pattyt érdeklik a főzési tudományok.
-Amint látod, érdekel. Na és te, hogy állsz a főzéssel?-kérdezte Rob.
-Képzeld remekül.-vigyorogtam.-És mi lesz az ebéd?
-A kedvencedet: Mustáros csirkemell krumplipürével.-válaszolta anya.

-Nyami!!!!
Megnyaltam a számat és nyeltem egy nagyot.Észrevettem, amint Rob mindvégig követte, ezt a mozdulatomat. Amire én csak szélesen vigyorogva mentem közelebb hozzá.Majd megcsikiztem, és gyorsan felszaladtam a szobámba, és felöltöztem.
Felvettem, egy rövid farmer nacit,  és egy sárga felsőt.

A hajamat kifésültem, és egy coffba kötöttem.Majd lementem a nappaliba.Ahol már Robis csatlakozott a fiúkhoz a tv-játékban.Mivel Rob állt nyerésre, így a háta mögé osontam, majd a kezeimmel eltakarta a szemét. Így Chris nyerte meg a játékot.
-Kösz húgi!-köszönte meg, miközben megpörgetett.
-Szívesen. De ezért jössz nekem egyel.
-Oké.
-Hé! Ez nem ért.-bosszankodott Rob.
Mire mi röhögésbe törtünk ki.
-Mi nem ér?-kérdeztem.
-Az, hogy Chris nyert. Ugyanis te eltakartad a szemem, miközben már épp nyerésre álltam.-bosszankodott még mindig.
-Nem baj. Éppen azért csináltam, hogy kikapj. Ezt vedd úgy-hogy, egyenlítettem a tegnapi csikizési akciód végett.
-Na, várj csak.
-Várok. De mire is pontosan?!-kérdeztem nevetve.
De mikor Rob közeledni kezdett felém, hátrálni kezdtem egy pár lépést. De mivel nem figyeltem oda hogy, hova lépek, így véletlenül belerúgtam az asztalba, majd hátra estem.
-Aú!-kiáltottam fel.
-Kris! Hol fáj?-kérdezték aggódva.
-Mi történt.-szaladt be anya a nappaliba.-Kicsim, ugye nem esett semmi bajod?
-Nem, nincs semmi bajom. Jól vagyok.-nyugtattam meg, mielőtt elájult volna az aggodalomtól.
-Biztos?-kérdezte Rob, miközben felsegített.
-Igen. Köszönöm.
-Hál istennek. Akkor gyertek ebédelni.-utasított minket anya megkönnyebülve.
Így a konyhába vonultunk. Egész ebédidő közben hülyéskedtünk. Néha-néha anya is fejcsóválva mosolygott, egy egy poénon. Miután végeztünk az ebéddel, segítettem elmosogatni. Majd egy üveg sörrel a kezemben sétáltam ki az udvarra, ahol leültem a hintába és rágyújtottam.
-Abból én is kérek.-mondta Rob, miközben csatlakozott hozzám.
Kivettem a zsebemből a cigisdobozt, és felé nyújtottam.Kivett egy szálat, majd ő is rágyújtott.
-Jó újra itthon. Már nagyon hiányzott ez a hely.
-És én nem hiányoztam?-kérdezte.
-Dehogy is nem, hiányoztál. Nagyon is, te lüke.-böktem oldalba.
-Ennek igazán örülök, ugyanis te is nagyon hiányoztál.-ölet meg.
-Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem,miközben elnyomtuk a cigit.
-Én is pont ezt akartam kérdezni.
-Akkor menjünk.
Bementünk, leraktam a szekrényre a sörömet.Majd anyának szóltam, hogy elmentünk.
-Rendben édesem.
Majd Robba karolva indultunk el a játszótérre. Ugyan is, régen mindig ide jöttünk ki, ha valamelyikünknek valami baja volt. Hintáztunk és libikókáztunk egy keveset. Közben felelevenítettük a régi gyerekkorunkat, amit itt ezen a helyen töltöttünk el. Hazafelé megálltunk a kedvenc fagyizómnál. Ahol ingyen fagyit kaptunk, de csakis én miattam. Rob csokisat kért, míg én csokisat és vaníliásat.
-Itt van egy pici fagyi.-törölte le a számszéléről.
-Ühm...köszi.-jöttem zavarba, majd elfordítottam a fejem a másik irányba.
Nem tudom miért, de most ez a cselekedete zavarba ejtett. Ezelőtt soha sem jöttem zavarba, amikor hozzám ért. Most meg, még a mosolyától is majdnem elolvadok...Hazaérve anya már vacsorával várt minket. Vacsora után a nappaliba kötöttünk.Ahol valamilyen vígjátékot néztek a fiúk. Rob leült a kanapéra, mire én úgy feküdtem, hogy a fejem az ölében legyen. A film nem nagyon érdekelt, így Robot tüntettem ki a figyelmemmel. Nem is értem, hogy eddig nem is vettem észre...hogy milyen jól is nézz ki. Jó azt tudtam, hogy jól nézz ki, de hogy ennyire?! Végig pásztáztam a szemeimmel, az arca minden egyes négyzetmilliméterét. Hiába volt a szája szélén egy kis heg, attól függetlenül is nagyon jól nézett ki. De az büszkeséggel töltött el, hogy ezt a kis heget tőlem szerezte.
-Mi az?-kérdezte Rob, mikor észrevette, hogy őt figyelem.
-Semmi, csak az eszembe jutott mikor ezt a kis sebet okoztam.-simítottam meg a heget.
Mire éreztem, hogy megremeg az ajka egy pillanata.De mielőtt észrevehettem volna, játékosan beleharapott az ujjamba.
-Hé!-szóltam rá.
Majd megeresztett egy kaján vigyort. Én pedig a sértődöttet tettetve, ültem fel a kanapéra.
-Hé, Stewi. Ugye most nem haragudtál meg? Mert ha igen, akkor bocsi.-kért bocsánatot.
Aj, mért kell neki mindig evvel az aranyos szürkés-kék szemeivel könyörgően nézni?! Ezt büntetni kéne. 
-Tudod, hogy nem ér folyton ezt a nézést bevetni.-kopintottam játékosan az orrára.
-De éppen ezért szeretsz.-mosolyodott el.
Nem tudtam, nem viszonozni. Majd vissza helyeztem a fejem Rob ölébe, és a tv néztem tovább, de pár perc után elaludtam rajta...




UI: Ha kapok kb. 5 komit. Akkor ma felkerül a harmadik fejezet is.:)

1. fejezet

Íme itt az első feji.Remélem tetszeni fog majd nektek. Ha megdobnátok egy pár komival, annak nagyon örülnék.:) Jó olvasást kívánok. Puszi:Dóry :)
( Kristen szemszög )

Négy év eltelte után, úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Kíváncsi leszek, hogy anyáék hogy fogadnak majd. Ugyan is négy év hosszú idő, mióta nem találkoztunk. De telefonon, vagy éppen email-ben mindig sikerült elérni egymást.
A haza felé úton a repülőn végig olvastam a kedvenc könyvem. A reptéren a sok taxis közül le intettem az egyiket, majd haza felé vettük az irányt. Mikor elértünk a házunkig, kiszálltam és a taxis segítségével a bőrőndőkkel elértem az ajtóig. Kifizettem a taxist, majd nagy levegőt véve, becsengettem. Anya nyitott ajtót, aki elsőnek meghökkent majd szorosan megölelgetett.
-Drága kicsi lányom, annyira hiányoztál. Mért nem, mondtad, hogy mikor jössz?-kérdezte amint beljebb mentünk.
-Én is örülök neked anya.Te is nagyon hiányoztál. Meglepésnek szántam az érkezésem.
-Chris drágám, gyere csak.Nézd ki van itt.-kiáltott fel az emelet felé.
Aki izgatottan szaladt lefelé a lépcsőn. De amint leért rögtön a nyakába ugortam.
-Szia bátyus! Úgy örülök, hogy látlak. Hiányoztál.
-Drága húgicám! Végre itthon vagy. Te is nagyon hiányoztál.-ölelgetett meg.
Majd az öléből leszállva, mentem fel a szobámba, ahol anya segítségével gyorsan kipakoltunk a bőröndőkből...majd egy gyors zuhany után lementem vacsorázni.
-Annyira jó újra itthon lenni.-mondtam miközben letelepedtem Chris mellé.
Neki álltunk vacsorázni, közben megérkezett Cam is, de nem egyedül.
-Megjöttünk!-mondta, miközben beljebb fáradtak a konyhába.
-Cam!-ugortam a nyakába rögtön.-Nagyon hiányoztál.
-Kristen? Az én egyetlen kishugicám? El sem hiszem. Te is  nagyon hiányoztál.-pörgetett meg.
Mikor letett az öléből, a pillantásom az ajtó irányába fordítottam. Ahol egy szexi görög isten bámult rám. Mi? Uramisten, miket beszélsz te Kris! Dorgáltam meg magam gondolatban. De mikor felismertem, hogy ki az, megszólaltam.
-Patty?-kérdeztem.-Patty!-kiáltottam, miközben a nyakába vetettem magam.
-Stewi?Istenem Stew! El sem hiszem, hogy itt vagy.-mondta, miközben erősen szorított magához, de ügyelt arra, hogy ne fájjon.
-Az jó! Mert én sem.-mondtam nevetve.
Mire mind hangos nevetésbe kezdtünk.
Egész este beszélgettünk, és hülyéskedtünk egymással.Még anya is. Ezt nagyon szerettem anyában. Teljesen máshogyan viselkedik, mint a többi szülő.
Egy kicsit elfáradtam a repülő úttól, így Robbal a nyomomban felmentem a szobámba. A szobába érve mind a ketten az ágyra dőltünk. Miközben a plafont néztem, megakadt a tekintetem, azon a képen amit még én raktam fel.

Ez az a kép ami a plafonon van! :P

-Hihetetlen, hogy ez a kép még mindig itt van. Azt hittem, hogy már anya rég levette. Hányszor könyörgött nekem, azért, hogy vegyem le.-mondtam nevetve.
-Én kértem meg, hogy ne vegye le.-mondta Rob.
Egy kicsit megdöbbentem, hogy Rob nem akarta, hogy ez a kép eltűnjön a plafonról.
-Ó, el is felejtettem, hogy milyen jó a meggyőző képességed.-mondtam, kötekedve.
-Tudod, ellenállhatatlan személyiség vagyok.-mondta magabiztosan.
-Óh, persze! Mr. " ellenállhatatlan személyiség " Pattinson!-sóhajtottam színpadiasan.
Mire felém görbült és csikizni kezdett. Hiába kértem, hogy hagyja abba, de azt mondta  addig nem, amíg be nem ismerem, hogy ellenállhatatlan személyiség.
-Azt lesheted.-mondtam.
-Akkor nem.-mondta, majd tovább folytatta a csikizést.
Már annyira nevettem, hogy a nevetésem sikításba váltott át. Majd kivágodott az ajtóm, és anyáé ijedt tekintetével találtuk szembe magunkat.
-Mi történt?-kérdezték.
Közben Rob abbahagyta a csikizést.
-Csak az, hogy Patty megcsikizett, és nem akarta abba hagyni.-feleltem.
-Tudod mit mondtam, addig nem hagyom abba amíg...-kezdett volna bele, de anya közbe szólt.
-Jaj gyerekek! Tudom, hogy már rég láttátok egymást, meg minden, de próbáljatok meg pihenni. -utasított minket.
-Oké, anya. Ígérem pihenni fogunk, Jó éjt.
-Rendben. Jó éjt.-köszöntek el, majd kivonultak a szobából.
-Ezt most megúsztad, de legközelebb már nem fogom hagyni.-mondta Rob miközben a mellkasára feküdtem.
-Ó de félek!-nyomtam egy puszit az arcára.-Jó éjt Patty.
-Jó éjt Stewi.-mondta miközben a karját a derekamra csúsztatta, majd a fejembubjára nyomott egy puszit.
Valami dalt dúdolt, ami nagyon szép volt, és így ezt hallgatva nyomott el az álom...

Sziasztok!
Nyugi nem hagyom abba a másik két törimet! Hamarosan leveszik a gipszemet, mert szerencsére gyorsan gyógyul. És akkor rendesen tudok nektek frisselni.
Ugyanúgy lesz friss mindenhol nálam, mind eddig.
Az első feji holnap kerül fel.
Puszi:Dóry

Sziasztok!

Nem bírtam magammal, mert belekezdtem egy új töribe. Remélem ezt is ugyanúgy fogjátok szeretni, mint a többit.

Prológus:  A főszereplő Kristen Stewart és Robert Pattinson.Kristen és Robert gyerekkori barátok.Kris 18 éves korában úgy döntött, hogy világot lát New York-ban. Négy évvel később, egy rossz tragédia végett, amiről csak kevés ember tud, úgy döntött, hogy hazaköltözik Los Angelesbe. Ahol a gyerekkori barátjával Robbal érzelmi szálak kötik majd össze. Vajon túl élheti -e a barátságukból keletkezett szerelemet, és a vele járó konfliktusokat a RobSten párosunk? Vagy sem?!...