3. fejezet

Először is nagyon köszönöm a komikat. Én csak kb. 5 komit kértem, erre 7-et kaptam. Aminek nagyon de nagyon örülök! És amint ígértem itt a harmadik fejike. Pusszantás(L)!

(Kristen szemszög)

Másnap a szobámban keltem fel. Körbe néztem, de Rob nem volt itt. Megnéztem az órám, ami már 10 órát mutatott. Felkeltem az ágyból, és észrevettem, hogy pizsama van rajtam. Ami nagyon meglepett, hiszen tisztán emlékszem arra, hogy nem öltöztem át. Akkor ki lehetett az, aki átöltöztetett? Két esetleges tippem van. Rob és anya. Elterveztem, hogy ezt kifogom deríteni. Úgy ahogy voltam pizsiben, lefáradtam a konyhába, ahol most csak anya főzőcskézett.Benéztem a nappaliba, de a fiúkat nem találtam ott.
-Jó reggelt anya!-köszöntem, miközben a kávémat melegítettem meg.
-Neked is.
-A fiúk?-kérdeztem.
-Megkértem Robot, hogy hozzon epret a boltból.Mert epres sütit akarok sütni. És a fiúk is vele tartottak.
Óh. -csak ennyit nyögtem ki.
Majd miután megittam a reggeli kávé adagomat, egy szál cigi elszívása kíséretében felmentem a szobámba.
Később bementem a fürdőbe, és neki álltam egy forró zuhanynak. A hajamat is megmostam a kedvenc eper illatú samponommal. Majd mikor, alaposan meg fűrödtem, törölközőbe  csavarba mentem vissza a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, és valami ruha után kutattam. De sajnos nem tudtam, hogy melyiket is vegyem fel. A gondolkodásomból, egy kopogás zavart meg.
-Bújj be!-kiáltottam ki a ruhakupacokból.
-Szia! Én vagyok az. Csak azért jöttem, hogy szóljak, kész az ebéd.-jött beljebb Rob.
-Szia.Oké. Mindjárt megyek, hadd öltözzek fel. Csak tudnám, hogy mit vegyek fel?!-sóhajtottam.
-Segítsek?-kérdezte nevetve.
Mire hozzá vágtam az egyik felsőmet.
-Az jó lenne.
Majd mellém lépett, és keresgélni kezdett a sok ruhakupac közül. A választása egy fehér nyakba kötős ruhára esett.

-Szoknya?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen.-vágta rá.
-Nem lehetne esetleg valami, nadrág top össze állítás?
-Aa! Szó se lehet róla. Te most szépen felveszed ezt a szoknyát, aztán pedig lefáradsz szépen a konyhába.-mondta.
-Igen is Apuci!-mondtam nevetve, majd kilökdőstem a szobámból.
Aztán felöltőztem. A hajamat gyorsan megszárítottam, és egy fehér hajráfot raktam a hajamba. Majd lefáradtam a konyhába. Ahol anyáék és természetesen Rob is elismerően nézett rajtam végig. De az utóbbi, túlságosan is sokáig legeltette rajtam a szemét, amit valljunk be, nagyon is hízelgő volt.
-Ejha, húgi. Szoknyában? Rég láttunk már így.-füttyentettek Chris, is meg Cam is.
-Rob parancsolta rám.-mutattam a tettesre, aki meg csak vigyorgott.
-Igen? Gratulálok öcsi.-pacsiztak le a fiúk Robbal.
-Na jó, gyerekek. Ha már így kibeszéltétek magatokat arról, hogy Kristen szoknyát vett fel, akkor ebédelhetünk is.-szólt anya a fiúkra.
-Köszi anya.-köszöntem meg.
-Nincs mit drágám. De tény, hogy nagyon csinos vagy.
Mikor végeztünk az ebéddel, én mosogattam el megint.Anya át ment a szomszédba, mert valami munkával kapcsolatosan volt valami elintézni valója. A fiúk mint mindig a tv játékra voksoltak.
Így én megint mint tegnap az udvarra mentem ki, ahol a medencébe lógattam a lábam. Közben. Rob is csatlakozott hozzám. 
-Azt hittem, hogy leléptél valamerre.-szólalt meg.
-Nem, csak kijöttem rágyújtani. Kérsz?
-Aha, kösz.-gyújtott rá ő is.
Majd a kezemből kivette a sört, és ivott belőle egy kortyot, aztán visszaadta.
-És van most valakid?-kérdeztem.
-Nem nincs.-felelte.-És neked?
-Nem, nekem sincs.
-Pedig azt hittem.
-Mert?-kérdeztem rá.
Ugyan is kiváncsi lettem, arra, hogy mért érdekli az, hogy van -e valakim, vagy sem. Csak nem, érez valamit irántam? Á, ugyan Kristen! Már mért is érezne irántad, egy ilyen szexis srác mint Rob?! De én mért is gondolkozok ilyeneken? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Ahogyan mindig is voltunk. És most is azok vagyunk. Csak barátok. Csak barátok. Ez a két szó szólt csak  a gondolataimban. Csak barátok.
-Hát...nem is tudom. Csak úgy hittem. Hisz......

UI: A komihatár megint 5. De ha többet kapok, se fogok haragudni érte. Csak is örülni fogok neki. Ha holnapra meg lesz a komi.