14. fejezet

Most csak annyit írnék, hogy köszönöm a komikat! Íme itt a következő feji ahogyan ígértem. A komi határ most is 10. Ha meglesz a kért komi határ, akkor jön a friss. Jó olvasást. Dóry

Köszönöm, hogy beléptél az életembe

Köszönöm, hogy beléptél az életembe,

Ezek után már nem vágyok a végtelenre.

Nem lesz, más ki idegen útra térítsen,

Hamisan, nyájas ígérettel szédítsen.

Köszönöm, hogy tisztán, őszintén szeretel,

Szívembe mély érzéseket helyezel.

Szorosan körém fonódnak meleg karjaid,

Ajkaimat elárassza forró  csókjaid.

Köszönöm, hogy hűen mellettem maradsz,

Titokban kacérkodva meg nem tagadsz.

Köszönöm, hogy valóra váltod az álmom,

Éjszaka álmomban csodás testedet látom.

Gyönyörű nézésed, nem tudom feledni,

Mert Te tanítottál meg igazán Szeretni!

( Kris szemszög )

...a nevetésünk egy idő után lenyugodni látszódott. Egy ideig még beszélgettünk. Elmesélte hogy az este folyamán egy csodás estét töltöttek el együtt Kellannal. És, azt is, hogy egy tengerparton szeretnének összeházasodni. Miután mindent elmondtunk egymásnak, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a többiekhez. Mikor leértünk, mindenki a nappaliban gubbasztott kivéve Robot és Kellant. Ők nem voltak ott. Ekkor rákérdeztünk a srácoktól, hogy nem-e tudják hova lettek Robék, mire az udvarra küldtek  minket, miszerint ott megtaláljuk őket. Eztán Ashleyvel együtt kimentünk az udvarra, ahol a hintánál meg is leltük a keresett személyeket. Amikor hozzájuk értünk Ash máris Kellan nyakába borult. Most az egyszer irigykedve néztem párosukat. Ők, nyilvánosan is egymás ölelhetik és csókolgathatság egymást. Míg én és Rob ezt addig nem tehetjük meg amíg el nem mondjuk a többieknek. Még hosszan folytattam volna e-eszme futtatását a fejembe, ha hirtelen meg nem éreztem volna a derekamra simulni két kezet. Mikor rájöttem, hogy kié is ez a két ölelő kéz, bepánikoltam. Hisz itt van Kellan. És én egyedül csak Ashleynek mondtam el, hogy együtt vagyunk. 

-Rob...mit csinálsz? Itt van Kell, és ő..-szólaltam meg idegesen suttogva.

-Sh...ne aggódj. Kell tud rólunk. Mivel, látta rajtunk, hogy másképpen viselkedtünk a mai napon mint eddig. Így képtelen voltam elmondani neki. Ugye nem haragszol.-kért bocsánatot.

Olyan aranyosan nézett rám azokkal a szürkés-kék szemeivel, hogy nem tudtam rá haragudni. 

-Hogyan is haragudhatnék, hisz én is elmondtam Ash-nek. Ő is ugyanúgy átlátott rajtam, mint Kell rajtad. Előlük nem lehet soha titkolózni.-mondtam már mosolyogva.

-Az biztos.-suttogta a fülem tövébe, majd maga felé fordított és megcsókolt. 

Szinte annyira édesen és lágyan csókolt most is, hogy beleszédültem a csókjába. Ha nem fog erősen akkor, biztosan a földön folynék szét. 

Egymás ajkaitól elszakadva, mind a négyen a szobámba mentünk fel. Ahol egymásnak meséltünk régi sztorikat. Kell most se hazudtolta meg magát a viccek terén. Már a kifulladásig nevettünk, mikor anya jött fel, hogy ha lehet egy kicsit csendesebbek legyünk. Mivel már elég későre járt, így Kellt maradásra sikerült tartanunk. Rob szobájából áthozták a két fiú az ágyat, így mind a négyen egy szobában alhattunk. Habár egyikünk se aludt az éjszaka folyamán, egy szemernyit se. Egy ideig Kellnek be nem állt a szája, majd őt követvén Ashnek be nem állt a szája. Ránézve Robra, észrevettem amint unja az egészet. Bocsánatkérően, ment le a konyhába inni. Pár perc elteltével én is ugyanúgy cselekedtem mint Rob. Leérve a konyhába sehol sem találtam Robot. Bementem a nappaliba, de ott se találtam. Gondoltam, hátha kimehetett az udvarra, így az udvarra vettem az irányt. Ahol meg is leltem Robot. Amint háttal állva nekem a korlátra támaszkodott. Igencsak elmerenghetett valamin, mert nem figyelt fel arra, hogy becsuktam az ajtót magam után. Halkan mögé osontam, majd hátulról átöleltem, és belecsókoltam a hátába... -e érintésem nyomán éreztem amint megborzongott az érintésemtől. Elnyomva a cigijét fordult meg, és a kezeit a derekamra simulva húztak közelebb hozzá. 

-Be kell, hogy valljam...még olyan két emberrel nem találkoztam soha mint Ash-el és Kell-el. Ők mindig ennyit tudnak fecsegni?-kérdezte miközben a fülem mögé simított egy tincset.

-Ez még semmiség volt. Ők ennél sokkal többet is tudnak dumálni. Ebből is látszik, hogy őket egymásnak teremtették. De így szeretem őket.

-Tudom. Én is megkedveltem mindkettőjüket egyaránt. Alapjából véve, ha nem számítsuk bele hogy be nem áll a szájuk, attól függően igazán rendesek és jó barátoknak mondhatni őket. És, tényleg ők összeillenek. 

Majd ismét megcsókolt. Amit én készségesen viszonoztam is. Habár most csak ennyit adhattunk egymásnak, attól függően ugyanúgy beleadtunk mindent az elcsattant csókjainkba amit egymás iránt érzünk. Elszakadva egymás ajkaitól, úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a szobámba. Belépve a szobába, már Kell és a mellkasán fekvő Ash elaludtak. Megnéztem az időt ami hajnali ötöt mutatott. Robbal befészkelve az ágyamba hosszú csókok váltásával aludtunk el.

( Rob szemszög )

Ahogyan itt fekszik mellettem életem nője, végre igazán boldognak érzem magam. Hányszor álmodoztam arról, hogy ölelhessem, csókolhassam őt. És, hogy elmondhassam neki, szeretem. Ráadásul ő is ugyan úgy érez irántam, ahogyan én. Ez az érzés felül múlhatatlan számomra. Eddig ami csak álom volt a számomra, az mostanra már a valóság...

A holnapi napra egy meglepetést szerveztem Kellannal együtt, amíg kint beszélgettünk az udvaron. Mindent elmeséltem neki arról, hogy hogyan és mikor jöttem össze Krissel. Hála Kell jópofa ötletének, és kedvességének egy hetet tölthetek el Krissel kettesben a Bahamákon. Habár az elején tiltakoztam az ellen, hogy elfogadjam az úgymond ajándékát, de végül elfogadtam. Már csak Krissel kell megosztanom ezt az ajándékot. És a többieknek elmondani, hogy mi együtt járunk. Nem tudom, hogy Kris meddig akarja még húzni az időt, hogy elmondjuk a többieknek a hírt. De én szeretném, ha minél hamarabb elmondjuk a többieknek, és hogy elutazhassunk együtt kettesben.  Magamban eldöntöttem, hogy holnap megbeszélem Krissel, hogy mondjuk el a többieknek a kettőnk kapcsolatát, és az utazást is...

Még egy puszit nyomtam szerelmem arcára, és elaludtam én is......