15. fejezet

Hali....sorry a késésért. :( Döntöttem, hogy ezen a blogomon is beszüntetem a komi határt egy kis időre. Ugyanis eléggé be vannak táblázva a napjaim...Nem akarok ígérgetni, hogy ennyi-meg annyi komi után lesz csak friss...Plusz, hogy eléggé zsúfolt napjaim lesznek mostantól...meg a vizsgáimra is kell készülnöm...amik húsvét után kezdődnek. Így nem tudok garantálni semmit se, hogy mikor lesznek frissek..:$) Amikor tudok, és lesz rá egy kis időm...vagy egyebek, hozom a frisseket. A blogjaim ugyanúgy nyitva maradnak, és hetente egyszer biztosan lesznek frissítve. :)

Kriszty: Köszönöm, hogy ismét írtál komit. :) Ahhoz, hogy a többiek mit fognak szólni, Kris és Rob kapcsolatáról...arról a fejiben olvashatsz majd. :) És, hogy Kris mitől fél?! Mármint, mért nem meri elmondani a családjának azt, hogy Rob és ők egy párt alkotnak? Az az végett van mert, hogy...Jules úgy nevelte fel Robot, mintha a saját fia lenne. És, Kris tart attól hogy netalán tán ez az anyjának, és a testvéreinek nem tetszene. És, fél hogyha ezt Rob szülei megtudják akkor, magukkal vinnék Robot. Tart attól, hogy elítélnék az ők kapcsolatukat....vagy valami ilyesmi...na...de a fejiben mindent megtudsz, arról, hogy hogyan viszonyulnak a többiek a kettejük kapcsolatához. :) Puszi<3

Névtelen: Köszönöm, hogy te is írtál komit. :) Azt, hogy a többiek jól fogadják -e majd, Rob és Kris kapcsolatát az a fejiben kiderül. :) Puszi<3


Gabica: Köszönöm, hogy ismét írtál komit. :) És, nem haragszom, hogy az előzőhöz nem írtál komit. :) Megesik az ilyen. :) Puszim<3

Noemi: Köszöntelek a blogomon. :) Köszönöm, hogy írtál komit. :) Örülök, hogy tetszik. :) És, mint mondtam, nincs mit megköszönni. Puszim<3

Szeretlek

Szeretlek éjjel,

Ha átölel az álom.

Szeretlek nappal,

Ha karodba vágyom.

Szeretlek, ha nézel,

Míg elér az álom.

Szeretlek, ha ölelsz,

Forró szenvedéllyel.

Szeretlek, ha simogatsz,

Hajnali ébredéssel.

Szeretlek gyönyörben,

Szeretlek mert vagy.

Mindenkor szeretlek,

Csak mellettem maradj.

( Kris szemszög )

Nem tudom, hány óra lehet, mert pusmogásokra lettem figyelmes. Pislogtam egy párat, míg felébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Rob gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. Egy reggeli csókért nyújtózkodtam, amit ő készségesen meg is adott.
-Jó reggelt!-köszöntött mosolyogva, miközben a fülem mögé söpörte a hajam.
-Hm...neked is.-mondtam, miközben szorosan hozzá bújtam.
-Jó reggel Csipke Rózsika!-köszöntött rötyögve Kell.
Hát...igen Kell. Aki mindig mindenből poént tud csinálni, ha akar.
-Neked is, brumi maci.-mondtam nevetve.
Egy kis ideig még az ágyban fekve, nevetgéltünk, majd úgy döntöttünk, ideje lenne reggeliznünk. Lassan ki kelve az ágyból, Ashleyvel a fürdőbe mentünk átöltözni. Miután elvégeztük a reggeli teendőinket, lementünk a konyhába, ahol az asztalon finomabbnál finom étkek vártak bennünket. A hűtő ajtaján egy kis cetlit leltem, amin anya kézírása volt. Miszerint, hogy dolgozni ment, és hogy majd csak este jön haza. A cetli elolvasása után, neki álltunk elfogyasztani az étkek felét. Ugyanis a tesóimnak is hagynunk kellett belőle...Időközben a bátyáim is csatlakoztak hozzánk, a reggeli elfogyasztásában. Reggeli után, Kell visszament a hotelbe, akihez csatlakozott Ashley is. Mi meg Robbal a szobámba vonultunk. Ahol édes csókokat váltottunk. Egymás ajkaitól elszakadva, Rob kérése megállította bennem az ütőért is egy pillanatra.
-Kris, én szeretném ha a többieknek is elmondjuk azt, hogy mi együtt vagyunk. Nem akarok titkolózni a családod/családunk előtt. Mert nem ezt érdemlik. Ahogyan mi sem. Jobb lesz, ha még most mondanánk el nekik, mint később. Azt, akarom hogy mindenki tudja, te az enyém vagy, és én meg a tiéd.
Még a lélegzetem is elakadt, amint Rob befejezte a mondatát. Tudom, hogy nem ezt érdemlik anyáék. És, azt is tudom, hogy ha minél tovább halogassuk akkor csak rosszabb lesz....De mi van, ha ők nem akarják azt, hogy én és Rob együtt legyünk mint egy pár?! Mi lesz, ha Rob szülei elszakítanának minket egymástól?! Vagy mi lesz, ha véletlen folytán kettőnk között nem úgy mennének a dolgok, ahogyan kellene?! Ha később minden rosszra fordulna köztünk?! Akkor azt, anya és a fiúk se fogadnák örömmel. Más részről pedig, én is ugyanazon a véleményen vagyok mint Rob. Én is szeretném, ha nem kellene titkolóznunk anyáék előtt. Aj...istenem segíts. Mert egyáltalán nem tudom mit csináljak....azt hiszem, kell nekem még egy kis gondolkodási idő. 
-Kérlek ne haragudj meg, de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Hadd gondoljam át.-fordultam Rob felé.
-Rendben. Akkor magadra hagylak egy kis időre. Majd szólj, ha végeztél. Szeretlek.-mondta, és csókot lehelt ajkaimra. 
Majd ki ment a szobámból, ezzel magamra hagyva a gondolataimmal....
Délután háromkor, Ashley toppant be hozzám. Akit egyből be is avattam, abba amit Rob kért tőlem. Ő, ezt az egészet érthetőnek tartotta. Amit be kellett látnom, nekem is. Fordított esetben én is pont ezt kérném tőle. Így, hogy Ashnek kiöntöttem a lelkem, máris indultam Rob keresésére. Akit az udvaron találtam, a medence szélén ülve. Mellé érve, leültem mellé és a kezeinket összekulcsoltam. Mire avval a féloldalas mosolyával felém pillantott.
-Döntöttem. És, ma este vacsora közben, elmondjuk a többieknek, hogy mi együtt vagyunk.-mondtam, miközben a medencébe lévő vizet tüntettem ki a figyelmemmel.
De nem sokáig, mert Rob az állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem.
-Minden rendben lesz.-suttogta elég közel az ajkaimhoz.
Majd amikor az ajkai megérintették az enyémeket, egy ütemben mozogni kezdett az övéivel. Ajkaink érzéki játékot űztek egymással, miközben egymást simogattuk. De akárhogyan is szerettem volna fojtatni ezt a játékot, és egy más kényeztetését, elhúzódtam Robtól.
-Még estig bírjuk ki valahogy.-mosolyogtam rá.
-Megpróbálom kibírni valahogy.-morogta az orra alatt.
Egymást felsegítve, belekaroltam Robba, majd együtt léptünk be a házba... 
Egészen a vacsoráig görcsben volt a gyomrom. Egyrészről, azért mert féltem hogy mit fognak szólni ehhez az egészhez. Másrészről pedig azért, mert nem tudom, hogy milyenek lesznek ezek után a viszonyok az egész család között.
Miután mind leültünk az asztalhoz, ittam egy korty vizet a poharamból, majd szólásra nyitottam a számat.
-Figyeljetek...khm...öm...mint gondolom sejtitek, hogy Rob és én máshogyan viselkedünk egymással mint ezelőtt.-mondtam, mire mindenki bólogatni kezdett.
Kivéve Kell-t, Ash-t, és Marie-t. Ők, ugyan is tudnak a kettőnk kapcsolatáról.
-Szóval...mint gondolhattátok, vagy sejthettétek, a bálon történt viszályokból...hogy amit Rob iránt éreztem, érzek az nem csak szimplán testvéri/baráti védelmezés volt. Ha nem más... Amikor kirohantam a hotelból, és Rob utánam jött... Nos szerelmet vallottunk egymásnak...És ezt követően úgy döntöttünk, hogy együtt járunk.-nyögtem ki végül az igazat.
Nagyot sóhajtva, és meg könnyebbülten ittam ki a vizet a pohárból. Majd végig jártattam a szememet mindenkin. Eközben Rob az asztal alatt nyugtatólag megszorította a kezem, és együttesen vártuk a többiek reagálását az előbb elhangzottakra. Talán másodpercek, vagy percek telhettek el, mikor anya fölállt az asztaltól... ettől a mozdulatától, a pánik kerülgetett. Többnél több, elképzelésem támadt arról, hogy miként fog majd széjjel választani bennünket. Vagy, miként fog kitaperolni mind a kettőnket innen. A gondolataimat anya szakította félbe...
-Lehet, hogy megfog lepni benneteket mindaz amit most mondani fogok...így nem is húzom tovább az időt. Én...valójában mindig is erről álmodtam, hogy egyszer majd bejelentitek miszerint szeretitek egymást. Mikor kicsim, elutaztál New York-ba, azután vettem észre Robon, hogy milyen magányos  is nélküled, Hiába, voltak barátnői, egyikre se tekintett úgy mint rád. De amikor hazajöttél, újra láttam szemében azt a csillogást amit az előtt láttam rajta utoljára mielőtt elmentél. Mióta újra itthon vagy, egészen máshogyan viselkedtetek egymással. Ha, nem is hoztam fel, akkor is tudtam...vagy legalábbis sejtettem, hogy köztetek sokkal több van mint ahogyan azt mi külső szemmel látjuk. Nagyon boldog vagyok, hogy megjött végre az eszetek, és hogy mind a ketten boldogok vagytok így együtt. Na, gyertek ide. Hadd öleljelek meg benneteket.-mondta anya, könnyesen mosolyogva.
Robbal ekkor mind a ketten felálltunk, és megöleltük anyát.
-Köszönöm.-suttogtuk egyszerre Robbal, anya fülébe.
Miután elengedtük anyát, Cam állt elénk.
-Hát...mit ne mondjak. Sikerült meglepnetek. De áldásom rátok. De Rob, figyelmeztetlek. Ha megbántod a húgomat, akkor amit kapni fogsz utána azért nem lesz köszönet. Még akkor sem, ha az öcsém vagy. Na, hadd öleljelek meg én is benneteket.
Cam-et követvén Chris állt elénk.
-Hát...én tőlem ne várjátok el, hogy majd boldog öröm mosollyal tűrjem a kettőtök kapcsolatát.-emelte fel a hangját.
Ami kissé meg ijesztett. Hiszen, még soha nem beszélt így velem. Arra gondoltam, hogy majd esetleg netalán tán, nem fognak örülni kettőnknek, de hogy pont a saját bátyám emelje fel velem a hangját az már túl sok volt nekem, főleg a következő mondata.
-Mégis, mi a fene ütött belétek?! Arra nem gondoltatok, hogy ha véletlen tán, szét mennétek, hogy fogunk egy fedél alatt élni mindannyian?! És, mégis mióta tart köztetek ez a viszony? Ne tán, már akkor is volt köztetek valami, mi előtt te Kris New York-ba mentél? Véletlenül, nem ezért mentél el?! És te anya. Te, meg azt mondod, hogy mind végig erről álmodoztál, hogy ezek ketten bejelentsék, hogy együtt vannak?! És, te Cam, te még az áldásod is adod rájuk?! Ezt nem  hiszem el. Nektek tényleg elment az eszetek. De tudjátok mit, csináljátok amit elkezdtetek. De húgi egyet ígérhetek, ha széjjel mentek, rám ne számíts abban, hogy megvigasztaljalak. És, ne is számítsatok arra, hogy majd tárt karokkal, és boldogan fogom majd végig szemlélni a kettőtök kapcsolatát. Még ma elköltözök innen.-mondta és kitolva maga alól a széket, felállt az asztaltól.
Majd a szobájába vonult. Utána szaladva, próbáltam volna neki megmagyarázni a miérteket, de az arcom előtt csapta be a szobája ajtaját.
-Chris, kérlek hallgass meg. Beszéljük meg.-kértem.
De nem válaszolt, és még az ajtót se nyitotta ki. A szemeimből, könnyek potyogtak ki miközben lecsúsztam a falmentén. Percekkel később, nyitódott a mellettem lévő szoba ajtaja, és Chris lépett ki rajta. Amint meglátott, engem a földön sírva egyből leguggolt hozzám, majd szorosan magához ölelt.
-Sajnálom Kris. Nem tudom, mi ütött belém. Egyáltalán nem gondoltam komolyan azokat amit mondtam. És, rám bármikor/bármiben számíthatsz. Tulajdonképpen én is örülök, kettőtöknek. Kérlek bocsáss meg. Szent a béke húgi?-kérdezte egy fél mosollyal, majd az orromra koppintott játékosan.
Nem mondtam semmit, hanem inkább a nyakába vetettem magam, és nevetni kezdtem.
Nem is tudom, hogy mért is nevettem egyáltalán. Talán a helyzetünkön?! Vagy csak mert most boldog vagyok?! Hogy végül is a családom/családunk elfogad engem és Robot, egy párként?! Chris, felkapva a hátára vitt le a konyhába, ahol a többiek idegesen feszengve várták a fejleményeket. De amikor leértünk, és megláttak bennünket boldog mosollyal az arcunkon mind megkönnyebbülten fújta ki a levegőt....Chris mindenkitől elnézést kért az előbbi viselkedéséért. Majd, hosszas beszélgetések után mindenki aludni tért. Kell ismét nálunk töltötte az éjszakát, úgy ahogyan tegnap. Miután, mind elvégeztük a fürdőszobai tevékenységünket, egy kis beszélgetés után elnyomott bennünket az álom...Nem is sejtve, hogy valaki egy eszméletlen meglepetéssel lep meg....