16. fejezet 2/1.rész

 
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.

( Rob szemszög )

Végre most már nem kell titkolóznunk Krissel, hogy együtt vagyunk. Igaz sejtettem, hogy nem mindenki fog boldogan a nyakunkba borulni örömében, de azért Chris kirohanása eléggé megijesztett. Fordított esetben, én is pont így reagáltam volna-e hírre ahogyan ő. De végül is minden jól sült el. Hiszen Chris belátta, hogy mi tényleg szeressük egymást. Az este folyamán végre a többiek előtt is magamhoz ölelhettem, és csókolhattam szerelmemet. Már csak anyáéknak kell elmondani, hogy mi összejöttünk...ami igencsak hosszú beszélgetés lesz. De erre most nem szeretnék gondolni. Hanem inkább minden figyelmemet Krisnek szenteltem. Milyen szép, amikor nyugodtan és békésen alszik. Mint mindig.
A hétfői nap elég hamar elérkezett, amit már izgatottan várta. Krisnek még nem mondtam el, de nem is fogom elmondani mind addig amíg oda nem érünk. A többieket muszáj volt beleavatnom a tervembe, különben egyedül nem biztosan sikerült volna véghez vinni. Bárcsak Kris ne vette volna észre, hogy valamiben sántikálok/sántikálunk. Minden egyes pillanatban különbözőbbnél különb dolgokkal próbálja belőlem kiszedni a tervemet. De eddig hálaistennek mind kudarcba fulladt. Természetesen, akárhány próbálkozásánál mindig hárítottam a dolgot, bosszankodva vágtatott fel a szobájába. 
Legszívesebben egyből elmondtam volna neki mindent, de akkor odavész a meglepetés. Minden egyes részletet apránként elintéztettünk Kell-al. 
Míg Ash és Marie elrángatták Krist itthonról, Jules segítségével Kris ruháit, amikre szüksége lesz elpakoltuk egy-egy bőröndbe. És az ágy alá csúsztatva a bőröndöket, álltunk neki egy kis bulit szervezni. Jules az este további részét a rokonainál töltötte. Így a többiekkel egy kisebb baráti bulit csaphattunk.
Természetesen a buli a csajok se maradhattak ki. Szerelmemet táncra perdítve szórakoztuk végig az éjszakát...amíg végül mind a medencében nem kötöttünk ki.
Időközben Marie és Chris eltűntek valahol a házban. Gondolom, hogy kettesben lehessenek. Akármennyire is szerettem volna ugyanúgy tenni, mint ahogyan ők...de nem tehettem. Hiszen én hívtam el a barátainkat, akikben igazán megbízunk. 
Hajnali egyhez közeledve a barátainkat hazatessékeltük. Fáradságra utalva, mind hazatértek. Az igazi ok amiért, haza tessékeltem a barátainkat ilyen hamar, az azért volt, mert szerettem volna, ha szerelmem alszik  egy pár órácskát addig amíg el nem utazunk. Hiszen kevesebb mint 10 óra múlva már a Bahamákra fogunk tartani.
Reggel én voltam az első aki felkelt. Betakargatva, és egy lágy csókot adva, hagytam egyedül szerelmemet, csakhogy egy fonom reggelivel keltsem fel. 
Mikor leértem a konyhába alaposan összeszedtem azokat a termékeket amire most épp szükségem volt. Bő egy órán át készítettem annyi kaját, hogy mind bőségesen jól lakhassunk, és a többiek is.
Egy tálcára felpakolva az elkészített reggeliből, és egy szál vörös rózsát, amit a kertből szedtem vittem fel a szobába. Kedvesemhez ajkaihoz hajolva, lágy csókot nyomtam. Mire, szerelmem a kezeivel a tarkómnál fogva húzott még közelebb magához. Hosszasan elnyújtott csókunkat, én szakítottam félbe.
-Jó reggelt édesem.-köszöntöttem, mosolyogva.
-Hm...jó reggelt...-köszönt kissé hunyorogva, míg fel nem ült az ágyon.
Egymást megetetve, és megfürdetve vonultunk le a nappaliba, ahol a másnapos Cam-éket találtuk.
-Na, mi van...kissé megártott a pia?-kérdeztem viccelődve, mire hozzám vágott egy párnát.
-Ja....meg van itt más is.
-És, mi az? Akarsz róla beszélni?-kérdeztem, mire egy kicsit évelődött, de beadva a derekát az udvarra invitált ki. 
Szerelmemnek ajkaira nyomva egy apró csókot, Cam után mentem aki a hintába ült. Közelebb menve hozzá, mellé ültem és vártam, hogy megszólaljon.
-Hol is kezdjem...hiszel abba, hogy van szerelem első látásra?-kérdezte rám pillantva.
-Azt hiszem, vagy is tudom és érzem is, igen. Hiszen én is alapjából véve az első pillanattól mióta megpillantottam, éreztem, hogy több minden fűzz hozzá mint egy baráti, vagy testvéri szál. És, ez csak az évek során meg is erősödött. És, lám csodát ő is viszonozza az érzéseimet. 
-Anyának tényleg igaza volt abban, hogy titeket egymásnak teremtettek. Bár nekem is ilyen könnyű lenne.
-Miért? 
-Van, egy lány akibe az első találkozásunkkor belezúgtam.
-Hát ez remek. És ő tud róla? Ki a szerencsés?
-Nem, nem tud róla. És, nem is fogja megtudni soha. Mert ő már másé. És, látva, hogy akivel van igazán szeretik egymást. Úgyhogy reménytelen eset.
-Ismerem?-kérdeztem rá.
-Ashley az. a húgom barátnője.-mondta, lehajtott fejjel.
Meghökkenve, ültem Cam mellett. Mindvégig azért volt ilyen kedvtelen az elmúlt napokban, mert akibe beleszeretett az hamarosan férjhez megy, ahhoz a férfihoz akit szerelemmel szeret. Belegondolva magam, Cam helyébe én is így éreznék. Ha Kris más valakihez készülne férjhez menni, nem hiszem eltudnám viselni. Még bele gondolni is rossz, hogy milyen érzések kavarodnak most Cam-ben.
-Sajnálom.-mondtam.-És, most mihez kezdesz?
-Nem tudom. Talán, elfogadom az ügyvédi állást Kaliforniában, és elköltözöm. Amint lehet. Legalább, ott eltudom felejteni.-nevetett fel keserűen.
A mindig csajozós Cam, most végre szerelmes, de akibe szerelmes az nem viszonozza a szerelmét, mert valaki másé. 
-Jules-éknak mikor akarod elmondani?-kérdeztem.
-Majd csak akkor közlöm velük, miután hazaértetek a Bahamakról. Addig nem. 
-Nem tudlak lebeszélni Kaliforniáról, ugye?
-Nem.
-Hiányozni fogsz haver. Az biztos.-mondtam, miközben hátba veregettük egymást.
-Te is nekem.
Majd mosolyt felvéve magunkra visszatértünk a házba.....

Sajnálom, de most csak ennyi tellett tőlem...pedig mikor leültem, és írni kezdtem azt hittem többet is sikerül majd írnom...de aztán mégse...Éppen ezért ennek a 16. fejinek lesz egy második része is. Amint kész lesz a második része is, menten fel is rakom...

Addig is jó olvasást kívánok. Tsók<3

 DÓry(L)