21. fejezet *Bahamákon* ( 5.part )

 Először is hali mindenkinek. Köszönöm, az előző fejihez kapott komikat. Nos, íme itt az újabb fejezet. S egyben, a *Bahamákon* rész vége is.  S a következő fejezet, után a történetben hatalmas fordulatokat olvashattok majd. Amik..hát... hamarosan úgy is megtudjátok. Remélem, ez a fejezet is elnyeri a tetszéseiteket. S, mielőtt az előző fejihez kapott komikra válaszolnék, szeretném megköszönni a pipákat is. :-) Jó olvasást. xoxo D.

Nos, jöjjenek azok a válaszok...:

A 20.fejezethez kapott komikra a válaszaim, hozzászólásaim. :

Rockpassion : Köszönöm, a komidat. S örülök, hogy tetszett. S hogy főleg a khm.-s rész nyerte el a tetszésedet. Nyugi... a pervezséggel nem vagy egyedül XD ... S a komikért, nincs mit megköszönnöd. Hiszen, te is ugyan úgy megérdemled. És, egyébként te is komizol nekem. akkor én mért ne viszonoznám a kedvességedet? meg, ha tetszik a törid, akkor mért ne? És, igen te voltál az első komizóm. :-) És, én is szerizlek! :-) Puszim D.

Reni :) Köszönöm, neked is hogy komiztál. Örülök, neki hogy neked is tetszett. Az biztos, hogy kiűzte Kris a mi Robcink szemeiből az álmosságot. S, hát ezt a kis akciót, Rob se hagyhatta viszonzás nélkül. Ajaj..annyira szidom, azaz csak szidtam magam az előző fejinél.. amiért felraktam a többi képhez a Kris, ajándékát Robtól... kellett nekem lelőni...azt a részt, hogy most vajon tényleg igaz az, hogy otthagyta a pénztárcáját? Vagy, sem? S..áá... pedig nem akartam... ki tenni azt a képet még... de már későn vettem észre.. azaz akkor amikor a komijaitokat olvastam el... most már mindegy...:P  Nos, azok a titkos idegenek? Vajon kik is lehetnek? Hát...hát... később kiderül.. az legyen még titok.. :-D  Puszillak D.

GG: Sziaaaaaaaaa húgi!!!! Köszönöm, a komidat. Örülök, hogy tetszett.. s ááá ezek a kérdések!!! te aztán tudod, hogy milyen kérdéseket tegyél fel nekem... amikre, egyrészt úgy de úgy válaszolnék.. másrészt, pedig nem nagyon akaródzom válaszolni..ugyan is akkor túl sokat árulnék el, a folytatást illetően... Hát jaja...csak ki kell használni, minden egyes pillanatot...aj, de kihasználnám én is..J.-jel... s te pedig gondolom..E..-vel.. vagy sikerült a tegnapi napon, kiábrándítanom  belőle??? Hm??? rem..nem. S igen...hamarosan megtudjátok a nevüket. Ahogyan azt is, hogy elindulnak -e majd mind ketten a színészi pályán, vagy sem?! )Örülök, hogy a tánc is tetszett.  S szerintem is szép volt. ;)  Puszillak D.

Ágika : Köszönöm neked is a komit. Örülök, hogy neked is tetszett. Ahogyan, az ébresztés rész is. Idővel majd kiderül, hogy kik is azok.. Puszi D.

Elizabeth : Köszönöm, neked is a komidat. Örülök, hogy tetszett. S nyugi.. nem haragudtam meg... neked is CUPCUP D.

( Rob szemszög )

       Ha, valaki igazán szerelmes, akkor olyan számára az idő, mintha megállna. Ahogyan jelen esetben nálunk is. De a külvilág szemeiben pedig gyorsan telik az idő. De ez most nem számít, hogy áll vagy épp gyorsan telik az idő, legalábbis nekünk nem. Mert feltétel nélkül, megbízunk a másikban, és őszinte szerelemmel szeressük egymást. S ennél több nem is igazán, kellhet nekünk.     

      Miközben, szerelmem kimerülten, került az álmok világában, a kettőnk jövőjéről gondolkoztam. Vajon, meddig tart ez a felhőtlen szerelem köztünk? S együtt fogunk majd tudni, maradni addig míg meg nem hallunk? Vagy egyszer csak vége lesz, eme gyönyörű pillanatnak? És, talán valaki más mellett fogjuk leélni az életünket? Mi lesz velünk, azután ha innen a szigetről hazatérünk, oda ahol a családunk vár ránk? S mit fognak szólni majd a szüleim, kettőnk kapcsolatához? Elfogják -e majd fogadni páromul szerelmemet? Vagy még sem? S ha az utóbbi történik majd meg, akkor mit fogok majd én cselekedni? Elhagynám, csak azért szerelmemet, mert a szüleim nem akarják, azt hogy mi együtt legyünk? Vagy, ellen szegülnék a szüleim akaratának? 

     Ezer és ezer gondolat cikázott a fejemben, de választ egyikre se leltem. Csak egyet tudok, hogy bármi is történjen a jövőben, a szerelmemet Kristen iránt senki se tudja kiégetni belőlem. Hogy miért is? Mert, ahogyan szól is a mondás, Az igaz szerelem, csak egyszer jön el az ember életébe! -ahogyan, jelen esetben nálam is. Egyszerűen képtelenségnek, hangzik az, hogy én valaki más mellett éljem le az életem. Nem is tudom mi lenne velem, Kristen nélkül. Egy biztos, hogyha rajtam fog majd múlni a kapcsolatunk kimenetele, akkor biztosan hogy együtt maradunk s együtt éljük le az életünket, boldogan és szerelmesen....     

     ....de ekkor még nem is sejtettem, hogy jön egy olyan fordulat az életembe..ami a bizonyosságomat eltöröli a felszínről....     

     Lassan eljött az utolsó esténk is, amit itt ezen a gyönyörű szigeten tölthettem, el kettesben szerelmemmel. Mivel, felejthetetlenné  szerettem volna tenni az utolsó esténket is. Így, míg szerelmem a parton sétálgatott, az újdonsült ismerősünk, női tagjával, én addig gyertya fényes hangulattá varázsoltam, a hálószobát. Lepedőket, és párnákat az ágy elé sorba tettem le. Közben, pedig két sorba égő mécsesekkel körül téve, a szobát, a terasz ajtajáig, fehér rózsát szórtam szét. Ugyan is, szerelmem kedvenc virága, a fehér rózsa. A hűtőben, behűtöttem még, a délelőtti nap folyamán a hely legfinomabb pezsgőjéből. S egy pár fürtös szőlőt is. Mielőtt azonban búcsút vetett volna, új barátnőjének egy fehér rózsát hagytam az ajtón kívülre. 

    Mikor láttam szerelmem egyre közeledő alakját, amint a lépcső fokát szeli kecses lábaival, besurrantam egy észrevehetetlen kis részre, a szobában. 

Rob amint, rejtekhelyén a szobában..csak este

    

      S onnan kísértem figyelemmel amint szerelmem a szobába lépve, csillogó szemeivel pásztázza végig a művemet. Láttam, tekintetében azt az elhatározását, hogy elindul a keresésemre a házban. De mikor hátat fordítva az ajtóhoz érhetett volna, mögé suhanva, a kezeimet a derekára csúsztattam, s ajkaimmal lágy csókot leheltem selymes vállaira.

     -Rob! Ez..ez.. gyönyörű. Köszönöm. -fordult meg, s a kezeit a nyakam köré tekerve pipicskedett fel, hogy az ajkait az enyémekre nyomhassa. 

     Lejjebb hajtva a fejemet, az ajkaink egymásra találtak. Kóstolgatva egymás ajkait, szerelmem fenekéhez érve, emeltem fel őt, miközben ő a lábait a derekam köré fonta. Egyik kezemet levéve testéről, foglaltam helyett a földre terített párnákon. Elszakadva, ajkaitól. A pezsgő felé nyújtózkodtam, s miközben kibontottam azt, Kris a poharakat a kezeibe téve, tartotta felém azokat. Megtöltve poharainkat, visszatettem a helyére az üveget, majd kivéve az egyik megtöltött poharat szerelmem kezeiből, emeltem rá a tekintetem.

    -A szerelmünkre, és az itt eltöltött minden perceinkre. -mondtam, s összekoccintva poharainkat, kortyoltunk bele mind a ketten a hűs, és finom pezsgőbe. 

     Kris, letéve a poharát az üveg mellé, felállt az ölemből, s a komódhoz lépve, egy kis ajándék táskát vett ki belőle. Majd visszaült az ölembe, s apró csókot nyomva ajkaimra, felém tartotta a kis ajándék táskát.

    -Ez a tiéd. -felelte, mosollyal az ajkain.

A kezeimbe fogva a kis tasakot, egy kisebb dobozkát találtam. Felnyitva a kis dobozka tetejét, a tartalmát megpillantva, a szám is tátva maradt. Ugyan is, egy fehér kövekkel kirakott K betűs lánc volt benne. Szinte, az hihetetlen. Pont ugyan olyan ez a lánc, mint amilyet én is vettem szerelmemnek. Csak én nem K betűset, hanem R betűs láncot. Mielőtt, ugyan meg adhattam volna, a várva várt választ az ajándékra, előhúztam a zsebemből az ugyanolyan kis dobozt, amiben az én kapott lánc volt. Majd, felé nyújtva felemeltem a tetejét. Látva szerelmem arcán, a döbbenetet, és az örömet. Megmosolyogtatott. 

   -Ez meg a tiéd kicsim. -feleltem, fel villantva a kedvenc mosolyomat. -Nagyon is úgy tűnik, hogy ismét egyen kattogott a fejünk. 

     Hogy mit is értek az alatt, hogy ismét egyen kattogott a fejünk? Hát azt, hogy mikor még mielőtt ő New York-ba költözött, egy - egy együtt készített képet, kettősünkről ajándékoztunk a másiknak. Egymás nyakába téve, a láncot kezdtem bele szerelmem kényeztetésébe.....

( Kris szemszöge )

     Ez az egész, olyan mint ha egy gyönyörű álomba repültem volna. Végül  is, egy valós álomba repültem bele, ahol  a főnyereményt, én nyertem meg. Aki nem más mint Rob. Minden egyes percben, pillanatban -szavaival, pillantásaival, érintéseivel - magába bolondít. S a meglepetéseivel. Mint, az itt ezen a meseszép szigeten, eltöltött két hét. Az égő mécsesekkel és fehér rózsa szirmokkal terített, út a terasz ajtajától, a háló szoba közepéig. Ahol pedig két lepedő, s egy pár párnával fekvésre alkalmas helyet terített be. Behűtött finom pezsgővel, és fehér szőlővel is meglepett.És a nyaklánccal is. S ami utána következett, hab volt a tortán. Hiányozni fog a sziget, s a kettesben eltöltött két hét is is. Szerelmem, teljes mértékben felejthetetlenné tette számomra, ezt a két csodás hetet. Úton a a repülőn ülve, szerelmem csókot lehelve ajkaimra, majd lassacskán  elnyomott az álom...

    ... s ekkor még nem is sejtve...hogy milyen meglepetések sora, fogja majd megváltoztatni mindannyiunk életét..hogy rosszak sorozata -e, vagy a jóké?!.....