38. fejezet

Hali - gali, hali - hó! Íme, itt is van a folytatás. Köszönöm, az előző fejihez írt komikat és a pipákat is egyaránt. (Nono, kérésére van benne egy kis +18-as rész is.) ;) És... a végéért pedig, ha kérhetem nem megölni... xD Remélem, ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseiteket, és azt is remélem, hogy ehhez is kapni fogok majd egy pár komit. 

Jó olvasást. Cuppanós puszi

Dóry

*Egy nap elveszítesz mindent, amid van, és arra a napra semmi nem készíthet fel. Sem a hit, sem a vallás. Semmi. Amikor valaki, akit szeretsz, meghal, megismered az "ürességet". Teljesen magadra maradsz. Soha nem felejthetsz és sohasem bocsátasz meg. Gondolkodj el arról, mennyi vesztenivalód van.*

( Rob szemszög )

Az esküvői szertartás után, egy kis ünneplést tartottunk az ifjú Lutz házaspárnak. Bár, Ashley igazán ki tett magáért, de szerelmemen még ő se tudott túl tenni.  
Miközben a pap Asht és Kellt, adta össze az oltár előtt, magamban elképzeltem a Krissel való esküvőnket. Lehet, hogy még nem lenne itt az ideje, annak hogy mi összeházasodjunk. De én tudom, és érzem, hogy Kristen az a nő ki mellett leakarom élni az életemet. 
Vajon, ha megkérném a kezét igent mondana? És, ha nemet mondana, akkor mit cselekednék? 
Egyet, biztosan tudok, hogy bármi is lenne a válasza  én akkor is ugyan úgy szeretném őt mint ahogyan most.
-Haver, de elgondolkoztál. -ütögette meg a vállamat Kell, ezzel visszahívva a jelenbe.
-Hm.. ja.. Csak, a Krissel való kapcsolatunkról gondolkoztam el.   Szerinted, ha megkérném a kezét, igent mondana? -kérdeztem tőle, miközben a tekintetemet az éppen táncoló szerelmemen tartottam.
-Azt, nem tudom biztosan. De, tény és való hogy szeret téged, és hogy bármit megtenne érted. De, Kris és a házasság? Őt, nem olyan csajnak ismertem meg, ki oda lenne az ilyen hecce - hupákért. Hogy, igent mondana -e neked, vagy nem, azt csak akkor fogod tudni, ha megkéred a kezét. -mondta, őszintén.
Abban teljes mértékben igazat adtam neki, hogy szerelmem nem szeret a középpontban lenni.  De, megfogadva Kell tanácsát, egy terv kezdett megformázódni a fejemben, amely arra sarkalt hogy megkérjem Kristen kezét. De, ahhoz még mindent el kell, hogy intézzek...
Szerelmemhez lépve, a karjaimba zárva kezdtem el vele táncolni. Apró csókok következtében merültünk bele, egyre jobban a többi táncoló páros közé, mind addig amíg el nem jött az idő, hogy az "ifjú házaspár" útra kellhessenek a két hetes nászútjuknak.
Miután, mindenkitől -kivéve minket és a lányukat- hosszas ölelésekkel és  jó kívánságokkal elbúcsúztak,  hozzánk léptek.
-Vigyázzatok rá! -kért minket Ashley, miközben Sophiet Kris karjaiba fektette.
-Ígérjük. Na, de ideje indulnotok. -mondta Kris.
Kellan átölelvén "feleségét", indult a ház előtt parkoló feldíszített fekete autóhoz, amibe miután beültek,  lassan el is tűntek a látókörünkből. 
Mivel, a kis hercegnőnk már idővel elszenderedett, így elköszönve a többiektől, mentünk be a házba egyenesen a szerelmemmel közös szobánkba. Ahol átöltöztetve Sophiet a pizsamájában, fektettük be az ágyunkba.
Szerelmem mögé osonva, hátulról átöleltem a derekát, majd a fejemet a vállán tartva figyeltük együtt, amint Sophie édesen alszik.
-Szeretlek. -suttogtam halkan.
-Én is szeretlek. -fordult szembe velem.
Ajkaink forró csókban olvadtak össze.    Meg nem szakítva ajkaink játékát, kaptam szerelmemet az ölembe, majd a fürdőszobába araszoltam. Amint becsuktam magunk mögött az ajtót, Krist háttal az ajtónak döntöttem. Ajkaitól elválva, a nyakát hintettem be apró csókokkal, miközben az ujjaimmal a ruha cipzárját húztam le.
Lesimítva róla a fehér ruhát, a kezeimmel végigsimítottam puha meleg testét. Miközben ajkaink újra csókban forrtak össze, szerelmem se tétlenkedett tovább.... miután mind a kettőnkről lekerültek a felesleges ruha darabok, egymást ölelve álltunk be a zuhany alá, ahonnan a kellően langyos víz folyt mindkettőnkre....


( Kris szemszög )


.... kissé fura érzés volt ez alatt a langyos víz alatt állni, de ezen nem sokáig tudtam törődni,  ugyan is Rob kezei a derekamról lassan a melleim felé vándoroltak. Puha ujjai finoman érintették a bőrömet, majd a csókunkat megszakítva, kezeit helyét az ajkai vették birtokba. Megérezve ajkai játékát a melleimen, a torkomból halk sóhajok törtek fel. Ajkaival egyre lejjebb haladva csókolta végig testemet, majd felrántva magamhoz, egy vérforraló csókban forrtunk össze. Kezei eközben egy pillanatra se hagyták abba a megkezdett tevékenységét. Először végig simított a combom belsején, majd hirtelen mozdulatot véve, az ujjait eltüntette nőiességemben. Mikor megéreztem magamban, belenyögtem a csókunkba. Mire, szerelmem egyre hevesebben mozgatta ujjait bennem. Elválva ajkaitól egyre hangosabb nyögések szakadtak fel belőlem, melyet a vállába harapva, próbáltam eltompítani. Majd, lejjebb hajolt, s pár perc elteltével aj ujjai helyét a nyelve vette át. Abban, a pillanatban mikor mélyebbre fúrta nyelvét forróságomban, éreztem, hogy menten a csúcsra jutok. Ami nem is váratott magára sokáig, ugyanis hatalmas robbanással jutottam a csúcsra. Rob az ajkaimhoz felkúszva, lehelt csókot ajkaimra. Viszonozva a nekem nyújtott örömöket, lejjebb csúsztam s az ujjaim közé vettem merev férfiasságát. Végigsimítottam rajta, mire ajkait egy halk morgás hagyta el. Először a kezeimmel kényeztettem, majd a nyelvemet is bevetve juttattam egyre közelebb a csúcsra. Mielőtt azonban a teste megremeghetett volna, felrántott magához, és az ajkait az enyémekre tapasztva, a férfiassága forró magja a hasamon ért célt, ezzel egyetemben Rob bele is nyögött a csókunkba.    Mikor, a levegő vételünk, kissé lenyugodni látszott, szerelmem égető csókokkal halmozta el a nyakam minden egyes szegletét, miközben belém hatolt.
-Szeretlek. -suttogta.
-Én is szeretlek. -viszonoztam a vallomását, egy kéjes nyögés kíséretében.
Lassan kezdett el mozogni bennem, miközben érzéki szerelmes csókok sokaságával halmoztuk el egymást. Eközben a lábaimat a dereka köré kulcsoltam, mire ő egyre gyorsabb, és hevesebb lökéssel űzött mind kettőnket a csúcs felé.    A beteljesülésünkhöz érve, a feltörő hangokat ajkainkat össze illesztve igyekeztünk eltompítani.
Miután kihúzódott belőlem, apró csókok közepette mosdattuk meg egymást....    Megtörölközve, és az alváshoz öltözve, mentünk vissza a szobába, ahol a kicsi kereszt lányunk mélyen aludt. Míg én az egyik oldalára, addig Rob a másik oldalára feküdt. Apró puszit nyomva Sophie arcocskájára, szerelmem lágy csókot nyomott ajkaimra, majd mielőtt azonban mi is álomra hajthattuk volna a fejünket, megcsörrent a mobilom...
A szekrényemen még mindig csörömpölő telefonért nyúlva, nyomtam meg a fogadás gombot.
-Halló, tessék. -szóltam bele.
-Elnézést a késői zavarásért, Charles Brennon vagyok a Los Angelesi rendőrségtől. Kristen Stewarttal szeretnék beszélni.
Rendőrség? Még is miért keres engem, éjnek - éjvadján  a rendőrség? -kérdeztem magamtól, miközben válaszoltam ez épp engem kereső rendőrnek.
-Én lennék az. Miben segíthetek? -kérdeztem meg.
-Maga, Mrs. és Mr. Lutz barátai?
-Igen, én... de miért kérdi?
-Sajnálom, de az őket szállító magán repülő lezuhant....
...Lezuhant! Lezuhant! Lezuhant... -csak is ez az egy szó visszhangzott a fejemben.  Az ujjaim közül, a telefon lassan kicsusszant.  A külvilág számomra, ebben a pillanatban megszűnt, és csak üres tekintettel meredtem az ágyon fekvő, édesen alvó kislányra. 
Hogy, magamban ismételten azt a szót, hogy : Lezuhant! -vagy, hogy esetleg hangosan is ismételni kezdtem -e, azt nem tudtam volna eldönteni.....