29. fejezet

                                                           ( Kris szemszög )

Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad bármi is történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs velünk.

Úgy éreztem : végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam.

Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég...

Az éj folyamán, szerelmem nyugtalan teste odanyújtózott mellém. Hevülő bőre a bőrömhöz simult, mint a víz a folyómederhez. Egymássá változtunk, ahogyan a palettán születik a sárgából és a kékből a zöld, és megvilágítottuk egymást különös, élő fénnyel, ami csak a kettőnk behunyt szemét tette láthatóvá a sötétben.

Reggel a felkelő napfény, perzselte bőrömet, mely nyugtató érzésként hatott rám.

-Jó reggelt napfény! –mormolta a hajamba, szerelmem.

-Neked is. –dünnyögtem, miközben a könyökömön megtámaszkodva, nyújtózkodtam felé egy reggeli csókért.

Amit, ő készségesen meg is adott. Egy pár percig még ízlelgettük egymás ajkait, de a „fránya levegő” miatt, képtelenek voltunk elszakadni egymás ajkaitól.

-Nincs kedved ezt a fürdőben folytatni? –kérdezte szerelmem, szemében huncutsággal.

-Veled bármit. –feleltem kacéran.

Mire, kipattanva az ágyból a fürdőszoba ajtaját vettem célba. De azonban, amint elértem az ajtóig Rob, hátulról a karjait a derekamra kulcsolta, s úgy kapott a karjaiba.

-Hova – hova, szépséges hölgyem? –kérdezte, felhúzott szemöldökkel, közben az arcán megjelent az az imádni való mosoly.

-Ó, hát én fürdeni kedves uram! –feleltem csábosan.

-Nem bánja, ha önnel tartok?

-Egyáltalán nem bánnám! –kacsintottam rá.

Majd, még mindig a karjai közé kapva engem, lépett be a fürdőbe, ahol  a lábaimra téve tett le a hűvös csempére, s megengedve a hideg és a meleg vizet egyaránt a két személyes fürdőkádba, öntött bele a kád mellett lévő kis polcról a tenger gyümölcsös tusfürdőből.

-Mindjárt jövök... te addig csak nyugodtan, ülj bele a kádba. –suttogtam az ajkai közé...

...visszatérve a szobába, magamra kaptam szerelmem földre dobott ingét, s úgy mentem le, hogy körbe nézzek a konyhába, hátha pezsgőre lelek. Nagy, szerencsémre rá is leltem, egy ugyancsak behűtött állapotban lévő pezsgőre, mellett két poharat, és egy kis üzenetet is találtam.

„Azért csak okosan, és jó hancúrozást.És beszámolót is kérek!

  A ti Kel bátyátok xD”

Nem tudtam nem elrejteni a mosolyomat, a kis üzenetet olvasván. A kezembe kapva a pezsgőt és a két poharat, az üzenettel együtt, mentem vissza  Rob -hoz, kit már a kádban találtam.

-Hát ez meg? –kérdezte, a kezemben lévőkre mutatva.

-Olvasd el, és akkor majd megtudod. –nyújtottam felé a kis cetlit.

Mikor elolvasta, az ő ajkai is mosolyra húzódtak. Majd, kivette a pezsgős üveget a kezeimből, és pillanatokon belül ki is bontotta. Amit, aztán a poharainkba töltött is. Amint bele kortyoltunk a finom pezsgőbe, Rob kivette a kezemből a poharat, amit az övé mellé rakta le.  

Ezután, az ajkaimmal az övéi felé hajoltam, mind addig amíg, egy forró –ám, de szerelmes – csókban, össze nem forrtunk. Meg nem szakítva a csókunkat, Rob az egyik kezével a fenekem alá nyúlt, míg a másikkal a combomat fogva, húzott be a vízbe. A bőröm, borsózni kezdett, a melegre sikeredett fürdő miatt.  

Elszakadva ajkaitól, kezdtük el egymást lágyan megmosdatni, mind eközben, szerelmem különös célozgatásokkal adta tudtomra, hogy  valahova el akar majd vinni.

Miután, szerelmem teljesen felcsigázott a célozgatásaival, nagy nehezen, kikászálódtunk a kádból. Rob valahonnan, - hogy honnan, azt nem tudom – kerített egy – egy törölközőt, mind kettőnk számára. A törölközőt magunk köré, csavarva használtuk fel a két fogkefét, és a fogkrémet, amit találtunk. /*Remélem Kel és Ash, nem fognak érte haragudni... ha meg mégis, akkor majd veszek nekik másikat.*/  -gondoltam magamban.

A közös fogmosás inkább sikerült viccesre, mint romantikusra, ugyanis a tükörben folyton egymást néztük és mindenféle humoros figurát bedobtunk. A végén pedig persze jól össze fog krémeztük egymást.

Ahogy végeztünk, Rob megtörölte az arcát és az enyémet, majd lopott egy csókot miközben, a szobába tértünk vissza.

Magunkra kapva a ruháinkat, meg igazítottuk a hajunkat, majd szerelmem apró csókot lehelve ajkaimra, hívott egy taxit.

Miközben a taxira, vártunk a nappaliban foglaltunk helyett. Elhelyezkedve magam, Rob ölében próbáltam őt kifaggatni arról, hogy mégis hova akar vinni... de nem jártam sikerrel....

( Rob szemszög )

Amikor újra megpillantottam őt, és a karjaimba zárhattam, ölelhettem és csókolhattam szerelmemet, mérhetetlen boldogság telepedett rám.

A nélküle töltött pár nap, maga volt a pokol, és kín. Minden egyes percben azt vártam, és lestem hogy mikor tér majd vissza hozzám. Vele, minden perc maga a kincs, ami valaha is létezhet számomra. Miközben, az ágyon feküdtünk, ő a mellkasomon, az ötletem támadt... hogy mivel holnap, azaz a mai napon, három hónapja, hogy elcsattant köztünk az első csók.

Lehet, hogy buzisnak hangzik... de számomra ez örömet okoz, hogy már ennyi ideje... hogy együtt vagyunk. Az első csókunktól követően.

Még a mai napig is, tisztára és valójában bennem ég az a pillanat, amikor megcsókoltam, s ő viszonozta is.

Az ötletemhez visszatérve, az jutott az eszembe, hogy elviszem őt arra a helyre, amit akkor véltem felfedezni mikor még ő New York-ban volt. Egy csodás kis vízeséses patakpartot... mely abban a szent minutomban, magával ragadott amikor ráleltem. S akkor egyből Kristen jutott az eszembe, hogy bizonyára neki is nagyon tetszene az a hely.

Nem is tudom, hogy eddig miért nem mutattam meg neki azt a helyet... de most itt van rá az alkalom, hogy megoszthassam vele a patak és a vízesés szépségét...

Amint ezt kimondtam, hangos duda szót hallottunk meg. Kilépve az ajtót, a ránk várakozó taxira esett pillantásunk. Megkérve szerelmemet, hogy várjon egy kicsit, visszaléptem a házba a kulcsokért, és a mobilomért. Amint ezek a tárgyak a kezemben voltak, kulcsra zártam a ház ajtaját, majd szerelmem derekára csúsztatva a tenyeremet, lépdeltünk a taxiig, Beszállva a taxiba, közöltem is a sofőrrel az út irányt, s már indított is.

Megérkezve, arra az út pattkára, ahonnan egy út vezet be egészen az én kis titkos helyemre, kifizettem a sofőrnek a pénzt –megköszönve nekik, az ide szállítást -, szálltunk ki a kocsiból.

Amikor, a taxis elhajtott a tekintetemet Kris -re emeltem... ki kissé zavartan, és kérdőn tekintet rám.

-Még is hova jöttünk Rob? –tette fel a kérdést.

-Hamarosan megtudod. Gyere.

Összekulcsolva az ujjainkat, indultunk el az ösvényen vezető úton, mind addig amíg ahhoz a ponthoz nem értünk, amelytől már csak alig pár méter választott el, a meglepetésemtől.

A tenyereimmel eltakarva a szemét, indultunk tovább, a megadott helyre... közben, figyelve szerelmem óvatos lépteire.

Amikor megérkeztünk, a kezeimet leengedtem szerelmem szemeimről.

Miközben szerelmem, kinyitotta szemeit, és körbe tápázta a tekintetével azt a helyet ahová őt most hoztam, én egy percre se emeltem le róla a pillantásomat. Ugyanis minden egyes pillanatra kíváncsi voltam, hogy milyen reakciókat vált ki belőle a meglepetésem.

-Rob,... ez gyönyörű...-mondta, felém fordulva.

-Szerintem is az. Ezt a helyet, még akkor találtam mikor te New York-ba mentél. S ma miközben, aludtál eszembe jutott, hogy mivel ma három hónapja ... hogy elcsattant az első csókunk, úgy döntöttem ez alkalmából elhozlak ide. –fejeztem be a mondandómat.

-Óh... én .. annyira sajnálom. De teljesen kiment a  fejemből. –mondta, lesütött szemekkel.

-Nincs semmi baj. –mondtam mosolyogva.

-Annyira szeretlek. És köszönöm, hogy elhoztál ide.

-Én is szeretlek.

A kezeimet a derekára csúsztatva, húztam őt közelebb magamhoz, majd lejjebb hajolva, leheltem szerelmes csókot ajkaira, miközben ő a kezeit a nyakam köré kulcsolta.

Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. a szerelem egész életedre szól....