41. fejezet

*.* Sziasztok. Íme itt is az év első fejezettje. Amely remélem tetszeni fog majd mindenkinek. Az előző fejihez írt kommenteket nagyon szépen köszönöm Szandinak és Rockpassionnak. (L) De, természetesen a pipákat is köszönöm.

Mint ahogyan az izelítőnél is írtam ebben a fejezetben lesz egy kis +18-as rész is. Azaz Rob szemszögéből. Előre is bocsánatot kérek, hogy nem egy csúcs szuper khm..-öt írtam. De bevallom... Rob szemszögéből kicsit nehezebb egy ilyen részt összehozni. :s

Mindenkinek jó olvasást kívánok. 

Üdv:Dóry*.*

(Rob szemszög)

    …Másnap este…

   Elérkezett hát az utolsó Los Angelesben töltött estém. Ez alatt a két nap alatt, azon törtem a fejem, hogy mégis hogyan közöljem azt a hírt Krissel, hogy elmegyek…

   Számtalan variáció zajlott le elmémbe, amelyek közül csak is egyetlen egye tehetek már csak. Még pedig, hogy az utolsó estémet, csak is szerelmemmel fogom eldönteni, még ha ő nem is tud még semmit sem a döntésemről, ahogyan semmit az utazásomról és annak okáról sem.

Bár, szerelmemnek feltűnt a titokzatosságom, de türelemre intve őt, egyelőre tudtam még tartani magam. A szállodáig vezető utón, szomorúan és természetesen fájón gondoltam arra, hogy ez után az éjszaka után, egy jó darabig nem láthatom majd őt, nem érinthetem meg, nem ölelhetem, és nem csókolhatom őt. Fáj, hogy itt kell hagynom őt. De, nem tudom megtenni azt, hogy elszakítsam őt Juleséktól, és a kis Sophie-tól. Tudom, hogy szeret engem. Ez felől semmi kétségem sincs. De, neki most a családjára van szüksége. Ők mellette tudnak lenni nap, mint nap. Ahogyan én nem fogok tudni mellette lenni.

-       Édesem, minden rendben van? –térített vissza a gondolataimból, szerelmem gyönyörű hangja –miközben a balkezét, az enyémre simította-.

-       Igen, persze. Nincs semmi baj. Csak, elmerengtem egy kicsit. –füllentettem.

Utálom és egyben gyűlölőm is magam, amiért ezt teszem vele. Ő nem ezt érdemli.

Megérkezve a szállodába, kiszálltam a kocsimból, majd szerelmem oldalára sietve, tártam ki neki az ajtót. Amit, ő egy apró csókkal köszönt meg.

Szerelmemmel összekulcsoltam az ujjainkat, majd utunkat az épület belsejébe vettük. A recepcióhoz lépve, a nevemet mondván a szoba kulcsait már a tenyeremben tudhattam is.

A liftbe beszállva, Kris mögé álltam, s hátulról átölelve a derekát, helyezkedtünk el a bent lévők mellett. Amikor felértünk a harmadik emeletre ahol a szobánk is volt, kiléptünk a liftből és a szobánk felé vezetettem szerelmemet.

Belépve a szobába, egyből az ajkaira tapadtam. Éreztem rajta, hogy ez a mozdulat kicsit meghökkentette, de azonban ő sem volt rest viszonozni a csókomat…

Egymás ajkait tépve, markoltam bele a fenekébe ezzel egy kisebb nyögést előcsalva belőle. Majd a lábait a derekamra kulcsolva, folytatta tovább a csókunkat. Szerettem volna ezen az estén kicsit figyelmesebb lenni vele, de ő azonban másképp gondolta. S mivel szerettem volna neki megadni mindent, így én sem igazán finomkodtam.

Szerencsémre egy egyszerű elől gombolós ing volt rajta, amit csak simán letéptem róla. Az ajkaim az ajkairól a nyakára vándoroltak. Először csak apró csókokat leheltem pihe – puha bőrére, majd lassan szívogatni kezdtem azt. Amivel csak még több nyögést csaltam ki szerelmemből.Lejjebb haladva a nyakáról a melleire tértem át. Amiket - miután sikerült megszabadítanom a melltartótól-, kezdtem el kényeztetni. Minden egyes szerelmemnek okozott gyönyörért, élvezettel hallgattam a gyönyörű hangját, melyek hol apró sikolyokból állt, avagy amikor a nevemet kiáltsa.

Az ágyhoz közeledve, óvatosan a hátára fektettem őt, majd kigombolva a nadrágját, húztam azt le róla. Azonban mielőtt az utolsó zavaró ruhadarabtól is megszabadíthattam volna őt, hirtelen megfordította a testhelyzetünket. Így ő volt felül, míg én alul.

Miután ő is megszabadított az engem borító ruháktól, vette az ujjai közé merev férfiasságomat.  Először csak lassan mozgatta a kezeit, majd mikor az ajkaival egyaránt űzött a gyönyör felé… a torkomból állatias morgások szakadtak fel. Most is sikerült neki az őrületbe kergetnie az édes kínzásával. Nem akartam még most elsőnek elsülni, de azonban az akarásomnak egy nagy nyögés lett a vége. Amíg én próbáltam visszanyerni a rendes levegővételt, addig ő meleg csókokkal hintette be a mellkasomat.Ám azonban az ajkait követvén, a körmeit is végig szántotta rajtam, egyre jobban felkorbácsolva a vágyaimat. Így hát rögvest fordítottam is a testhelyzetünkön. Egy forró csókban összeforrva, simítottam végig teste minden egyes részén. De, mivel még az utolsó zavaró tényező ruhadarab rajta volt, azt egy nem tetsző morgással le is téptem róla. Az ujjaimat egészen a forróságához vezettem, amin miután végig simítottam egy párszor, az ujjaimat egyre jobban belé fúrtam…

Egyre gyorsabban mozgatva az ujjaimat a forróságában, hamarosan sikerült őt az első csúcsra juttatnom a mai estén. Amíg ő a levegőért kapkodott, addig én az ajkaimmal újra a nyakát míg- a kezeimmel a melleit – vettem birtokba.

Amikor az arcán láttam, hogy valamennyire sikerült visszatérnie a helyes levegővételhez, a férfiasságomat az ő forró nőiességébe helyeztem. Ekkor mind a kettőnkből, egy hangos nyögés szakadt föl. Megcsókolva szerelmemet, kezdtem el lassan mozogni benne. Kris a körmeimet a hátamba vájva, nyomta az ölét még szorosabban az enyémhez, még gyorsabb tempót ingerelve. Amit én boldogan teljesítettem is.

Mielőtt azonban mindkettőnket utolért volna az édes megsemmisülés, egyszerre mondtuk azt egymásnak, hogy:

-       Szeretlek!

Kijjebb húzódva szerelmemből, feküdtem mellé...

Egymást ölelve, hallgattuk a másikat, ahogyan lihegve veszi a levegőt.

(Kris szemszög)

Miközben mindkettőnk lélegzete lenyugodni látszott, azon gondolkodtam, hogy felhozzam –e neki azt a témát. Melyről a tegnapi napon szereztem tudomást.

Még most is alig hiszem el, hogy nekem egy szót se szólt arról, hogy Richard nincs jól. Még is miért nem említette meg? Vajon, ha Claire nem mondja el nekem, hogy mi történt Richarddal, akkor Rob elmondta volna? De, hisz eddig se mondta el. Akkor meg? Tán már nem bízik meg bennem? Vagy mi a szösz?

Muszáj, leszek én előrukkolni ezzel a témával. Mert Rob ha eddig nem hozta fel, akkor eztán se fogja.

-       Rob? –szólítottam meg.

-       Igen, kicsim. Mi a baj? –kérdezte, hátra simítva egy tincsemet.

-       Tegnap Claire-rel beszéltem telefonon. –kezdtem bele. Amint kiejtettem az anyja nevét, éreztem amint hirtelen megdermedt alattam. – Elmondta, hogy apukád nincs jól és… és, hogy neked kell egy ideig átvenned az apukád cégét. S, arra vagyok kíváncsi, hogy nekem erről eddig mért nem szóltál? –egy kicsit feljebb emelkedtem, majd a tekintetemet az arcára emeltem.

Egy ideig csak némán, állta a tekintetemet. Majd kicsusszanva mellőlem, magára húzta a bokszerét és az ablakhoz sétált és a szememben nézve kezdet bele a magyarázatába.

-       Azért mert én, nem akarlak itt hagyni. Nem szeretnék tőled távol lenni. Főleg meg nem most, mikor… mikor a legnagyobb szükséged lenned rám. De ez mellett a szüleimnek is szükségük van rám. Már számtalanszor el akartam neked mondani, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam. S, most mégis képes lettem volna téged itt hagyni egy búcsúlevéllel. –az utolsó mondatánál a tekintetét elfordította rólam.

Az addig oké, hogy úgy döntött mégis elutazik New Yorkba, hogy a szülein segíthessen. De az hogy egy rohadt levéllel képes lett volna magamra hagyni, az kiverte nálam a biztosítékot.

-       Mi? Egy búcsúlevelet hagytál volna magad után? Képes lettél volna rá? –emeltem fel a hangomat, pedig nem akartam. Nem akartam vele veszekedni. Pláne meg nem, amikor ki tudja, meddig nem is láthatom majd őt.

Nem felelt, csak fájó tekintettel nézett újra a szemembe…