10. fejezet

Na, hello mindenkinek! Elsőnek is kezdeném azzal, hogy Tank You a 12 komit. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meglesz. :)
1. Kérdés: miért kell nektek mindig a legjobb résznél abba hagyni a történetet? ( Névtelen 1.  )
    Válasz: Hát...gondolom azért, hogy legyen min izgulnotok a következő fejezetig. Vagyis, kíváncsiak vagyunk arra,hogy mikre gondoltok...hogy mi lesz a folytatásban. :)
2. Kérdés: Végre csók? ( Zeno )
    Válasz: E-fejiben kiderül. :)
3. Kérdés: Ugye most már összejönnek? ( Névtelen 2. )
    Válasz: Hát talán... :)
4. Kérdés:  Ashley meghatódik vagy még teperni kell a szerelmes macinak?Ugye írsz erről is részletesen? ( Névtelen 3. )
   Válasz: Természetesen igen, lesz erről is, -e fejiben. :) 
5. Kérdés: Kíváncsi lennék egy Rob szemszögre,hogy viseli az együtt alvás gyönyöreit és kínjait.Csók? ( Petra )
   Válasz: A mostani fejiben, mindent megfogsz/megfogtok tudni mindent arról, hogy Rob hogy viseli a történteket. A csókról pedig...bővebben a fejezetben olvasható lesz. :)
6. Kérdés: Rob arra vár,hogy kapjon egy jelet kristől,vagy ő is rájöjjön,ez közöttük már több mint barátság? ( Gréta )
  Válasz: Inkább úgy mondanám, hogy azért ez inkább nem a jelekről, vagy mit tudom én szól. Vagyis inkább, mint köztudott, hogy egy férfi és nő között nem létezik olyan, hogy barátság. Csak is akkor, ha mind a két félnek van párja. És, ha mind a ketten csak barátként tekint a másikra. Így, vagy a férfi szeret bele a nőbe, vagy éppen fordítva. Tudom, hogy ez most egy bonyolult válasz volt.:P De valami ilyesmiről van szó. Hisz, mint olvashattátok, Kristen kezd valami többet érezni Rob iránt. Az, hogy Rob mit érez Kris iránt, arról a fejiben mindenre fény derül a kérdéseitekre. :)
7. Gabica, nem, nem fog kárba veszni a terv, amit Kris, Kell, és Rob tervez. Ugyan is ő is belement ebbe az egészbe. :) És, a megérzéseidről, amit arról érzel hogy nem lesz köztük meg végre az a csók...hát...a fejiben kiderül.:)
És a meglepi. :) Az első egy kis vers lenne. Amit én szerkesztettem. Előre is szólok, hogy nem vagyok valami nagy író...:P Költő meg pláne nem.:D 

Szólok ha baj van, de most érzem, hogy jó így,

A boldogság léghajó, a magasba röpít.

Ragyog már a horizont, és látom a vonalát,

A baj mégsem mutatja sehol árnyékát.

A rossz napok sem tartanak örökké,

Nem lehet mindig, tudod sötétség.

Ez egy ilyen világ, ahol nincsen konstans,

Múlik ugyan a jó, de eltűnik a rossz is.

Repülni kell ahhoz, hogy a földre leessek,

És sírnom kell ahhoz, hogy újra nevessek.

Vess véget a bajnak, a szomorúságnak,

A letargia helyett, sokkal szebb dolgok várnak.

Az árnyak elhagynak, megtisztul a levegő,

Dobd el a bánatot és bajt, most rebegő arcod!

És figyeld a világ, hogy mily szép,

Sötétek a felhők, de az ég mindig kék.

Belülről érzed, hogy igaz amit mondok,

Nem mered mutatni, de te is így gondolod.

Vedd le az álarcod, és nyisd ki a szemedet,

Ne félj tőlem, nem tépek fel régi sebeket.

Hidd el, hogy elmúlt, és fogd fel, hogy vége.

Fájó emlék volt az emlék, de már fakul a képe.

És a második meglepi pedig, az hogy ez a fejezet most Rob szemszög lesz. :) A komi határ pedig megint 10. Sorry, ha ez valakinek nem tetszik. De, mint ahogy másoknál is olvashassátok, hogy megír vagy  4-5 oldal, ha nem többet és csak egy vagy két darab komit kap. Volt már olyan, hogy valakinek ez sok volt, hogy kidolgozza a lelkét pedig hulla fáradt. És csak egy két kommentet kapott. Ezért bezárta a blogját. Sajnálatos módon egyre többen tervezik ezt. Mint ahogyan ezt May is kiírta a blogjára. Ha nem kap kommenteket. Hiszen mennyiből tartana bepötyögni egy vagy két sort, hogy hogyan tetszett a feji?! Szerintem annyit megérdemlünk, hogy legalább egy vagy két sornyi komit írtok. Nem muszáj több soros komit írni. :) De ha írtok is sok soros komit, az se baj.:) És én mint író, vagy mi... meg is értem. Hiszen, nem egyszerű az egyik napról a másikra összedobni egy olyan fejit, ami mindenkinek megfelel. De, ahogy tudok, mindig hozom a fejiket, amint megvan a komi határ. Bevallom, majd egész fél napom arra, megyen el, hogy megírjam a fejiket és feltegyem azt nektek. Pedig mikor felébredek, egész délelőtt csak robotolok. Ami hát valljuk be a végére hulla fáradt vagyok. Na, nem is rabolom tovább az időtöket. Jó olvasást kívánok. Pusszantás<3 Dóry(L)

( Rob szemszög )

Négy éve már, hogy Kristen elment New York-ba. Azóta, szinte minden olyan más. Mondhatni unalmas. Na, nem mintha Cam vagy Chris nem jó társaság, meg a haverok. De azért Krissel pörgött az idő. Vele teljesen ön magam lehettem. Neki minden féltett titkomat elmondtam, kivéve egyet... Benne bíztam meg a világon a legjobban. Emlékszem amikor ide költöztek Los Angelesbe. Ráadásul a szomszédba. Mi egyből megbarátkoztunk a másikkal. A kedvességével, a szépségével, és a mosolyával rögtön levett a lábamról. Szinte minden áldott nap náluk voltam. Idővel lassan hozzájuk is költöztem. Ugyan is, apát és anyát külföldre húzta a munkája. És csak egy vagy két napra jöttek haza. Hála Jules kedvességének, nem maradtam egyedül. Felkínált nekem, egy saját szobát itt náluk. És a saját fiaként nevelt, és szeretett. Nekem is, pont úgy mint Krisnek, Camnek és Chrisnek ugyan úgy megadott mindent. Nem mintha anyáék nem adtak volna meg mindent, mert bármit akartam azt megkaptam kicsinek is. Ahogy mostan is. Csak egy valamit nem tudtak megadni, még pedig az igazi szülői szeretetet. Ezt a fajta szeretetet Jules-tól kaptam meg. Ő anyám helyet az anyám lett. Ha bármi bajom, vagy gondom volt azt, vagy vele osztottam meg, vagy Kristennel. Őket kettejüket, mindenbe beavattam. De miután Kris elment, egy darabot a szívemből, hanem többet, magával vitt. Hetekig semmihez nem volt kedvem. Bezárkóztam a szobámba, és magamba fordultam. Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam ismét. Hiába volt Jules a másik lelki támaszom, vagy éppen a srácok. De Kristen, ő más volt. Sokkal több volt, mint egy barát, vagy testvér. Amíg el nem ment, addig azt hittem, hogy ez egy egyfajta fellángolás. A haverok mindig cukkoltak bennünket, hogy mi egy pár vagyunk. Csak éppen titkoljuk. De ez nem így volt. Mi sose alkottunk egy párt. Hiszen, milyen lehetett volna, hogy egy házban lakunk, ráadásul olyanok voltunk mintha testvérek lettünk volna, és közben pedig egy párt alkottunk volna. Jules biztosan kiakadt volna, akkor tuti. Hiszen mért baj, ha olyas valakit védelmezek, aki a világon legtöbbet jelenti nekem? És mért baj az, hogyha érte bármire képes lettem volna? És képes is vagyok? Szerintem, ez nem baj. Hiszen, ha valaki, valakit óvni és védelmezni akar az jó dolog. Ezt az egyet megtanultam Jules-tól. Ha valakit igazán szeretek, azt óvjam és védelmezzem. Sose hagyjam, hogy bármi baja is essen.  Több hét telt el miután a srácoknak sikerült kizökkenteni a szobámból. Mások előtt jó pofiztam, és azt az arcomat mutattam,ami vidám, és boldog. De otthon a szobámban az igazi arcomat vettem fel. Erre később Jules is rá jött. Amikor Sindy-vel, és Nina-val is szakítottam.  Egyikük iránt sem  éreztem azt, amit Kris iránt. Még egy fajta bizalmat sem éreztem az irányukba. Ami ki is derült később Ninaval. Egy volt a szerencsém, hogy nem adtam meg neki azt a bizalmat amit Krisnek. A Ninaval való szakításom után rádöbbentem, hogy akit szerelemmel szeretek az nem más mint Kristen. De ezt, senkivel sem osztottam meg. Még Jules-sal se. 

Egy nap, éppen este volt amikor Cammel éppen haza felé tartottunk, és amikor betoppantunk a konyhába, egy olyan személyt véltem felfedezni aki az életem része, Kristen. Elsőnek Cam nyakába ugrott. Majd utána az enyémbe. Akkor fogtam csak fel hogy ő az, amikor a karjaimban tartottam. Szorosan öleltem magamhoz, ügyelve arra,hogy ne fájjon neki.  Ezután sokáig beszélgettünk, és hülyéskedtünk, mint régen. Később Kristen, felvonult a szobájába miszerint elfáradt a repülő úttól. Én pedig utána mentem. A szobájába érve mind a ketten az ágyára dőltünk. Ahol a plafont nézve észre vette, hogy amin ketten vagyunk képen még mindig ott van. Elárultam neki, hogy én vettem rá Jules-t, hogy hadd maradjon ott. Hiszen, mikor ide betévedtem, és az ágyra dőltem mindig az eszembe jutatta, amikor még itthon volt. Majd mikor kötekedni kezdett velem, úgy mint régen csikizni kezdtem. Jól esett újra hallani az édesen csengő nevetését. Imádtam, amikor nevetett. Kris, annyira nevetett, hogy a nevetése sikításba váltott át, amire természetesen be szaladtak a többiek. Mikor rákérdeztek, hogy mi történt, abba hagytam a csikizést. Mikor Kris elmondta, hogy miért sikított, Jules csak mosolyogva megrázta a fejét, és alvásra utasított minket, aztán pedig aludni tértek. Miközben Kristen a mellkasomra feküdt, mondtam neki, hogy legközelebb nem fogja megúszni ennyiben a csikizést. Mire, csak nevetett egy jót. Jó éjszakát kívánva, a kezemet a derekára csúsztattam, és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Majd egy dalt kezdtem neki dúdolni. Amit még azután írtam a számára, mikor rájöttem, hogy beleszerettem. A dal közepénél járhattam, mikor elaludt, de én még végig dúdoltam a dalt, majd azután nyomott el engem is az álom.  Másnap reggel, óvatosan ügyelve rá, hogy ne ébresszem fel kimásztam az ágyból és a szobámba sétáltam, ahol vettem egy gyors zuhanyt, majd tiszta ruhát felvéve mentem le a konyhába. Jules már a konyhában sertepetélt, majd a kávé után segítettem neki a főzésben. Majd mikor Kris még mindig pizsamában le jött hozzánk, ismét kötekedni kezdett. Habár tőle ezt megszoktam, és el is viselem. Hiszen rá sose tudtam megharagudni. Mikor Jules válaszolt azon kérdésére, hogy mi lesz az ebéd, érzékien nyalta meg a szája szélét. Egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a szájáról. Bár én tehettem volna ezt vele. De ezt ő is észre vette, hogy végig követtem ezt a mozdulatát, mert egy széles vigyorral a képén közelebb lépett hozzám, és megcsikizett. Majd gyorsan felszaladt a szobájába. Hihetetlen, hogy így megváltozott a viselkedése. Majd miután segítettem Jules-nak, át mentem a nappaliba, ahol a fiúk épp tv-játékoztak. Én is beszálltam közéjük a játékba. Már épp nyerésre álltam amikor hirtelen két kéz eltakarta a szemem. Kris ezt a tegnapi csikizési akcióm visszavágásaként csinálta. Amire, én csak szélesen elvigyorodtam, és azt terveztem hogy most újra megcsikizem, amikor véletlenül belerúgott az asztalba és hátra esett. Hirtelen pánikba estem, amikor Kris felsikított. Ha bármi baja esett volna nem tudtam volna, hogy mit csináltam volna. Szerencsére nem ütötte meg magát. Ezután megebédeltünk, közben Jules-sal együtt hülyéskedtünk és poénkodtunk. Ekkor éreztem magam igazán újra teljesnek. Végre olyan volt a mostani egy óra amikor úgy viselkedtünk mint ezelőtt négy éve. Az ebéd után Kris kivonult az udvarra, egy üveg sör kíséretében. Úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzá, így utána mentem.  Miközben rágyújtottunk beültünk a hintába, egy kicsit beszélgetünk. Majd el mentünk sétálni, úgy mint régen az első utunk a játszótérre vezetett. Régen is mikor valamelyikünknek valami gondja/baja volt, ide hoztuk a másikat.  Itt újra kis gyerekként viselkedtünk. Jó volt újra feleleveníteni a régen együtt töltött időket. Majd hazafele menet megálltunk a kedvenc fagyizónknál. Ahol mivel Krist régen látták, így ingyen fagyit kaptunk. Mi közben a fagyit nyalta, egy pici fagyi a szája szélére esett, aminek örültem, és letöröltem. Ettől zavarba jött, mert másik irányba fordult...Mikor hazaértünk már Jules kész vacsorával fogadott minket. Miután megvacsoráztunk, át tértünk a nappaliba tévézni. Mikor leültem a kanapéra, Kris úgy feküdt, hogy a feje az ölemben legyen. Egy darabig a filmre koncentráltam, majd mikor rá néztem Krisre, észre vettem hogy engem pásztáz a szemeivel. Mikor rá kérdeztem, hogy mi az amit ennyire nézett, végig simított a számszegletében lévő hegen, amit még egyszer ő okozott. Egy emlék tőle. De amint végig simított rajta, megremegtem az érintésétől. Ezelőtt soha nem remegtem meg mikor hozzám ért. De mielőtt észrevehette volna ezt, játékosan beleharaptam az ujjába. Mire rám szólt, és én csak vigyorogtam.De amikor bevágta a sértődöttet bocsánatot kértem tőle. Könyörögve néztem rá,így meg bocsátott, és koppintott egyet az oromra. Majd, újra mind ketten a tv-nek szenteltük a figyelmünket, de Kris eközben elaludt. Óvatosan felvittem a szobájába, ahol ismét mellette aludtam el. Másnap, ráparancsoltam egy szoknyára. Amire elsőnek visszakodott, majd mivel látta hogy nem engedek, felvette. Mikor leért a konyhába, egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róla. Gyönyörű volt. Mind mindig. Ez követően rá kérdeztem, hogy van- e valakije New York-ban, reménykedtem abban, hogy azt mondja Nem nincs. Mikor elmesélte, már nincs, akkor felébredt bennem egy féltékenység szerűség. De amint ezután mesélt, hogy tulajdon képen nem volt szerelmes a barátjába, nagy kő esett le a szívemről. Boldog voltam. Ezután ő is rákérdezett, hogy van/volt -e valakim. Elmeséltem neki a Sindy-es és Nina-s ügyet. De az utóbbinál, tetszett ahogyan védelmezően hozzá szólt...Ezután egy hét telt el azóta amióta, újra haza jött Kristen. Szombati nap volt, amikor ugyan is úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Chris összejött Kris, régi barátnőjével Mary-vel. Igazán szép párt alkotnak. Bár én is így lehetnék Krissel. Legszívesebben megcsókolnám, és elmondanám, hogy mit érzek iránta. De félek, hogy ő nem így érez irántam. Mikor megláttam abban a mini ruhámat, majdnem elvesztettem a fejem. Egyszerűen dögös volt. Megkövültem. Annyira lefagytam,hogy Cameron köhintésére és kérdésére figyeltem csak fel. De amikor Kristen válaszolt a kérdésére, csalódott lettem. Hiszen, minden vágyam, az hogy csak is az enyém legyen. De ezek szerint ő nem ezen a véleményen van. Ezután elindultunk a discoba, de Kris otthon hagyta a mobilját így visszafordult, én pedig vele tartottam. Hiszen ki tudja, milyen barmok járhatnak erre. Miközben haza felé sétáltunk vissza, nem szóltunk egy szót sem egymáshoz. Kristen felszaladt a szobájába, addig én lent álltam a lépcső aljában, és vártam. Mikor lefele jött a lépcsőn belém ütközött. Szerencsére eltudtam kapni. Amikor hozzá ért a kezem a fedetlen csupasz hátához, megborzongott. Ezt láthatóan mosolyra húzódott a szám. De mind végig a kívánatos ajkait néztem. Nem tudom mi vezérelt, de minél előbb megakartam kóstolni az ajkait. Már épp majdnem sikerült megcsókolnom mikor megcsörrent a mobilja.Kris rögtön kiszakította magát a kezeim közül és felvette a telefont. Én meg melegebb éghajlatra küldtem azt, aki megzavart. De, mi után kiderült, hogy ki volt az és, hogy miért hívta minden mérgem elszállt. Mikor láttam, hogy Kristen idegesen rohant fel a szobájába, és utána át öltözve szaladt kifele a garázsba, vele együtt mentem ki a barátnőjéért a reptérre. Első benyomásaként amit a barátnője tett, nagyon vicces volt. Egész jól szórakoztam rajta. Főleg meg amikor hazavittük, és az ágyra fektettük, majd álmában beszélni kezdett. Ez után Krissel nevetve szaladtunk ki az udvarra. 

Ezt követő este mikor Kris valakivel találkozót beszélt meg, újra előtört belőlem a féltékenykedés. De miután megnyugtatott, hogy akivel a találkozója van az Ashley pasija. Másnap mikor a találkozóra ment, vele együtt mentem én is. Mikor meg ismerkedtem Kellannal, minden rossz indulatom elszállt. Hiszen ahogyan beszélt arról, hogy mennyire vissza szeretné Ashley-t, rádöbbentet arra, hogy talán nekem is valamit lépnem kéne Kristennel kapcsolatban. Hiszen nem várhatok addig, amíg valaki lecsapná a kezemről. Megbeszéltül, hogy majd a bálon amit Kell szülei nyitnak azon az estén megpróbálja visszaszerezni Ashley-t. A bál napja hamar elérkezett, épp a nappaliban álltunk mi, fiúk mikor egyszer csak sorba kezdtek lefele sétálni a lányok a lépcsőn. Először Jules ért le, nagyon szép volt. Utána jött Mary akit Chris kapta az ölébe, őt követte Ashley. És végül pedig Kristen sétált le. De amikr leért, elállt a lélegzetem.  Hirtelen nem találtam szavakat. Miközben még mindig némán álltam és figyeltem, a többiek elindultak a hotelhez. Csak ketten maradtunk a házban. Már egy pár perce szótlanul néztük egymást, amikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne megszólalnom.

-Egyszerűen káprázatosan gyönyörű vagy.-törtem meg a csendet.

-Köszönöm.-mondta.-Te is igazán jól nézel ki.

De amint kimondta, hogy milyen jól nézek ki, zavarában lesütötte a szemét. Ekkor közelebb léptem hozzá,és két ujjammal az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. Nagy levegőt véve, és magamban imádkozva közelebb hajoltam hozzá, és megtettem azt amire már régóta vágytam. Megcsókoltam. De, ami igazán ledöbbentet, az az volt, hogy viszonozta a csókot. Ez nagy boldogsággal öntött el, majd egy kis levegő vétel után újra megcsókoltam...

UI: Remélem ezek után jönnek majd a sok komik. :) És azt is remélem, hogy tetszett nektek az a két meglepi.:) Áginak, a megjegyzésére ki lett javítva egy rész. :)