11. fejezet.

Hali...Tank You megint a 11 komit. Főleg, meg hogy ilyen hamar összegyűlt. :) 
Én meg annak örülök, hogy tetszett a meglepi.:) Ági, Bocsánatot kérek ezért a kis botlásért. :$) Ugyan is néha, már annyira belegabalyodok, hogy aztán azt sem tudom,hogy mit írok. Csak írok. Ugyanis mikor leülök a géphez, már hulla fáradt vok..és örülök, hogyha valamennyire, de feltudok rakni egy fejit. De amint elolvastam a komidat, ki is javítottam. Marie Chrissel jött össze. És Chris kapta az ölébe. Csak elírtam.:P Judit, köszöntelek téged is az oldalamon. És örülök, hogy neked is elnyerte a tetszésedet.:) Gréta, ne aggódj ezentúl több Rob szemszögű feji lesz. Egyaránt, lesz felváltva is. :)  Íme itt a kövi feji. A komi határ most is 10. Jó olvasást.:) Pusszy:Dóry

Egy kis versike szintén tőlem.:)
 
" Szeretni úgy is lehet,
Hogy nem mutatod meg.
Szeretni úgy is lehet,
Hogy lábad megremeg.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy csókolni nem mered.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy könnyed megered.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy mindened neked.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy nincsen ott veled.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy küldesz verseket.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy tudod, hogy szeret.
Szeretni úgyis lehet,
Hogy viszont szeretnek.
Szeretni úgyis lehet,
Ahogy én szeretlek."

( Rob szemszög )

....újra megcsókoltam. Amint az ajkaim megérintették az övét, mintha a legédesebb mézet kóstoltam volna. Ujjaim a derekát simogatták, miközben nyelvemmel bebocsájtást kértem a szájába, amit készséggel meg is adott. Ekkor éreztem magam igazán a fellegekben.Nyelvünk egymásra találásával forró és szenvedélyes táncba kezdett, miközben puha ujjai a hajamba túrtak. A legboldogabb embernek éreztem magam. És csak egy dolgot kívántam, hogy soha ne érjen véget. Szédítő csókokkal kényeztettük egymást, amire nyugodtan mondhatom, hogy mindketten vágytunk. Képtelenek voltunk elszakadni egymástól. Ajkaink forrón becézgették egymást, miközben csodás testét a karjaimban tartottam. És egyikünk sem törődött semmivel, csak a pillanatnak éltünk. Egészen addig, amíg ezt a csodás pillanatot az ajtó hangos nyitódása szakította félbe, mire kellemetlenül szakadtunk el egymás ajkaitól.
-Mégis mit csináltok ennyi ideig?-kérdezte Ashley, miközben kérdő tekintettel vizslatott minket.
-Semmit...csak...Robnak segítségre volt szüksége egy fontos ügyben.-mondta Kris. 
Miközben Ashley-t figyeltem, észrevettem, hogy nem hitte el azt amit Kris mondott az előbb. Olyan úgyis kiszedem belőled nézéssel pásztázta Krist. Majd Kris Ashley mellé lépett, én pedig mögöttük lépkedtem a kocsiig. A többiek már tűkön ülve vártak minket a kocsiknál. Cam, Chris és Mary egyik kocsival, míg Ashley,Jules, Kris, és én a másik kocsival mentünk. Ash és Kris hátra ültek, így Jules ült mellém. Egészen a hotelhez vezető úton mind végig a visszapillantóból figyeltem Krist. Néha-néha ő is a visszapillantóba nézett, látva engem ahogyan őt tüntetem ki a figyelmemmel. Miután megérkeztünk, Marie Chris-be karolt, Ashley Cam-be, Kris és Jules pedig belém. Majd be fele sétáltunk a hotel csarnokába. Nagyon szépen fel lett díszítve. Amint beljebb értünk, Jules levált tőlünk, ugyanis összefutottunk egy pár kollégájával is. A fiukat a lányok elhúzták valamerre, így csak ketten maradtunk Krissel. 
-Hölgyem. Felkérhetem táncolni?-kérdeztem, a fülébe suttogva.
-I...igen.-borzongott bele.
Azzal az egyik kezemet a derekára csúsztattam míg a másikkal a kezét fogtam, majd belevegyültünk a többi táncoló párok közé. Egy pár számot végig táncoltunk, majd kitértünk innivalóért. Pezsgővel a kezünkben, álltunk be a srácok mellé. És a színpadra emeltük a tekintetünket, ahova Kellan lépett fel. Ashley kigubbadt szemekkel figyelte Kelt, aki a mikronba szólt bele.
-Hölgyeim és Uraim. Először is szeretnénk megköszönni, hogy mind eljöttek és támogatják a jótékonysági bálunkat. Remélem jó érzik magukat. Mert én, baromira ideges vagyok.Bocsánat. Szóval, másodjára pedig...van itt egy olyan személy aki a világon a legfontosabb számomra. És, akibe szerelmes vagyok. Érte bármire képes lennék...huh...ez de nyálasan hangzik tőlem.-mondta, mire mind felnevettünk.-Remek, megint hozom a formámat. Hol is tartottunk?-tette fel ezt a kérdést kőltőien.
Amire megint hangos nevetés tört ki.-Áhá...meg is van. Szóval hála egy régi jó barátnak, és egy új barátnak sikerült rávenni a szívem hölgyét, hogy eljöjjön. Köszönet nektek. Jövök nektek eggyel.-intett felénk.-Na, nem apellátazunk. A lényegre török. Ashley Greene kérlek bocsáss meg nekem. Sajnálom ami történt. Hiányzol. Kérlek légy a feleségem.-kérte Asht, miközben közelebb lépet hozzá,majd letérdepelt.
-Megbocsátok. És, a válaszom pedig. IGEN!.Hozzád megyek.-szinte visítva ugrott Kell nyakába, mire a vendégek velünk együtt nagy üdvricsajba kezdett,amit később egy nagy taps vihar követte. 
Miután Kell felhúzta a gyűrűt Ash ujjára, megpörgette egy párszor a levegőben majd megcsókolta.
Amit szintén taps követett. Ezután mindenki a gratulációkkal halmozták el őket. És visszatértek, a táncolásba, és a beszélgetésbe. Ahogyan mi is beszélgetni kezdtünk Kellal, akivel közben le is pacsiztunk jó haver módjára. Míg Kristen szorosan megölelgette, hálája jeléül.
-Igazán köszönöm nektek. Ha ti nem letettek volna, akkor nem tudtam volna, hogy hogyan kapom vissza őt.-ölelte magához Asht.
-Ez csak természetes. Hiszen barátok vagyunk.-mondta mosolyogva Kris.
-Én csak egyet tudok érreni Krissel.-mondtam.
-Szóval, akkor ezen pusmogtatok ti egész héten?-kérdezte Ash.
-É...i...igen.-válaszoltuk egyszerre Krissel, mire elnevettük magunkat.
Eztán Kellt bemutattuk Caméknek, akikkel rögtön megtalálták a közös hangot. Én újabb táncra kértem fel Kristent, aki boldogan vetette magát a karjaimban. Kris szomjas lett, így én elvonultam a pezsgős poharakhoz. Mikor visszafele indultam Krishez, Nina-ba ütköztem.
-Rob. Úgy örülök, hogy újra látlak.-mondta, miközben megakart volna ölelni, de én mi előtt megérinthetett volna arrébb léptem.
-Én viszont nem örülök annak, hogy látlak.-mondtam, majd kiakartam kerülni, de az utamba állt.
-Most miért vagy ilyen velem Robert. Nem igaz, hogy még a múltkori történtek miatt haragszol.
-Azért vagyok veled ilyen, mert csak ezt érdemled meg tőlem. És, ha megbocsájtasz, engem várnak.-megint megpróbálkoztam a kikerülésének, de nem hagyta.
-Na, ne ilyen sietősen. Táncolj velem.
-Nem táncolok veled. És ha nem állsz arrébb az útból, olyat fogok tenni amihez nem lesz köszöneted.-mondtam, egy kicsit mérgesebb hangon.
-Ne légy ilyen velem. Csak egy táncot kérek.-kért búgó hangon.
-Azt mondta, hogy nem. Nem értetted?-kérdezte Kris a hátam mögül. 
-Mégis ki a fene vagy te?-kérdezte tőle.
-Az, aki mindjárt átrendezi a képed, ha nem lépsz le azonnal innen.-mondta mérgesen Kris.
-Rob, ki ez a nő?-kérdezte most tőlem.
-A barátnője vagyok. Most már elégedett vagy a válasszal? Vagy ahhoz, hogy megértsd át kell rendezni a képed?
-Na, ne. Komolyan ő a barátnőd? Mégis, mit adhat ő neked amit én nem adtam meg neked?-kérdezte nyájasan közelebb hajolva hozzám.
Majd Kris a hajánál megfogva rántotta arrébb Ninat. Amire ő visítva, kérte, hogy engedje el...De Kris egészen az ajtóig húzta a hajánál fogva. Majd elengedte.
-Mégis mit képzelsz te magadról? Hogy...hogy merészeltél te hozzám érni?-kérdezte hisztérikusan.
Erre már mindenki köréjük gyűlt. Jules és én aggódva figyeltük, ahogyan Kris felpofozta Ninat. Míg Cam, Mary, Chris Ash és Kellan a vendégekkel együtt döbbenten figyelték az eseményeket.
-Mi..mit..kk..kér...dezzz...ttt..eettt...ééé...lll...?-kérdezte Kris utánozva a dadogását. -És, ha most nem tűnsz el innen de rögtön, azt nagyon megfogod bánni. És, Robot pedig felejtsd el! 
Majd Nina, duzzógva távozott a hotelből. Kristen pedig mindenkitől elnézést kérve az előbb történtekért, kirohant a hotelből. Jules utána akart menni, de én megelőzve őt mentem utána. Mikor kiértem a szemeimmel Krist kerestem, de nem találtam sehol. Elindultam a hotel sarki részéhez, ahol megtaláltam Krist, ahogyan egy lépcsőn ülve próbált lenyugodni. Amint mellé értem a két kezem közé vettem a kezét, amibe először belecsókoltam, majd megszólaltam.
-Tudod, nagyon megijesztettél, hogy csak így elrohantál.-dorgáltam meg.
-Sajnálom. Csak...egyszerűen kiborított ez a nő. Én nem tudom mi történt velem odabent. Sajnálom.-mondta, s lehajtotta a fejét.
Az álla alá nyúlva emeltem feljebb a fejét,
-Ne sajnáld. Nem te voltál a hibás. Ő nem értett a szép szóból. Hát reméljük ebből megértette végre, hogy nem akarok tőle semmit.-simítottam végig az arcán.
-Remélem.
-Tetszett,hogy ilyen kis féltékeny vagy.-mondtam mosolyogva.-És az is, amikor azt mondtad, hogy a barátnőm vagy.
-Én...én...-kezdett volna bele a magyarázkodásba. 
De mielőtt megszólalhatott volna. Az ajkaimat az övére tapasztottam....