7. fejezet

( Kristen szemszög )

Valamikor hajnal táj ébredtem fel. Ugyanis a drága barátnőm le rugdosót az ágyamról. Bosszankodva léptem ki a szobámból, és a konyhába vettem az irányt. Miközben melegítettem magamnak egy bögre teát, megnéztem az órát, hogy mennyi az idő. Még csak hajnali fél kettőt mutatott. Megittam a teámat, majd visszabattyogtam a szobámba. Mikor az ágyamhoz értem, észrevettem hogy Ash kiterülve feküdt. Elfoglalta az egész ágyat.
Egy ideig töprengtem, hogy most mit csináljak. Ashleyt most hiába próbálnám felkölteni, hogy menjen arrább, nem sikerülne. Anyát meg nem szeretném felébreszteni. Chris és Cam pedig leharapnák a fejemet. A kanapén alvás pedig nálam maga a kín lenne. Egy lehetőség maradt, azaz Rob. Nem mintha, nem aludtunk volna még együtt, mert mióta itthon vagyok azóta is minden éjszakán együtt aludtunk.
Már a szobája előtt álltam, és azon voltam hogy lenyomjam a kilincset mikor az eszembe jutott, hogy mielőtt Ash felhívott épp megakart csókolni. Habár annak a jelét, hogy megváltozott volna a kapcsolatunk ez esett okán, nem mutatta. Hiszen mikor ki mentünk az udvarra, ugyan úgy beszélgettünk mint ezelőtt. Éppen lenyomtam volna a kilincset, mikor hirtelen valaki megszólalt a fülem mögött.
-Mit csinálsz te hajnalok hajnalán itt?-hirtelen ijedtemben hátrább ugortam.
-Rob!-szólaltam meg, mikor felismertem a hang tulajdonosát.
-Nem akartalak megijeszteni. Ne haragudj.-kért bocsánatot.
-Nem haragszom. Gondoltam megkérdezem, hogy nem-e aludhatok veled?-kérdeztem.
-Természetesen aludhatsz velem. De mért nem alszol a saját szobádban? Vagy ennyire rossz neked nélkülem aludni?-kérdezte vigyorogva.
-Képzeld nem rossz nélküled aludni. Hiszen négy éven át nem is aludtam melletted. A válaszom arra, hogy mért nem a saját szobámban alszok. Az, pedig hogy Ash lerugdosót az ágyról.Majd szétterült rajta.-feleltem.
-Mit...mit csinált?-kérdezte nevetve.
Mi előtt válaszoltam volna neki belökdöstem a szobájába, ne hogy felébressze a többieket.
-Jól hallottad.-mondtam neki durcáskodva.
Mire még jobban nevetni kezdett.De mivel látta rajtam, hogy megsértődtem abba hagyta a nevetést majd maga mellé húzott az ágyra.
-Ne vágj már ilyen durci-murci képet. Inkább meséld el, hogy hogyan történt ez az egész.
-Egyszer csak arra ébredtem fel, hogy éppen zuhanok lefele az ágyról. Majd lementem a konyhába, hogy igyak egy bögre teát.
-Akkor te voltál az, aki lent süstörgött. Én meg már azt hittem, hogy valami betörő az.
-Hahaha...na szóval miközben melegítettem a teát, megnéztem az időt. Fél kettőt mutatott. Megittam a teát, azután visszamentem a szobámba. De az ágyon Ashley kiterülve feküdt. Ilyenkor őt hiába is próbálná az ember arrább, vagy felkölteni nem lehet. Anyát pedig nem akartam felkelteni. Cam és Chris pedig letépték volna a fejem, ha bármelyikőjüket is felköltöttem volna. Így hozzád jöttem.-fejeztem be a monológomat.
-Ugye nem ütötted meg magad nagyon?-kérdezte aggódva.
Óh, édes istenem. Milyen édes amikor aggódik.
-Nem.
-Akkor jó. Na gyere búj ide.
Bebújtam mellé a takaró alá, majd a mellkasára fektettem a fejem.
-És te, mit csináltál odakint?-kérdeztem.
-Szomjas voltam így lementem üdítőért.-mutatott a kólás üvegre amit felhozott magának.
-Aha.-mondtam nagyot ásítozva.
-Álmos vagy, aludj inkább.-takargatott be.
-Ühüm...-csak hümmögtem.
Miközben simogatta lágyan a hátamat elaludtam...
Reggel Rob lágy simogatására ébredtem, amit a hátamon végzett.
-Jó reggelt.-köszöntött mosolyogva.
-Neked is.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Jól. Köszönöm.-mosolyogtam vissza rá.-mióta vagy ébren?
-Úgy negyed órája kb.
-Hm...-hümmögtem.
-Nem vagy éhes? Mert én farkaséhes vagyok.-a kérdésére, a gyomrom válaszolt egy nagy korgással.-Hallom, te is az vagy. Akkor nyomás reggelizni.Aki utoljára ér le, az csinál a másiknak reggelit.-jelentette ki.
Mire egyszerre ugrottunk ki az ágyból, és versenyezve szaladtunk le a konyhába. Ahova én értem le elsőnek.
-Győztem.-kiáltottam nevetve, belépve a konyhába.
Rob utánam érve rögtön megcsikizett.
-Ne, kérlek. Ne kezd el megint.-kértem.-Jó reggelt anya.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt.-köszönt Rob is.
-Nektek is jó reggelt.-mondta anya mosolyogva a játékunkon.
-Mit kérsz reggelinek?-kérdezte Rob.
-Pirítóst lekvárral, és egy narancs levet. Plusz a reggeli kávé adagomat.-feleltem.
Rob azonnal készített is pirítóst, és meg is kente lekvárral. Majd kitöltött egy pohár narancs levet, és kávét.
-Parancsolj. Jó étvágyat.-mondta miközben leült ő is, majd neki álltunk a reggelink elfogyasztásának.
-Köszönöm. Neked is jó étvágyat. Anya.-szóltam anyának.
-Igen kicsim?
-Tegnap ideutazott egy barátnőm New Yorkból. És itt is aludt. Szeretném, ha itt aludna hatna még egy pár napig. Ugye nem baj? Az este már nem akartalak felébreszteni.
-De hogy is haragszom. Maradhat ameddig csak akar. De én most megyek. Mert elkések a munkából. Legyen szép napotok. Sziasztok.-mondta, majd távozott is a házból....

( Kellan szemszög )

Hiába mondtam Ashley-nek, hogy nem feküdtem le Gabival, nem hitte el. Erre soha sem lennék képes. Hiszen szeretem. Még soha senkit nem szerettem még így mint őt. Hiába néha hiperaktív, és néha kis bosszantós kis törpe. De akkor is az én imádni való kis törpém. Nem értem, hogy miért hitte el az Gabi barátnőinek, hogy én megcsalom. Mikor haza értem a ruháit és a böröndjeit már nem találtam sehol. Tehát elment. Kerestem a mobilján, de kikapcsolta.
Azon agyaltam hogy hova mehetett, mikor az eszembe jutott, hogy egyedül csak is a legjobb  barátnőjéhez, Kristenhez mehetett. Gyorsan beledobtam egy pár ruhát, két bőrőndbe , majd foglaltattam egy repülő jegyet Los Angelesbe.
Nem tudom,hogy hogyan. De mindent megteszek annak érdekében, hogy újra megbocsásson. Mikor összepakoltam a reptérre siettem. Kifizettem a jegyet, majd egy pár óra várakozás után felszálltam a repülőre ami a szerelmemhez Ashleyhez repített...

UI:Íme a kövi feji. Köszönöm az 5 komit. Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de az a gond hogy nagyon beteg lettem. Tegnap este is 38,6 fokos lázam volt. Ami mára csak egy fokkal csökkent. :(  Most is csak azért ültem le, és álltam neki az írásnak, hogy ne maradjatok olvasni való nélkül.:) Bocsi, hogy ilyen rövid lett. De most csak ennyi telt tőlem.:) A komi határ most is 5. Ha ez megvan, és ha jobban leszek, valamennyire akkor hozom is a következő fejit. 
Addig is ha kíváncsiak lennétek valamire a törivel kapcsolatosan, akkor nyugodtan írjátok meg. Ugyan is szívesen válaszolok, a kérdéseitekre.:) Na, pusszantás mindenkinek.:Dóry