Hello!

Helló! 

Nem tudom, emlékszik -e még valaki közületek "Hamupipőke - történet" című blogomra. Amire azon szavazást tettem ki még anno, hogy szeretnétek -e Twilight-os, vagy RS vagy egyéb más szereplőkkel íródó novellákat, kis történeteket. Mire a többség arra szavazott, hogy igen. Tudom, már hosszú idő telt el azóta.... de mint tudjátok, semmi sem megyen egyszerre. Ahogyan az írás se. Ötlet, az volt van, és remélem hogy lesz is a későbbiekben is... csak az időm a kevés. Sokaknak itt volt, van és lesz a suli kezdés, és a munka. Nekem a második.... s ráadásul, apum hétfőn fekszik be a kórházba, maximum három hétre, legfeljebb két hétre... de nincs kizárva, hogy tovább tartják bent... Bizonytalan vagyok, abban hogy mikor tudok új fejezetet írni, vagy új novellát megírni. Ugyan is, a kórházba való látogatások amit tenni készülök majd, édesapámhoz, és az itthoni dolgok, ügyek intézése elég sok energiámat elfogja venni... főleg, meg hogy meszelés és festés lesz a házban.... De azért igyekezni fogok, legalább a fejezetek megírásával....:S nos, visszatérve a 'Hamupipőke -történet' -es blogomra. A blog címe és URL -je megváltozott. A blog címe "Novellák" és az URL címe pedig http://novellak-kisregenyek.blogspot.com/
  Örülnék, a véleményeknek, és a hozzá szólásaitoknak egyaránt. 

Ennyi volt mostan a közölni valóm. 

Puszi

Dóry

24. fejezet

Na hali - gali! Íme itt az újabb fejezet. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Köszönöm, az előző fejezethez kapott komikat. Örülök, hogy tetszett. Hát a vége kicsit másabb +18-as lett... nos, majd ti eldöntitek, hogy milyen is lett. Jó olvasást! És kérnék szépen komikat, hogy milyenre sikeredett a feji... tetszett -e vagy sem...?! Legyetek, rosszak! Majd jelentkezem! Puszi Dóry 
UI: Milyen az új dizi és a fejléc? 

( Kristen szemszög )

       ....szótlanul feküdtem Rob mellkasán, s miközben az ujjaink lágy játszmába kezdtek, a fedetlen testrészünkön, a gondoltaimba merültem. S nem értettem, hogy miért kell elveszítenem azokat, kiket szeretek. Először, apát vesztettem el, majd Kevint és Lanát, aztán pedig Markot, kit apámként szerettem. Soha nem felejtem, el azt ahogyan kitartóan képzett engem.  S most meg itt van Cam. Ki szintén el akar hagyni. Csak azt nem értem, hogy akkor mért tették meg nekem azt az ígéretet, hogy soha nem hagynak el?! Épp, hogy az egyik fájdalmas tragédián túl vagyok, és kezdem magam igazán felszabadultnak és boldognak érezni, erre egy csapásra újra a fájdalom és a csalódottság kerít hatalmába.
-Kris, szerelmem! -szólongatott Rob, miközben az ujjaival az arcomat simogatta.
-Hm? -kérdeztem felemelve a fejemet.
-Cam, azért fogadta el az ügyvédi állást, mert beleszeretett egy olyan lányba, ki szívét már más birtokolja. S mivel, ezzel a lánnyal, szinte nap mint nap összefut, nehézkesen tudja már bírni, hogy nem lehet azzal aki iránt mély érzelmeket táplál. S sem John, se Mark, se Kevin, és sem pedig Cam, azért nem tartották , tartják meg az ígéretüket, hogy neked fájdalmat okozzanak. Cam, bármit meg tenne azért, hogy téged boldognak lásson. De neki szüksége van most egy kis időre, míg túl tud lépni azon a lányon. 
-Ki az a lány? -szólaltam meg, pár perccel később.
-Ashley. -felelte.
Hát, persze! Én hülye. Hogy nem vettem észre? Hiszen, Cam sokkal másabban tekintett barátnőmre. S amikor Kellan megkérte a kezét, észrevettem rajta, a szomorúságot. De akkor csak arra gondoltam, hogy azért ilyen szomorú mert, neki nem volt barátnője. S én meg az helyett, hogy mellette lettem volna, és azon fáradoztam volna, hogy megtalálhassa a számára megfelelő lányt, a saját magam boldogságával törődtem. S most is, a nekem tett ígéretén siránkozok.

         (....) Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.(....)

         -Köszönöm! -leheltem csókot szerelmem ajkaira.
Majd kipattanva az ágyból, magamra kapva a lepedőt, rohantam le a lépcsőn, s a földön heverő ruháimat magamra kapkodtam. Már épp a nadrágomat gomboltam be, amikor is Rob hátulról megölelve fordított maga felé.
-Mit köszönsz? S miért hagytál ott, egyedül a vágyaimba fulladva? -kérdezte, miközben a nyakamat kezdte el kényeztetni.
-Azt... hogy... rávilágítottál arra, hogy akárhogyan is megbántott Cam, ő akkor is a testvérem. Akit szeretek. És, hogy nem hagyhatom azt, hogy így váljunk el egymástól. Köszönöm, hogy elmondtad. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. Szeretlek. -fontam a karjaimat a nyaka köré. -Később, kiengesztellek a vágyaiddal illetően, de először Cammel szeretnék beszélni.

         Ajkaink szerelmes csókban forrtak össze, majd egy kis idővel később, mikor szerelmem is felöltözött, magunk után kulcsra zárva a ház ajtaját, mentünk haza. Ahol Camet pillantottam meg, az udvaron. Apró csókot nyomtam Rob ajkaira, s közeledtem bátyám felé....


.....pár héttel később.....


        Már, két hete hogy Cam Kaliforniába költözött. A többiek örömére még aznap este kis is békültünk Cammel. Természetesen Rob se maradt kiengesztelés nélkül. Ugyan is Cam utazása utáni napon, a ház csak is a miénk volt egy egész álló napon. S hazudnék ha azt mondanám, hogy akár óránként mást is csináltunk volna, az egymás vágyait kielégítésén kívül...

        Reggel Rob csókjaira ébredtem, miközben a kezeivel a testem minden egyes szegletét, a simogatásaival terítette be. Kezem közé fogva fejét, húztam fel magamhoz, hogy ajkaink újra szerelmes csókban forrhassanak össze.
-Jó reggelt kicsim! -lehelte, elszakadva ajkaimtól. 
- Neked is szerelmem! -fordítottam a helyzetünkön, s most én voltam felül.
Miközben ajkaimmal körbe jártam a felsőtestét, ujjaim közé véve férfiasságát kezdtem el kényeztetni.
-Ah... kicsim. -nyögte szerelmem, miközben a lepedőt markolászta.
Félő volt, hogy szét is reccsen szegény, lepedő. A kezeim munkálatába, az ajkaimat is bevetettem. Miközben, az ajkaimmal és az ujjaimmal kergettem őt az őrületbe, csillogó szemekkel figyeltem amint, Rob egész teste megremegett és egy hangos férfias morgás hagyta el ajkait. Mikor kissé lenyugodni látszódott, feljebb húzott magához, majd az ajkaimat vette birtokba.


       -Imádlak! -mormogta ajkaim közé, miközben az egyik kezét levezette a középpontomhoz. 
Először csak simogatta a szeméremdombomat, majd aztán az ujjait belém vezetve, kezdte el mozgatni. ....


( Robert szemszög )


       Nekem van a legeslegszebb és a legesleg imádni valóbb barátnőm a világon. Ahogyan, az ajkaival és az ujjaival űzött a mennyország felé, eszméletlen volt. S hogy viszonozzam kedvességét, ajkaimat az övéire tapasztva, merítettem az ujjaimat a nőiességébe. Öröm volt, hogy mindannyiszor ahányszor kényeztetem szerelmemet, kéjes sikolyok, és nyögések hagyják el az imádni valóan finom ajkait. Elszakadva ajkaitól,míg az egyik kezemmel, a csiklóját kényeztettem, addig a másikkal a csupasz lábszárán simítottam végig. Kihúzva az ujjaimat a szemérméből, simítottam végig rajta ismételten kívülről. 

       A kezdeti halk sikolyok, egyre hangosabbá váltak, ami zene volt füleimnek. Ekkor a nőiességéhez lehúzódva, nyaltam végig a puha kis párnácskákon. Mivel újabb nyögést hallatott, leszűrtem hogy igen is élvezi eme tevékenységemet. Néha - néha elszakadva a forróságától, a nyelveim helyét az ujjaim vették át.
-Robhh... kérlek.. nem bírhom.. -nyögte sikkantva, mikor remegve hanyatlott vissza az ágyra.
De mielőtt teljesen elérhette volna őt az orgazmus, kihúzva ujjaimat nőiességéből, kissé feljebb kúsztam, majd összeillesztettem vágyaink középpontját. Testünk amit újra egyé vált, mind kettőnkből kéjes nyögés tört fel. Hiába nagy erőfeszítésembe került, de egy röpke pár percig még mozdulatlanul, ágaskodtam szerelmem fölött, miközben égtünk a vágytól, amely majd elemi erővel tör majd ránk. Végig páztázva szemeimet szerelmemen, a kezeim és a testem önálló életre keltek. Miközben, hol lassan és hol gyorsan mozogni kezdtem, meglepődő tekintettel figyeltem miközben, szerelmem egyik keze az egybeforrt testrészünkhöz simította. Hogy, a szeretkezésünk még élvezetesebb legyen, a melleit kezdtem el gyengéden, majd kissé szorosabban masszírózni. 
-Csó..csókolj meg. -nyögte Kris elfúlóan.
Teljesítve kérését, kezdtem el ízlelgetni az oly finom ajkakat.... Majd, lassacskán, mindkettőnket el ért a teljes megsemmisülés. Testünk felett átvette a hatalmat a remegés, majd egy hangosabb kéjes sikoly hagyta el ajkait, miközben a - már hátamon lévő kezeivel - körmeit a hátam véste. Ha akartam volna se tudtam volna felszisszeni a fájdalomtól, mert ez nekem nem fájdalmat okozott hanem, egyfajta orgazmust, a vágyaink végső beteljesülése között. Ajkaimat kéjes és elégedett morgások hagyták el.... Szerelmem oldalára hanyatlódva, ölelte, át lihegő és még enyhén remegő testét....

23. fejezet

( Kris szemszög )

        Tudtam, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor el kell mondanom mindent, arról mivel is foglalkoztam, amíg New York-ban voltam... de nem tudtam, hogy ilyen hamar. Ha úgy vesszük,nem is én mondtam el nekik, hanem Ash. Ezért hálás is vagyok neki. De nem gondoltam, volna hogy éppen azért fog majd fény derülni, arra az eseményre amire legszívesebben nem is akarnék emlékezni, mert a bátyám épp megszegni készül az ígéretét.        Mért, vannak ígéretek ha nem tartják/tartjuk be azokat? Mért kell ígérgetni, ha azzal csak fájdalmat okozunk a  másiknak?

       

     Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része. Milyen lesz? (...) Hogyan lesz? Néha megálmodjuk! (...) Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe... Várakozni egy ideig jó. De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem. Ha például a fenti mondatot így írom: „Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik "várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen. Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el! Soha. Az ígéret nem teljesedik be.....

    

      Mikor beléptem Robék házába, a lábaim összerogytak a nappali közepén, s nem törődve azzal, hogy kemény a padló, térdeimre rogyva keserves zokogásba kezdtem. Miközben a könnyeim megállíthatatlanul potyogtam, a szemeimből, ölelő karok húztak magukhoz közel. Nem kellett felemelnem a fejem, sem pedig megfordulnom, hogy tudjam ki az aki támaszt nyújt nekem.

      

     Miközben szerelmem, ölelésében kissé megnyugodni látszódtam, a tekintetemet az arcára emeltem....

( Rob szemszög )

   (....) Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele.(....)

     

      Fáj látnom így azt a személyt, aki a világot jelenti számomra. Mennyi mindenen, kellett neki tovább lépni. Bár eltudnám feledtetni vele, mindazt a rosszat, és fájdalmat amiért most szenvedni látom őt..... Nem elég, hogy a barátját, kit egy ideig társának tekinthette/tudhatta, megszegte az adott ígéretét. Akkor még ott van, a fogadott apja ígérete is, ami ugyan az tetézte, amit a barátja meg ígért, de ő is ugyan úgy megszegte az ígéretét. S ezt a fajta ígéretet már egyszer megszegték, amikor is fiatalabb volt. Ezért az ígéretért menekült el itthonról.  Az imént törtek, épp ugyan úgy törtek fel emlékként előttem, mint amikor szemtanúja voltam, amint szerelmem egyszer már összetört. 

     /* Májusi reggelre ébredtünk, mellettem egy szépséges angyal ébredezett. Amint felnyitotta azokat a gyönyörű szemeit, elvesztem bennük. S azt kívántam, bár ne testvérként/barátként tekintene rám. Bár a mosolygósan csillogó zöld szemei, szerelmesen tekintenének rám.

    –Jó reggelt, álomszuszék! –simítottam végig, puha és bársonyos arcán.

    –Neked is, Patty!

    Ki kelve az ágyból, Kris a hátamra ugrott fel.

    –Gyíí lovacskám! –kacagott fel.

   Mire játékosan felnyerítettem, s a nyakamba csimpaszkodó Krissel vágtattam le a konyhába, ahol Jules és a fiúk kisírt tekintetével találtuk magunkat szemben. Körbe nézve a helyiségben, Johnt nem láttuk. Miközben Kris lekászálódott a hátamról, feltette azt a kérdést ami mindkettőnket igencsak foglalkoztatott.

   -Mi történt? Miért van kisírva a szemetek? És hol van apa? –tette fel kérdéseit.

   Ekkor Jules-ból, feltéve ma már sokadszorra törtek elő a könnyei.

    -Mondjátok már el, hogy mi történt? És anya te meg miért sírsz? –tette fel újra Kris a kérdéseket, de most már hallani lehetett a hangjában, az idegesség is.

   -Kris, apa....apa meghalt. –felelte Cam, miközben az anyját zárta az ölelésébe.

   S az ez követő, Kristen mondatai számomra, is fájdalmasan csengettek.

   -Ugye ez most csak egy vicc? –nézett a többiekre, kik könnyezve a fejüket nemlegesen rázták meg. –Mi? De hogyan, és miért? Ez nem történhetett meg. Hiszen, megígérte. Megígérte nekem. Megígérte, hogy soha nem hagy magamra. S hogy mindig mellettem fog majd maradni. Becsapott. Hazudott. Gyűlőlöm. Gyűlőlöm, amiért megszegte a nekem tett ígéretét. Gyűlőlöm, amiért itt hagyott. 

    -Kicsim ne mondd ezt! -kérte őt Jules.

  - Már mért ne mondjam ezt? Ha? Becsapott, azaz ember, kit apámként ismertem/tekintettem/tartottam. Megszegte a nekem tett ígéretét. S ezt soha nem fogom neki meg bocsátani. Érted? Soha! Soha, de soha. –szinte kiabálva köpte a szavait, majd felrohant a szobájába, és hangos csattanással jelezte, hogy egyedül akar lenni...*/

   Soha nem fogom elfelejteni, azt a tekintetet, amit akkor azon a reggelen látni véltem rajta. S most újra látni ezt a tekintetet rajta, a szívemben fájdalmas szorongás lett úrrá...

( Kris szemszög )

      Látom, Rob szemében hogy valahogyan, de segíteni akarna rajtam, hogy ne fájjon ennyire mindaz ami a szívemet marja. S mivel most csak ő rá van szükségem, az érintéseire, csókjaira, és szerelmére, teljes testemmel felé fordultam, majd a lábaimat a dereka köré vonva csókoltam meg. Amit, ő viszonzott is.

      -Most nem kérek egyebet, csak az hogy szeress, testeddel és a szíveddel egyaránt! -suttogtam ajkai közé.-Csak szeress!

      

      Ő eleget téve kérésemnek, vette birtokba ajkaimat amik először lágyan forrtak össze, majd egyre vágyódóbb és szenvedélyesebbé vált. Gyengéden a hátamra döntött le a szőnyegre, majd ő is fölém helyezkedett, eközben a nyelveink még mindig szenvedélyes táncot jártak, miközben Rob érintései az őrületbe kergettek. Lassan megszabadított a felsőmtől és melltartomtól, közben a minden egyes felszabadult területet végig hintette csókjaival. Miután, a nyakamat és végig hintette csókjaival, ajkainkat újra összeillesztette. Hosszasan ízlelgetve egymás ajkait, kezeimet levezettem szerelmem ingjének aljához, s lassan kezdtem kigombolgatni a gombokat.  Mikor kibújtattam az ingjéből, újabb csókot váltottunk. A kezeit a melleimre vezette, s lágy kényeztetésbe kezdett velük, miközben ajkaink édes játékot űztek egymással. Miközben az egyik kezével, még mindig a melleimen körözgetett, addig a másikkal a nadrágomat gombolta ki amitől sikeresen meg is szabadított. Viszonozva az előbbi tettét, én is rögvest megszabadítottam a nadrágjától.  S mikor már minden zavaró ruhától megszabadítottuk a másikat, ajkaink újra egymásra találásának örömére, belenyögtem a csókunkba, amikor is Rob egyik kezével végigsimított testemen, s amikor elért a vágyaim központjához, megérezni véltem bennem ujjait. Levegő vétel, hiányába elszakadt ajkaimtól, s újra a nyakamat hintette be csókjaival, miközben tehetetlenül vonaglottam alatta az édes kéjtől. Rob az arcomra emelte tekintetét,  s mikor elért a gyönyör hulláma, szenvedélyes és egyben szerelmes csókért hajolt felém. Szerelmes csókunk közben, lassan összeolvasztotta testünket. Kiélvezve, minden egyes pillanatot, lassú tempóban hajszoltuk magunkat a vég felé, egyre közelebb húzva a másikat, magunkhoz. Mikor, már majdnem elért volna minket a beteljesülés, Rob megállt, s szememben nézve azt az egyetlen szót suttogta amire vártam, és akartam.

    

    -Szeretlek.

     

    - Én is szeretlek –feleltem, majd egy csókkal pecsételtük meg kimondott szavainkat, s Rob újra mozogni kezdett mind addig, amíg a mindent elsöprő gyönyörű szenvedély.

    Kissé lenyugodó légzésünk közepette, szerelmem felállt a szőnyegről, majd karjaiba kapva vitt fel az emeletre, egyenesen a szobájába, ahol az ágyra fektetve, bebújt mellém, s a mellkasára húzva, takart be kettőnket. Miközben, az ujjai a hátamon cikáztak, s az enyémek a mellkasán merültünk el a szobában lévő sötétségbe, és csöndjébe szótlanul....

22. fejezet

( Cam szemszög )

Mért ilyen kegyetlen velem az isten? Miért kellett beleszeretnem, egy olyan nőbe, aki másba szerelmes, s hamarosan hozzá is megyen szerelméhez?!  Nap, mint nap látni őt egyben öröm, s egyben fájdalom. Ez nekem így nem megy. Nem bírom már elviselni, hogy az a nő, aki elrabolta a szívemet egy másik férfi karjaiban kell látnom. Átkozom, azt a napot s azt a percet amikor megpillantottam őt. Ha, nem lenne a húgom barátnője, akkor talán nem kéne ahhoz a dologhoz folyamodnom ami távol tart majd a családomtól. Krisék elutazása után, fel is hívtam a Kaliforniai ügyvédi irodát, azzal az ürüggyel, hogy elfogadom a nekem kínált állást. Azaz ügyvédi állást. Igaz, úgy terveztem, hogy majd miután Krisék visszatérnek a nyaralásukból, akkor fogom elmondani a többieknek is a döntésemet, de mivel haza tértűk után két nappal utaznom is kel Kaliforniába, az egyik este, közöltem mindenkivel a döntésemet.
Amit, mindenkit sokkolt... de mivel azt hazudtam nekik, -bár nem akartam - hogy ez egy fontos lehetőség a számomra, amit nem halaszthatok el, nagy nehezen de elfogadták a döntésemet. Szerencsémre, Robék érkezése előtt pár nappal, már mindent sikerült lerendeznem Kaliforniában. ...
Húgomék érkezése napján anya és Marie egész délelőtt a konyhában, sütöttek és főztek. Mivel, tudjuk az érkezésük időpontját, én elváltam, hogy ki megyek eléjük a reptérre. Legalábbis addig nem kell Ashleyvel lennem egy légkörben.
Kiérve a reptérre, épp hogy csak időben érkeztem, ugyanis amint kiszálltam a kocsiból, észrevettem amint egy verda eszeveszetten közeledett, egy hatalmas bőröndött húzó barna hajú lány felé. Átugorva a kocsim csomagtartóján, vontam magamhoz a lányt, a járda peremére lökve magunkat. Mivel a lány volt alulról, így miután körbenézve hogy, biztonságosan feltudunk kelni a földről, felálltam s a kezemet nyújtottam felé, amit ő el is fogadott.
-Köszönöm, hogy megmentettél. A nevem Nikki. -mutatkozott, be.
-Nem tesz semmit. Hogy, némelyik barom, hogy nem lát a szemétől. Egyébként én meg Cameron. -mutatkoztam be én is, majd a bőröndjét felállítva tartottam felé, a fogantyúját.
-És, csak így egyedül? -kérdeztem.
-Öm. nos igen. Ugyan is a nagyszüleimnél voltam itt, s most meg haza utazom Kaliforniába. -felelte mosolyogva.
-Óh... -csak ennyit sikerült kinyögnöm, ugyan is húgom boldog mosollyal a nyakamba ugorva üdvőrölt.
-Cam, hiányoztál. -mondta, miközben elengedett.
-Kris, te is hiányoztál. -mondtam, mire rá pillantva Nikkire, elkaptam csalódott arcát?!
-Haver! Kösz, hogy elénk jöttél. -ölelt meg Rob is.
-Rob, ez csak természetes. Öm, Nikki hadd mutassam be neked, a húgomat Kristent, és a barátját Robot. -szólítottam, meg az éppen távozni készülő lányt.
-Helló! Örültem a találkozásnak, de mindjárt megy a gépem. -mondta, szomorkásan.
-Hm? -kérdezte, értetlenül húgom.
-Értem, hát remélem még találkozni fogunk. Jó utat. -öleltem meg, majd hirtelen csak azon kaptam magam, hogy az ajkaimmal az ő bársonyos puha arcát érintem.
-Remélem én is. -mondta, pirultan. -Sziasztok.
Köszönt el, majd csak a távozó alakját láttam belőle. Milyen, gyönyörű lány. S amikor közelebb hajoltam hozzá, a rózsa illata elkábított. S már tényleg csak remélni tudom, hogy hamarosan újra látni fogom majd.
-Hahó! Cam. Föld hívja Camet! -hadonászott a kezeivel Kristen.
-Hja, öm. Bocsi. Csak máshol járt a fejem. -dadogtam, még mindig kábultan.
-Hát, azt vettük észre. Nos, ki is volt ez a lány? -húzta fel szemöldökét kíváncsian.
Miközben, beszálltunk mind a hárman a kocsiba, a hazafelé vezető úton, elmeséltem nekik a Nikkivel való találkozásomat. Majd aztán az elmúlt nélkülük töltött két hétről is beszámoltam nekik. Kivéve a Kalifornia utazásomat. Habár, már Robnak beszéltem róla, de Krisnek még nem. S úgy döntöttem, hogy a mai napon neki is elmondom, ugyan is két nap múlva már a Kaliforniába tartó gépen fogok ülni.
Amint hazaértünk, anya és a többiek igencsak nagy örömmel fogadták a hazatérő párocskát. A vacsora végeztével, és anya bátorító tekintetéből, tudtam hogy eljött az én időm, nekik is tudniuk kell a döntésemről. Habár a valódi okát egyedül csak Rob tudja, hogy miért is döntöttem úgy, ahogyan döntöttem.
-Kris, Rob. -fordultam feléjük - nos, tudom hogy hamarabb el kellett volna mondanom, de akkor még csak fontolóra vettem, az ajánlatot. Amit a Kaliforniai ügyvéd irodától kaptam, egy ügyvédi ajánlatot. Körülbelül már négy hete, hogy megkaptam ezt az ajánlatot, s mivel ez egy nagy lehetőség számomra, visszahívtam az irodát s el fogadtam a munkát. Holnapután utazom Kaliforniába, ahol már minden készen áll arra, hogy odamehessek.
A mondandóm befejeztével, vártam húgom és fogadott öcsém, mondandójára.
-Hát, még is csak elfogadtad az állást. Sajnálom, hogy elmész. De sok sikert kívánok haver. -mondta Rob, miközben bíztatólag megölelt.
S ezután mind a konyhában lévő személyek, Kris véleményére vártunk.  Húgom, már vagy jó tíz perce hogy szótlanul, áll még egy helyben szótlanul, miközben tekintetét rajtam tartotta.
-Kris... -léptem közelebb hozzá, mire ő hátrább lépett.
-Mi? Még is miért? S hogy-hogy csak most, közlöd velem/velünk? S két nap múlva elmész? Ezt nem teheted meg velem. Még alig másfél hónapja, hogy itthon vagyok, s még alig töltöttünk el egy kis időt így együtt. Azért, jöttem haza hogy újra veletek legyek, erre te pedig úgy döntesz hogy elmész Kaliforniába. S még is mennyi időre? Tudod, mit nem is érdekel. Menj! S hagyj itt! -ütögette meg ökleivel a mellkasom, majd felrohanva a szobájába, hangosan becsapta az ajtót.
Én meg mint akit lebetonoztak, álltam egy helyben s a lépcső felé fordítottam a tekintetemet. A házban szinte a levegő is megfagyott húgom előbbi kirohanása következtében. Már épp, a lépcső felé lépdeltem, amikor is meghallottam szerelmem gyönyörű hangját. Azaz Ashley hangját. Miket beszélek itt? Ő nem lehet az én szerelmem. Nem és nem.
-Ne, hagyd.
-Hogy hagyhatnám? Hiszen a húgom, s meg kell neki magyaráznom a döntésem miértjét. -mondtam, nem hallgatva a kérésére.
-Most akkor sem mehetsz fel hozzá. Mert akkor csak még jobban magába fog zárkózni. Meglátszik, hogy nem ismered őt igazán.
-Még hogy nem ismerem őt igazán?! Cöh... a húgom. Kicsi csecsemő kora ismerem. -vetettem oda fél vállról.
-Igen, azt állítod hogy ismered? Lehet hogy négy évvel ezelőttig mindent tudtál róla. De azóta mióta New Yorkba költözött, teljesen megváltozott az élete. S egyáltalán, tudod annak az okát hogy miért jött haza? Vagy esetleg közületek valaki tudja, annak az okát, hogy miért jött haza? -fordult a többiek felé, mire mind értetlenül néztünk rá.
-Azt mondta nekünk, hogy azért jött haza, mert honvágya volt. -szólalt meg Marie.
-Ezek, szerint még neked se mondta el az igazságot. -felelte Ashley.
-Miféle igazságról beszélsz Ash? -kérdezte Rob.
Ekkor, a nappali felé intett, mire mindannyian letelepedtünk, a fotelekbe, és a kanapékra egyaránt....

( Ashley szemszöge )

Igazság szerint, soha nem hittem volna hogy azt a tragédiát amit barátnőm átélt, nekem kell majd elmesélnem a családtagjainak. Miközben, mind helyet foglaltak a nappaliban, én idegességemben felálltam szerelmem mellől,  s miután valamennyire sikerült lenyugtatnom magamat, belekezdtem a mesélésbe...
-Nos, mint Rob neked Kris már mesélt Kevinről -Rob, bólintva jelezte, hogy igen, majd tovább folytattam -de arról nem mesélt, hogy miként is ismerkedett meg Kevinnel. Kristen, először egy újságszerkesztőségnél jelentkezett munkára, ahol fel is vették. De igazából, az az újságszerkesztőség csak egy álca volt semmi több, ugyan is egy FBI -ügynököket felkészítő hely volt az. S Kristen is felvételt kapott az FBI-nál. Ahol kiképezték, mindenre amire csak egy ügynököt lehetett. Védő gyakorlatokra járt, fegyver kiképezésekre, és számítógép információs szakképezésekre. Ahova, én is jártam. Ott barátkoztunk össze, ahogyan Kevinnel. Kevin valójában, a főnökünk fia volt. Mivel Kev-nek nagyon is tetszett Kris, így udvarolgatni kezdett neki, s idővel összejöttek. Más szemével ők egy igazi álompárnak tűntek, akik szeretik egymást. De nekünk, akik ismerték őket nem annak tűnt. Ugyan is Kris, barátságnál többet nem tudott érezni iránta. Szakításuk után, Kevin rátalált arra a lányra, aki viszonozta is érzelmeit. Mielőtt azt hinnétek, hogy Kris összetört, elmondanám hogy nem. Ugyan is ő boldog volt, amiért végül is Kev megtalálta szerelmét. Idővel, Kevin és Lana-a barátnője- összeházasodtak, s épp nászútjukra tartottak volna, amikor is jött egy telefon hívás, hogy bevetésre kell mennünk, ugyan is megtámadták a központunkat. S mivel Kris kapta a hívást, ugyan is ő volt nekünk a felettesünk, s akár akarta, akár nem, utasítania kellett neki minket, hogy menjünk a központba. A központba érve, Kevint és Lana-t az épület hátsó kijáratához küldte, míg én ő és még egy pár ügynök, elől mentünk be. Kris vezényletével sikerült is lefegyvereznünk a támadókat, s mikor kiderült hogy bomba van az épületbe, s kevés időnk volt arra, hogy hatástalanítani tudjuk megragadva a nagyfőnököt és a túlélőket rohantuk ki az épületből. S mielőtt robbanhatott volna az épület, Kevin felhívta Krist, hogy bent ragadtak a hátsó ajtónál, a raktárba s nem tudnak kijönni. Kris, ekkor a hátsó épülethez szaladt, hogy kimentse őket.... az épület felrobbant. Kris enyhe karcolásokkal és agyrázkodással túlélte, a robbanást. De... de ...
-Kevin és Lana nem élte túl a robbanást. S ezt követve, a felettesem a karjaim közt,halt meg... Azt hittem feltudom dolgozni ezt a tragédiát, de nem ment. Minden rájuk és arra a napra emlékeztetett amikor meghaltak. Kiléptem az FBI-tól, s úgy döntöttem hazatérek. Abban reménykedve, hogy majd túl fogok majd lépni az eseményeken. Egészen a Bahamákról hazatértünk utánig, sikerült túllépnem a múlton. De amikor, te Cam közölted,hogy elmész, s én pedig mondtam, hogy menj. S hagyj itt! Azt azért mondtam, mert Kevin és Mark is itt hagyott. Ahogyan apa is. Pedig mind azt mondtátok, hogy soha nem hagytok egyedül.  De még is elhagytak. Ahogyan te is elfogsz hagyni. -fejezte be helyettem, a történetet Kris.
S amit közölt a bátyjával, hogy mind azok a személyek akik azt ígérték neki, hogy soha nem fogják elhagyni , nem tudták betartani az ígéretüket. Szegény Kristenem. Annyi mindenen kellett már neki átmennie. Annyi tragédia érte, az egyik után a másik... csoda hogy még talpon van. 
Jules ekkor megakarta ölelni Kristent, aki kitérve anyja ölelése elől kirohant az ajtón. Mire eszembe jutott, az az eset, amikor a megemlékezés volt, az elvesztett FBI-ügynökök miatt, azon az estén Kris ugyan így elrohanva a helyszínről, épp öngyilkossági kísérletet akart volna véghez vinni, ha akkor Kellan nem járt volna arra, s ha nem mentette volna meg őt.
Nem törődve a többiekkel barátnőm után rohantam, mikor kiértem az ajtón Rob egyből utánam jött. S ekkor meglátva Kristent a szomszéd ház ajtajánál, Rob megszólalt. 
-Nem lesz semmi baja. Ott ugyan úgy otthon van, ahogyan itt. Ugyan is az a szüleim háza. Menj csak be a többiekhez. S mond meg nekik, hogy ne várjanak haza minket ma. -mondta, majd átmászva a kert kapun lépett be a ház ajtaján,amit be is csukott maga után.
Azzal a reménnyel a szívemben, hogy Robnak sikerül feledtetni a múltat barátnőmnek, léptem vissza a házba.....


UI: Sziasztok. Köszönöm a komikat, és a pipákat. Nos, ebben sem volt khm... rész... s bocsánat érte, ha ez gondot okozott valakinek. :$ ... S bocsánat, hogy ilyen későn jött a feji... az ok nem voltam  itthon... és csak most volt időm a frisst megírni. Nos, tudom azt mondtam, hogy ezután a feji után jön majd a fordulatok... amik igazak is. De ezt a fejezetet is beleszámolhatjuk a fordulatokba. Most, nem is húzom tovább az időt... csak ha kérhetlek benneteket komizzatok. ELőre is köszönöm. Frissel pedig igyekszem. Puszi Dóry

21. fejezet *Bahamákon* ( 5.part )

 Először is hali mindenkinek. Köszönöm, az előző fejihez kapott komikat. Nos, íme itt az újabb fejezet. S egyben, a *Bahamákon* rész vége is.  S a következő fejezet, után a történetben hatalmas fordulatokat olvashattok majd. Amik..hát... hamarosan úgy is megtudjátok. Remélem, ez a fejezet is elnyeri a tetszéseiteket. S, mielőtt az előző fejihez kapott komikra válaszolnék, szeretném megköszönni a pipákat is. :-) Jó olvasást. xoxo D.

Nos, jöjjenek azok a válaszok...:

A 20.fejezethez kapott komikra a válaszaim, hozzászólásaim. :

Rockpassion : Köszönöm, a komidat. S örülök, hogy tetszett. S hogy főleg a khm.-s rész nyerte el a tetszésedet. Nyugi... a pervezséggel nem vagy egyedül XD ... S a komikért, nincs mit megköszönnöd. Hiszen, te is ugyan úgy megérdemled. És, egyébként te is komizol nekem. akkor én mért ne viszonoznám a kedvességedet? meg, ha tetszik a törid, akkor mért ne? És, igen te voltál az első komizóm. :-) És, én is szerizlek! :-) Puszim D.

Reni :) Köszönöm, neked is hogy komiztál. Örülök, neki hogy neked is tetszett. Az biztos, hogy kiűzte Kris a mi Robcink szemeiből az álmosságot. S, hát ezt a kis akciót, Rob se hagyhatta viszonzás nélkül. Ajaj..annyira szidom, azaz csak szidtam magam az előző fejinél.. amiért felraktam a többi képhez a Kris, ajándékát Robtól... kellett nekem lelőni...azt a részt, hogy most vajon tényleg igaz az, hogy otthagyta a pénztárcáját? Vagy, sem? S..áá... pedig nem akartam... ki tenni azt a képet még... de már későn vettem észre.. azaz akkor amikor a komijaitokat olvastam el... most már mindegy...:P  Nos, azok a titkos idegenek? Vajon kik is lehetnek? Hát...hát... később kiderül.. az legyen még titok.. :-D  Puszillak D.

GG: Sziaaaaaaaaa húgi!!!! Köszönöm, a komidat. Örülök, hogy tetszett.. s ááá ezek a kérdések!!! te aztán tudod, hogy milyen kérdéseket tegyél fel nekem... amikre, egyrészt úgy de úgy válaszolnék.. másrészt, pedig nem nagyon akaródzom válaszolni..ugyan is akkor túl sokat árulnék el, a folytatást illetően... Hát jaja...csak ki kell használni, minden egyes pillanatot...aj, de kihasználnám én is..J.-jel... s te pedig gondolom..E..-vel.. vagy sikerült a tegnapi napon, kiábrándítanom  belőle??? Hm??? rem..nem. S igen...hamarosan megtudjátok a nevüket. Ahogyan azt is, hogy elindulnak -e majd mind ketten a színészi pályán, vagy sem?! )Örülök, hogy a tánc is tetszett.  S szerintem is szép volt. ;)  Puszillak D.

Ágika : Köszönöm neked is a komit. Örülök, hogy neked is tetszett. Ahogyan, az ébresztés rész is. Idővel majd kiderül, hogy kik is azok.. Puszi D.

Elizabeth : Köszönöm, neked is a komidat. Örülök, hogy tetszett. S nyugi.. nem haragudtam meg... neked is CUPCUP D.

( Rob szemszög )

       Ha, valaki igazán szerelmes, akkor olyan számára az idő, mintha megállna. Ahogyan jelen esetben nálunk is. De a külvilág szemeiben pedig gyorsan telik az idő. De ez most nem számít, hogy áll vagy épp gyorsan telik az idő, legalábbis nekünk nem. Mert feltétel nélkül, megbízunk a másikban, és őszinte szerelemmel szeressük egymást. S ennél több nem is igazán, kellhet nekünk.     

      Miközben, szerelmem kimerülten, került az álmok világában, a kettőnk jövőjéről gondolkoztam. Vajon, meddig tart ez a felhőtlen szerelem köztünk? S együtt fogunk majd tudni, maradni addig míg meg nem hallunk? Vagy egyszer csak vége lesz, eme gyönyörű pillanatnak? És, talán valaki más mellett fogjuk leélni az életünket? Mi lesz velünk, azután ha innen a szigetről hazatérünk, oda ahol a családunk vár ránk? S mit fognak szólni majd a szüleim, kettőnk kapcsolatához? Elfogják -e majd fogadni páromul szerelmemet? Vagy még sem? S ha az utóbbi történik majd meg, akkor mit fogok majd én cselekedni? Elhagynám, csak azért szerelmemet, mert a szüleim nem akarják, azt hogy mi együtt legyünk? Vagy, ellen szegülnék a szüleim akaratának? 

     Ezer és ezer gondolat cikázott a fejemben, de választ egyikre se leltem. Csak egyet tudok, hogy bármi is történjen a jövőben, a szerelmemet Kristen iránt senki se tudja kiégetni belőlem. Hogy miért is? Mert, ahogyan szól is a mondás, Az igaz szerelem, csak egyszer jön el az ember életébe! -ahogyan, jelen esetben nálam is. Egyszerűen képtelenségnek, hangzik az, hogy én valaki más mellett éljem le az életem. Nem is tudom mi lenne velem, Kristen nélkül. Egy biztos, hogyha rajtam fog majd múlni a kapcsolatunk kimenetele, akkor biztosan hogy együtt maradunk s együtt éljük le az életünket, boldogan és szerelmesen....     

     ....de ekkor még nem is sejtettem, hogy jön egy olyan fordulat az életembe..ami a bizonyosságomat eltöröli a felszínről....     

     Lassan eljött az utolsó esténk is, amit itt ezen a gyönyörű szigeten tölthettem, el kettesben szerelmemmel. Mivel, felejthetetlenné  szerettem volna tenni az utolsó esténket is. Így, míg szerelmem a parton sétálgatott, az újdonsült ismerősünk, női tagjával, én addig gyertya fényes hangulattá varázsoltam, a hálószobát. Lepedőket, és párnákat az ágy elé sorba tettem le. Közben, pedig két sorba égő mécsesekkel körül téve, a szobát, a terasz ajtajáig, fehér rózsát szórtam szét. Ugyan is, szerelmem kedvenc virága, a fehér rózsa. A hűtőben, behűtöttem még, a délelőtti nap folyamán a hely legfinomabb pezsgőjéből. S egy pár fürtös szőlőt is. Mielőtt azonban búcsút vetett volna, új barátnőjének egy fehér rózsát hagytam az ajtón kívülre. 

    Mikor láttam szerelmem egyre közeledő alakját, amint a lépcső fokát szeli kecses lábaival, besurrantam egy észrevehetetlen kis részre, a szobában. 

Rob amint, rejtekhelyén a szobában..csak este

    

      S onnan kísértem figyelemmel amint szerelmem a szobába lépve, csillogó szemeivel pásztázza végig a művemet. Láttam, tekintetében azt az elhatározását, hogy elindul a keresésemre a házban. De mikor hátat fordítva az ajtóhoz érhetett volna, mögé suhanva, a kezeimet a derekára csúsztattam, s ajkaimmal lágy csókot leheltem selymes vállaira.

     -Rob! Ez..ez.. gyönyörű. Köszönöm. -fordult meg, s a kezeit a nyakam köré tekerve pipicskedett fel, hogy az ajkait az enyémekre nyomhassa. 

     Lejjebb hajtva a fejemet, az ajkaink egymásra találtak. Kóstolgatva egymás ajkait, szerelmem fenekéhez érve, emeltem fel őt, miközben ő a lábait a derekam köré fonta. Egyik kezemet levéve testéről, foglaltam helyett a földre terített párnákon. Elszakadva, ajkaitól. A pezsgő felé nyújtózkodtam, s miközben kibontottam azt, Kris a poharakat a kezeibe téve, tartotta felém azokat. Megtöltve poharainkat, visszatettem a helyére az üveget, majd kivéve az egyik megtöltött poharat szerelmem kezeiből, emeltem rá a tekintetem.

    -A szerelmünkre, és az itt eltöltött minden perceinkre. -mondtam, s összekoccintva poharainkat, kortyoltunk bele mind a ketten a hűs, és finom pezsgőbe. 

     Kris, letéve a poharát az üveg mellé, felállt az ölemből, s a komódhoz lépve, egy kis ajándék táskát vett ki belőle. Majd visszaült az ölembe, s apró csókot nyomva ajkaimra, felém tartotta a kis ajándék táskát.

    -Ez a tiéd. -felelte, mosollyal az ajkain.

A kezeimbe fogva a kis tasakot, egy kisebb dobozkát találtam. Felnyitva a kis dobozka tetejét, a tartalmát megpillantva, a szám is tátva maradt. Ugyan is, egy fehér kövekkel kirakott K betűs lánc volt benne. Szinte, az hihetetlen. Pont ugyan olyan ez a lánc, mint amilyet én is vettem szerelmemnek. Csak én nem K betűset, hanem R betűs láncot. Mielőtt, ugyan meg adhattam volna, a várva várt választ az ajándékra, előhúztam a zsebemből az ugyanolyan kis dobozt, amiben az én kapott lánc volt. Majd, felé nyújtva felemeltem a tetejét. Látva szerelmem arcán, a döbbenetet, és az örömet. Megmosolyogtatott. 

   -Ez meg a tiéd kicsim. -feleltem, fel villantva a kedvenc mosolyomat. -Nagyon is úgy tűnik, hogy ismét egyen kattogott a fejünk. 

     Hogy mit is értek az alatt, hogy ismét egyen kattogott a fejünk? Hát azt, hogy mikor még mielőtt ő New York-ba költözött, egy - egy együtt készített képet, kettősünkről ajándékoztunk a másiknak. Egymás nyakába téve, a láncot kezdtem bele szerelmem kényeztetésébe.....

( Kris szemszöge )

     Ez az egész, olyan mint ha egy gyönyörű álomba repültem volna. Végül  is, egy valós álomba repültem bele, ahol  a főnyereményt, én nyertem meg. Aki nem más mint Rob. Minden egyes percben, pillanatban -szavaival, pillantásaival, érintéseivel - magába bolondít. S a meglepetéseivel. Mint, az itt ezen a meseszép szigeten, eltöltött két hét. Az égő mécsesekkel és fehér rózsa szirmokkal terített, út a terasz ajtajától, a háló szoba közepéig. Ahol pedig két lepedő, s egy pár párnával fekvésre alkalmas helyet terített be. Behűtött finom pezsgővel, és fehér szőlővel is meglepett.És a nyaklánccal is. S ami utána következett, hab volt a tortán. Hiányozni fog a sziget, s a kettesben eltöltött két hét is is. Szerelmem, teljes mértékben felejthetetlenné tette számomra, ezt a két csodás hetet. Úton a a repülőn ülve, szerelmem csókot lehelve ajkaimra, majd lassacskán  elnyomott az álom...

    ... s ekkor még nem is sejtve...hogy milyen meglepetések sora, fogja majd megváltoztatni mindannyiunk életét..hogy rosszak sorozata -e, vagy a jóké?!.....

20.fejezet *Bahamákon* ( 4.part )

( Kris szemszög )

...mint ahogyan a tegnapi nap folyamán, ismét én ébredtem fel hamarabb. Amivel, nem is sokáig foglalkoztam, ugyan is ránézve a mellettem, hátán heverő édesen alvó szerelmemre, egy boldog mosoly terült szét az arcomon. Istenem, még ilyenkor is milyen imádni való, és jó képű. Áldom az istent amiért mellém sodorta ezt a fél istent. Mivel most rajtam volt a sor, hogy kényeztessem az én fél istenemet, a lepedő alá bújva-mert csak az volt ránk terítve- a kezeim közé kaparintva igencsak termetes férfiasságát, lágy simogatásba kezdtem. Majd az ajkaimmal is rásegítve, kezdtem el kényeztetni szerelmemet. Aki már nem éppenséggel az álmok álmát alussza, hanem a kéjes sóhajaival, és morgásaival töltötte be az egész szobát. Élvezettel hallgattam az imádott hangját, s bátorkodva hogy még jobban az őrületbe kergessem, az én istenemet a férfiasságát markoló kezemmel ütemesebben kezdtem el őt izgatni. Mint addig, amíg a számban meg nem éreztem forró nedvét. Megtörölve ajkamat, bújtam elő a lepedő alól, s vigyorogva emeltem a tekintetemet Rob levegőért kapkodó arcára. Miközben a lélegzetvétele visszaállt a rendesre, a kezeimmel különböző mintákat rajzolgattam mellkasára.
-Köszönöm. -suttogta, miközben az ajkait az enyémekre nyomta.
Viszonozva a csókját, most ő kényeztetett úgy, ahogyan a múlt éjszaka.... De mielőtt elért volna, a rám lecsapó élvezet, egybe olvasztotta, lüktetőn fájó testünket. A vállába harapva, nyomtam el a feltörő kéjes sikolyomat.
-Ne..neh, hallani akarom a hangodat. -nyögte elfúlóan szerelmem.
Majd, hogy halhassa a hangomat, ütemesebb tempóba kezdett. De mielőtt mind a kettőnket útól érhetett volna a vég, lassított a tempóján, ezzel egyre jobban kívánó vágyainkat felkorbácsolva. Miközben, testünk eggyé kovácsolódva egy ütemben mozgott, mint ha Argentin tánc-ot járnánk, ott simogattuk egymást ahol értük, közben-közben hosszú de még is szenvedélyes csókokat váltottunk. Visszaadva, szerelmemnek az előbbi kínzását, fordítottam magunkon, mielőtt megint elérhetett volna minket a beteljesülés. Végig csókolva, szerelmem lecsukódó szemhéjain, homlokán, orrán, arca minden egyes szegletén -ajkai kivételével-, kértem, hogy nyissa ki a vágytól fűtött szemeit. Amint, a kérésemnek eleget tett, ugyan olyan tempót elkezdve mint amit Rob kezdett el, kezdtem el mozogni. Rob, a fenekembe markolva ösztönzött a gyorsabb mozgásra, amit készséggel teljesítettem is. Mivel, már mind a ketten teljesen túlfűtöttek voltunk már a vágyainktól -s ha megmérnék most a testhőmérsékletünket, akkor a hőmérő már biztosan szét csapódott volna -, ugyan is amilyen tűz bennünk égett és ég, leírhatatlan. S egyszer csak, mindkettőnkből éles -sikoly;-kiáltás;-nyögés -és sóhaj tört fel. Ami csak is azt bizonyította, hogy útól ért bennünket, a mindent elsöprő élvezet. Rob, kicsusszanva belőlem, húzott a mellkasára, miközben a levegőért egyaránt kapkodtunk mind a ketten.
-Ez...ez..hihetetlenül jó volt. -szólalt meg Rob, ezzel megszakítva a szobában lévő csendet.
-De még mennyire, hogy az volt. -csókoltam meg. -Szeretlek.
-Én is nagyon-de nagyon szeretlek.-viszonozta a csókot.
Még, egy kis ideig az ágyban enyelegtünk, majd egy közös zuhany után, felöltöztünk, és egyenrangúan úgy döntöttünk, hogy most a parton lévő étteremben fogyasszuk el az ebédünket. Ugyan is, már fél óra múlva dél lesz. Így lemaradva a reggeliről, amit egyikünk se igazán bánt, vetettük bele magunkba az étlapon felkínálkozó sok ínycsiklandozó finomságok felsorakozó soraiba.... Az ebédünket elfogyazva, körbe sétáltuk a partot, és a szálloda köreiben lévő, kis boltokat is. Meg-meg pillantva egy-egy szépséges ereklyéket, úgy gondoltuk, hogy megvesszük a többieknek, ajándék képen. A csajoknak egyforma kövű, best friend nyakláncot, míg anyának egy két angyalból álló köves szív láncot, a fiúknak pedig szintén egyező bőrpántos karórát. Míg, szerelmem a karórákat várta, hogy becsomagolják addig én, sunyiban úgy hogy Rob ne vegye észre, egy fehér kövekkel kirakott K betűs nyakláncot vettem, amit majd a megfelelő pillanatban adok majd oda neki.  Miután, mindent amit kiválasztottunk tovább nézelődtünk, amikor is Robnak eszébe, jutott hogy a pénztárcáját, az ékszer boltban hagyta. Felajánlottam, hogy vele megyek vissza a boltba, de ő azt mondta, hogy hamar megjárja. Én csak nézelődjek, s ami megtetszik azt majd ha visszatér ő kifizeti. Na, még mit nem. Gondoltam magamban, miközben megláttam egy pár nekem való felsőt, és farmert. Míg szerelmem, útól ért én már készségesen szatyrokkal teli, ami a magamnak  és a szerelmemnek vett pár ruhát tartalmazta. Szerelmem rosszallóan nézve,azt hogy én fizettem ki a vásárolt dolgokat, kivette a kezemből a szatyrokat, s vissza mentünk ugyan abba az étterembe, ahol az ebédünket fogyasztottuk. Miközben, a pincér kihozta a rendelésünket, a mellettünk pár perce helyet foglalt viszonylag pár, felállva az asztaluktól, bemutatkoztak nekünk, majd megkérdezték, hogy nem -e ülhetnének át mi hozzánk. Amibe, Robbal egyet értően egyeztünk bele. Mint az imént, megfigyeltem ők tényleg egy párt alkotnak, s mind a ketten a színészettel foglalkoznak. De amikor rákérdeztem, hogy milyen filmben szerepeltek eddig, az állam a földön koppant. S amikor, Robra néztem ő belőle is ugyan olyan reakciót váltott ki az imént kapott válaszok, mint amilyet én belőlem. Gondolatban, fejen csapva magamat -hogy, hogyan lehetek ekkora hülye, hogy nem ismertem fel őket. Hiszen, ők a kedvenc színészeim. Azaz a kedvenc színészeink. Mert Robbal mind a ketten rajongunk, az ők filmjeikért. De, hogy ők ketten együtt vannak, nagyon is meglepett engem. Elmondásuk szerint, azért nem verték nagy dobra azt, hogy ők együtt vannak, mert nem igazán szeretnék azt hogy a sajtó, újságírók és a lesi fotósok, rajtuk csámcsogjon. De, a munkájukat mind a ketten szeretik. Ahogyan a munkájukról beszéltek, csak még jobban azt az érzést keltették fel bennem, hogy én is lehetnék színésznő. De ahogyan jött ez a hirtelen ötlet, úgy el is vetettem.
S ekkor még nem is sejtve, hogy a közeljövőben mennyire is fontos szerepet fog játszani bennem ez az ötlet....

Fiúknak vett karóra

Rob, Krisnek vett ajándéka

MamaStev-nak vett lánc

Kris, Robnak vett ajándéka

Kris, a lányoknak vett ajándéka

Válaszok a 18-19.fejezet komijaihoz. :

Rockpassion : Köszönöm, hogy te megvártál itt ezen a blogomon. És, hogy megtiszteltél a komiddal. Köszönet érte. S örülök, hogy tetszett a visszatérési khm.. rész. És komiztam is. A Punk Lovers -es törid, utcsó fejezetéhez is, és az új törid, első és a második feji részletéhez is írtam komit. :-) /-/Köszönöm a 19.fejihez is a komidat. Sajnálom, hogy nem nagyon nyerte el a tetszésedet a 'narrátor szemszög'-es rész. :(  Annak viszont örülök, hogy legalább a visszaemlékezés elnyerte a tetszését. Nos, itt is van a kért feji. Remélem, ez is tetszeni fog majd. Puszi Dóry


reni :) Reni, neked is köszönöm a komidat. Örömmel, olvasom, hogy már vártad te is az új részt itt ezen a blogomon is. S úgy-úgy, Rob a kis kanos! hihi.. ez tetszik :D /-/ Köszönöm, a 19-fejihez írt komidat is.  Annak meg felettébb örülök, hogy neked elnyerte a tetszését, a 'narrátor szemszög'. S jajam... Rob aranyos lehetett szőkén. Legalábbis három-négyévesen az volt.  Remélem, ez a feji is elnyeri majd a tetszését. Puszi Dóry

Elizabeth : Köszönöm, neked is a komit. Örülök, hogy elnyerte neked is a visszatérési rész. :-)/-/ Köszönöm, a 19-fejihez írt komit is. És örülök, hogy az a feji is tetszett. Remélem, ez is tetszeni fog majd. :-) Puszi Dóry


GG : Hát, neked is húgocskám köszönöm, ám a komidat. Örülök hogy a kedvetekre tettem azzal, hogy visszatértem egy ilyen khm..-s fullos résszel...hát igen... sok szex.. mivel otthon, túl sokan voltak egy fedél alatt... nem nagyon akartak, fültanukat akkor amint épp elmennek.:D Így, itt ahol kettesben lehetnek akár, be kell pótolniuk a szexet.:D  Valahogyan annyira csábított az a gyönyörű tenger, hogy nem tudtam kihagyni, azt hogy ott is egymáséi legyenek, S ahogyan, észrevettem nem is bántátok, hogy így cselekedtem. Meg kóstolnád Robcink, főztjét?! Én, meg már azt hittem, hogy más főztjét szívesebben megkóstolnád. Már ha az a más, tudd főzni..:P hihi. ;) Várj, az olvadozással légyszi addig, amíg oda nem érek egy feltörlővel..XD:-) Nem ér bevetni ám a kiskutya szemeket..mert tudod, hogy nem lehet az ilyen szemeknek ellen állni... mint ahogyan észrevehetted nem is tudtam. :-)/-/  Gigantikom, köszönöm a 19-fejihez írt kommentecskédet. Ti kértétek, hogy siessek a frissel, s át gondolva egy két dolgot, úgy döntöttem hogy sietek a frissel. Már, ha ennyire kértétek.  A visszaemlékezéses résszel, úgy vettem észre hogy az mindenkinek tetszett. Ennek örülök is. S az első találkozás... próbáltam valami olyasmit összehozni, ami igencsak aranyosabb figurábra téve őket. Rob, szőkén nem is lehetne más elképzelve mint cuukkii. Felgyújtani én téged? Ha a nagy ördög megszólal megszólal bennem, akkor a válaszom igen.. ahogyan te engem, én is úgy tégedet lelkem. Köszönöm, a 'narrátor szemszög'-es rész kielemezését is. Hát..megpróbáltam belesűríteni a lényeget, azaz az én szemszögemből.  Remélem, ez a rész is a kedvedre való lesz. Legalábbis a reggeli ébresztő..biztosan..:-) Puszillak húgocskám. 'Dorcs'

Florence Ploody : Köszönöm, neked is a komidat. Örülök, hogy tetszett neked is a visszatérési rész. S nem haragszom amiért, ilyen kis rövidre sikeredett a komid. Nekem az is elég, hogy elmondtad röviden is, de hogy milyen volt számodra a feji. És ezt köszönöm. Remélem, ez a rész is tetszeni fog majd. Puszi Dóry

Ágika : Neked is köszönettel tartozom amiért, megvártad a visszatérésemet eme blogomon. És köszönöm, a komidat is. Örülök, hogy tetszett a 'visszatérési feji'.  Ahogyan, látom neked is mint GG-nek elnyerte a tengerparti-vízes jelenet. Hát, ha két ilyen szerelemmel és vággyal teli pár, minek is fognák magukat vissza, ha mind a ketten akarják azt? Addig, a jó amíg így vélekednek, és viszonozzák egymás érzelmeit..  /-/ Köszönöm, a 19-fejihez írt komidat is. Örülök, hogy neked is tetszett. És, ahogyan az én szemszögemről írtál, hogy az még jobban elnyerte a tetszését, hát ezt örömmel olvastam. Köszönöm. És, igen jól emlékszel. Mert még az első találkozásukról nem is esett szó. Csak annyi, hogy már azóta mióta Robék Krisék szomszédjuk lettek. Attól kezdve ők igazi jó barátok s végül.. egy szerelmes pár lettek. Remélem ez a feji is elnyeri majd valamennyire a tetszését. Puszi Dóry

Nos, nagyon köszönöm a komikat. Én is örülök, hogy így fogadtátok a visszatértemet. Pontos időpontok arról, hogy mikor lesznek frissek... azt nem tudok mondani.. csak is annyit, hogy hetenként kerül csak fel egy új feji. Hogy épp melyik nap, azt nem tudom. De lehet, hogy lesz majd olyan hét, ahol kétszer is lesz majd friss. Legalábbis igyekszem majd. Nos, a *Bahamákon* részt, csak 4 part -osra terveztem... de mivel elszámoltam magam.. így még egy vagy két feji még a Bahamákon zajlott eseményekről fog szólni. Remélem, nem bánjátok.. De utána, a történet hatalmas fordulatokat fog majd venni... hogy milyet... azt majd idővel megtudjátok.  Ja, és az Argentin Tánc-ra rá klikkelve megtekinthetitek azt a bizonyos táncot. Nekem tetszik ez a tánc. A komiknak viszont most is örülnék. Legyetek rosszak! :D Puszpusz Dóry.

19. fejezet *Bahamákon* ( 3.part )

Hali...nos köszönöm a komijaitokat, s nagyon örülök annak, hogy így viszont örültök annak, hogy újra van friss. Nos lesznek is majd. Bocsi, hogy  a vége felé az én szemszögemből írtam le a végét.. de úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele.. nos hát hogy milyenre sikeredett azt majd ti elmondjátok. Legalábbis remélem... Azért örülnék, ha most is kapnék egy pár komit. Jó olvasást. Puszi Dóry


( Kris szemszög )

...amikor felébredtem, egy kicsit döbbenten vettem észre, hogy a felhők odafent még sötétségben burkolóznak. Mivel, szomjasnak éreztem magam, így leemelve szerelmem ölelő karját magamról, ki másztam az ágyból, s a konyha felé vettem az utamat. Kiérve a konyhába, feloltottam a lámpát s a hűtő ajtaját kinyitva kivettem egy palack ásványvizet, majd a szekrényből kivéve egy poharat töltöttem bele egy kis vizet. Ki léptem az erkélyre, ahol ámulattal  lestem a csillagokat. Amik mind mindig teljesen eltudtak kápráztatni. A csillagokat nézve, eszembe jutott egy kedves régi gyerekkori emlékem. /* Anyáék fel küldtek a szobámba, mert már későre járt az este. De mind mindig ilyenkor, amikor még nem jött álom a szememre, az erkélyre léptem ki, és  kikönyökölve a korláton, bámultam a csillagokat.  S egyszer csak furcsa zajokra lettem figyelmes. A zaj a magas almafánk körül jött. 
-Ki van ott ? -kérdeztem, kíváncsisággal a hangomban. -Tudom, hogy van ott valaki.
Mivel, választ nem kaptam, így úgy tettem mind aki meggondolva magát visszavonul a szobájába, már a kezem épp az ajtó kilincsen volt amikor, is meghallottam egy eddig számomra még ismeretlen hangot.
-Várj. Nem akartalak se meg ijeszteni, sem pedig megzavarni. 
Mikor a hang irányába fordítottam a fejem, egy szőke hajú kb. velem egy korú fiút pillantottam meg a fán. Közelebb lépve a korláthoz, jobban szemügyre vehettem az idegent a fánkon.
-Nem ijesztettél meg.- mosolyogtam rá angyalian. -Ti költöztetek ide a szomszédba, nem?
-De igen mi. Rob vagyok. És te? -kérdezte, mosolyogva.
-Én Kris. S hogy-hogy kint vagy ilyen késő, s pont a fánkon vertél tábort?-kérdeztem.
-Nem tudtam aludni, s kimászva a szobám ablakából, úgy döntöttem hogy innen a fáról jobban megtudom figyelni a csillagokat. 
-Értem. Nos, akkor nem is zavarok tovább. 
-Ne, ne menj. Nem zavarsz. -mondta, miközben a fáról az erkélyemre mászott. -Remélem nem haragszol amiért, ide másztam.
-Nem haragszom. -feleltem.
Támaszkodva az erkélyem korlátjára, kértem hogy meséljen magáról és a családjáról. Miután készségesen beavattuk egymást a másiknak a családi történtek instrakciójába, elkezdtük a csillagokat számolni, miután kihoztam egy plédet, és párnát a szobámból. Majd, lassan mindkettőnket a csillagszámlálás közben elnyomott az álom, egymás mellett....*/
Erre az emlékre még most is mosolyogva emlékeztem vissza. Majd két kart éreztem meg a derekamra simulni, s szerelmem ajkait a nyakamon amint édes csókokat lehel rá. Ami kellemes sóhajokat váltott ki belőlem.
-Mit csinálsz te itt kint, éjnek éjjelén? Hm? -kérdezte szerelmem, miközben maga felé fordított.
A kezeimmel a mellkasának támaszkodtam, s az arcára emelve a tekintetem válaszoltam.
-Felébredtem, s mivel szomjas voltam így kijöttem a konyhába inni,  miközben a csillagokat néztem eszembe jutott az az este amikor megismertelek téged.
-Ja, arra az estére én is emlékszem, majd nem ijedtemben leestem a fáról, amikor észrevettelek, hogy kint vagy, na meg akkor aludtunk együtt először. Bevallom, már akkor is tetszettél. -felelte mosolyogva.
-Igen? Bevallom, te is nekem. -nyomtam csókot kívánatos ajkaira.
Amit ő nem is volt rest azonnal viszonozni. Eleinte lágy csóknak indult, de végül az ajkaink játéka átváltott vaddá, s már azon kaptam észre magam, hogy egymásról tépkedjük azt a kevés ruhát ami rajtunk volt, s a hálóban az ágyon fekszem csupaszon Rob alatt. Rob, elismerően pásztázta végig a szemeivel a testem minden egyes pontját, amit egy győzelem ittas mosoly kíséretében csodálta át újra és újra. Majd az arcomtól lefele -kihagyva az ajkaimat- apró csókokkal lepte be meztelen testemet. Az ajkai helyét eközben a kezei lágy simogatásai váltották fel, amit kéjes nyögésekkel tűrtem. Mielőtt elért volna a nőiességem kapujához, felhúzódott az ajkaimhoz, és ajkaink forró csókban forrtak össze, miközben Rob ujjait a nőiességembe vezette. Ettől a hirtelen cselekedetétől belenyögtem, a csókunkban amit szerelmem mosollyal díjazott. Mivel megállt az ujjai tevékenységével, az egyik kezemet levezetve a bennem lévő ujjaihoz, késztettem tovább a folytatásra, majd megragadva férfiasságát, kicsit  meg szorítva csaltam ki szerelmemből egy erőteljes morgást, miközben az ujjait tövig nyomta bennem, amitől a torkomból hangos sikoly tört ki. Megmozdítva a kezemet a kis fickón, kergettem életemet az első orgazmusához, miközben én  is lassan elértem az enyémet.  Amint lecsapott ránk az első orgazmus szele, Rob ismételten a hátamra fordított, s egy vérpezsdítő csók után, az ajkait a nőiségemhez vezette, s miközben az isteni gyors nyelvével az újabb orgazmusomhoz repített, a kezeivel a melleimet vette birtokba. Mikor már azt hittem, hogy itt menten felgyulladok ha szerelmemet nem érezhetem meg magamban azonnal, elválva a lüktető vágyamtól, felém emelkedett s belém hatolt végre.Magamhoz szorítva Robot, újra és újra belém hatolt. Eme tettével csak még jobban felkorbácsolta a vágyaimat, az ölemet felemeltem s nekifeszítettem a férfiasságának, s evvel még élvezetesebbé téve a beteljesülésünket. Ami egyszerre csapott le ránk. Belőlem, éles sikoly szakadt fel, míg Robból egy kéjes morgás.Majd Rob mellkasára húzva, miközben a levegőért egymás után kapkodtunk a vállamnak feszítette állát.
-Szeretlek. -suttogta.
-Én is szeretlek.-feleltem vissza.
Majd miután mind a ketten kellőképpen lenyugodtunk, újra egymáséi lettünk...

( Narrátor szemszög )


Az este folyamán, míg Robert elment finom pezsgőért, addig Kristen ama ötletét valósította meg, amit két nappal ezelőtt a konyhában, a hűtő előtt ötlött ki. Miszerint, egy kis romantikus hangulatot tartanak a szerelmével a ma este folyamán. Miután a háló kellemes és csodás fényben pompázott, amihez egy érzéki s romantikus zene is imponált. Míg Kris szerelmére várakozott, kiment a konyhába s valami édesség után kutatva, a szeme megakadt az eperlekváros kis tálkán, s úgy döntött hogy nyalakodik belő egy kicsit. Majd visszament a szobába, ahova pár perc múlva Rob is belépett. Amint megakadt a szeme a majdnem meztelen lányon, nagyot nyelt s közelebb érve a lányhoz gyengéd csókot nyomott ajkaira, majd a bent lévő két pezsgős pohárba kitöltött egy kevéske pezsgőt.
-Lélegzet kápráztatóan gyönyörű vagy. -mondta rekedtesen a lánynak, miközben a lány a pezsgője kortyolgatása közben, csábosan harapott bele s tálkáról leemelt édes eperből.
A fiú miközben szerelme érzéki tevékenységeit figyelte megpillantotta az epres tálka mellett a tejszínhabot, majd megragadván azt fújt rá habot az ő kezében lévő eperre, amit később a lány ajkaihoz emelt. A lány elfogadva eme gesztust a fiútól beleharapott az eperbe. Mivel a lány szája szélén ott maradt egy kicsi a tejszínhabból a fiú közelebb hajolva szíve hölgyéhez lecsókolta az édes habot, majd ajkaival megérintette szerelme édesen kívánkozó ajkait.
Rob kezeit végigcsúsztatta Kris csípő finom vonalán, s egy ügyes mozdulatokkal csúsztatta le a fonom anyagból készült hálóinget, s lehajította az ágy mellé. Mivel már nem fedte Krist semmilyen takaró anyag, így Rob elragadottságában minden egyes új csodát végigcsókolt, a bársonyos combokat, a feszes hasat, a gömbölyű vállakat. Miután lemeztelenítette az egész, imádni valón gyönyörű testet, olyan volt számára az előtte terülő látvány, mind maga a Földanya, árkok és völgyek válogatták egymást hegyekkel és dombokkal. Kris  kezei gyöngéden végigsimították Rob, -már meztelen felsőtestét -karját, vállát, mellkasát. Rob minden újabb csókja vággyal teli  sóhajokat fakasztott belőle. A férfi minden érintésére megvonaglott a teste, és mély sóhaj fakadt az ajkán. Az ő érintéseire nyomán a férfi felmeredt. Rob nyelve végig simított testén, mellbimbói megduzzadtak, felágaskodtak, a kissé borostás arc végigsiklott mellének lejtőjén, bordáinak gyengéd ívén, le a lágyan domborodó hasig.  Rob ráemelte tekintetét. A homlokába visszahulló szőkésbarna tincsek mögül felpillantott a lányra, s látta félig lehunyt szempilláit, mosolyra húzódó ajkait. Újabb csókok következtek, karjaik egymásba fonódtak, szorosan ölelték egymást, ajkaik egymásba forrtak.
Sohasem lesz képes betelni ezzel a nővel, ötlött fel Rob fejében a gondolat. Akármennyi szerelemmel töltött délután, valahány szoba is kövesse még ezt az elsőt.
Amikor ujjaival behatolt a nő szemérmének rózsás ajkai közé, érezte, hogy készen áll az egyesülésre. Kris kezét vadul ágaskodó vesszéjére vonta, hogy segítsen neki a behatoláskor. Óvatosan, érzékien nyomult beljebb, míg végül elért a lány forrongó legbenső részéig. Kristen összeszorította ajkait, magához ölelte, még szorosabban, mint az imént, mintha csak egészen magába akarná fogadni, gyönyöre és vágya legvégső szakadéka felé akarná taszítani.
Egyszerre mozdultak közös gyönyörük felé, egyre hevesebb lélegzetvételük kifejezte azt az érzést, amelyet képtelenek lettek volna szavakba önteni. Akárhányszor Rob hátrébb húzódott, Kristen öle mindannyiszor úgy kapott utána, mint fuldokló a levegő után, mintha elviselhetetlennek találná, hogy nem hatol belé.
Rob kutató keze testének legérzékenyebb pontját simogatta, az egyre hevesebb kéj hajszolva testét. A lány sóhajai, és a hátába vájó körmök csalhatatlanul tudatták vele, jogy közeledik a legvégső élvezet felé.
-Nem bírom tovább! -az elragadtatás végső hangjai voltak ezek, s alig néhány másodperccel később Kristen teste megfeszült.
Tovább folytatta a mozgást, tenyerével a matracnak támaszkodott, ahogy férfiassága ki-be siklott.  A heves mozgás hamarosan őt is eljuttatta a csúcspontra. Hatalmas sóhajjal, óriási lökéssel egészen mélyre hatolt. Minden ereje elhagyta egy pillanatra, arcát Kristen kebláre fektette, legvégső kéjét ily módon fűszerezve. Kristen csendesen pihent a férfi súlya alatt, őt is teljesen legyengítette az átélt gyönyör.
Majd Rob  karjaiba szorította, olyan közel egymáshoz ahogyan csak tudta, s egy újabb csók, és szerelmi vallomás után, elnyomta őket az álom.....

18.fejezet *Bahamákon* ( 2.part )

 

( Kris szemszög )

Reggel lágy simogatásokra ébredtem, mikor felemeltem a fejem, és kinyitottam a szemeim szerelmem édeskésen mosolygós arcával találtam szembe magam. Amit nem tudtam, nem viszonozni. Csókért nyújtózkodtam, amit ő készségesen meg is adott. Elválva az ajkaitól a fejemet a mellkasára fektettem, s az egymásba gabalyodott lábainkat figyeltem, miközben szerelemem mintákat rajzolgatott fedetlen hátamra. Olyan jó volt most így egymást ölelve, feküdni. Boldogságban úszni, érezni a másik szerelmét. Ezt a gyönyörű meghitt pillanatot, a gyomrom hangos korgása zavarta meg. Amit Rob nevetve fogadott.

-Úgy hallom, valaki itt megéhezett. –húzta fel a fejemet az övéhez.

S már majdnem összeért az ajkunk, amikor is Rob hasa is megkordult. Amit, történetesen most én nem tudtam megállni nevetés nélkül. Látva szerelmemet, hamiskásan elmosolyodni, tudtam, hogy valami rosszban sántikál, így kipattanva az ágyból, s felvéve a földről szerelmem pólóját, belebújva szaladtam ki a szobából, a konyhába. Megállva a hűtő előtt, belekukkantottam, hogy van –e benne valami, s amikor kinyitottam az ajtaját, boldogan munstráltam , hogy telis tele van a frigónk minden füldi jóval. A pillantásom, megakadt a földiepren, amihez kerestem is a tejszínhabot. Amit együttesen el is duktam, miszerint ez jó lesz későbbre is... Kivéve  egy pár tojást, és bacont álltam neki a sütkérezésnek. Miközben a reggelit csináltam magunknak, szerelmem a kezeit a derekamra csúsztatta, s apró, de annál vérpezsdítő csókokkal borította be a nyakamat.

-Neh.. most neh.. mert odaég a reggelinkh...-suttogtam elfúlóan, majd mivel Rob nem hagyta abba a tevékenységét a nyakamnál, és a simogatásokat a hasamnál így képtelen voltam rácsapni a kezére.

-Naaa...Ezt most mért kellett? –kérdezte tettetve a durcizást.

-Azért mert rosszfiú voltál. S ezért még büntetést fogsz majd kapni az este. –kacsintottam rá, csábosan, s már magamban el is terveztem, hogy mivel is fogom megbüntetni őt.

-Hmm...már alig várom. –csapott a fenekemre, majd megterítve az asztalon, foglalt helyet az egyik széken.

Miközben a reggelinket fogyasztottuk, megbeszéltük, hogy sétálunk egy kicsit a parton. Miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, hogy mielőtt sétálnánk egyet a parton veszünk, egy gyors zuhanyt. Viszont, a gyors zuhanyzásból lett egy óra is. Ugyan is szerelmem és a kisfickó oda lent nem bírt magával. Amit ha akartam volna se tagadhattam, volna meg hogy nem is bántam a dolgot. Ki elégülten, és frissen vettünk magunkra egy-egy lengebb ruházatot, s kéz a kézben indultunk sétálni a parton. Mivel, elég gyögyörű volt a hely, így nem bírtam megállni, hogy ne készítsek képeket. Amin a legtöbbiken Rob volt, vagy is amiket én készítettem. De mint észrevettem, olykor szerelmem is lefényképezett engem is. Időközben, a víz egyre jobban csábított, így ledobva magamról a kendőt, napszemcsit, és a papucsot futottam a vízbe, s éreztem amint a víz hullámai vállig ellepnek. Majd Robot nézve, a mutatóujjammal intettem hogy jöjjön ő is be a vízbe. Szerelmem nem is volt rest, sokat gondolkodni azon, hogy csatlakozzon-e hozzám, vagy se, mert levéve a pólóját, és ugyanúgy a napszemcsijét, papucsát odatéve az én cuccaimhoz, úszott be hozzám. Amint közelebb ért hozzám, lágy csókot nyomott az ajkaimra.

-Tudod, nem volt szép tőled, hogy csak úgy ott hagytál, s a vízbe futottál. –húzott közelebb magához, miután a hátam mögé úszott.

Eme cselekedetével, megéreztem a fenekemnek nyomuló kemény férfiasságát. Amitől kelletlenül is felnyögtem.

Majd az egyik kezét a nőiségemre vezette, amit lassan simogatni kezdett.

-Te ezt komolyan itt akarod csinálhhni? –kérdeztem, akadozva.

-Mért is ne? Amúgy is már őrülten kívánlak, és már nem bírnám ki a házig. Akarlak itt és most. –suttogta a nyakamba, miközben gyengéden bele is harapott.

-Te aztán tényleg bolond vagy. De az én bolondam. –nevettem fel.

S hagytam, hadd kényeztessen a maga kedve szerint.Félre húzva a bugyimat belém csúsztatta először az egyik ujját, majd később a másikat is... Mikor lecsapott rám az első élvezet, remegve dőltem hanyatt szerelmem mellkasának, aki kezeit bilincsként tartottak foglyul, s ajkaival az arcom minden egyes szegletét csókkal hintette be. Miután, kissé sikerült valamelyest lenyugodnom, én is kezelésbe vettem a kis fickót odalent. Ujjaim közé fogva a kisfickót, kezdtem el lassan fel le húzogatni a kezemet, majd begyorsítva űztem szerelmemet, is a beteljesülés felé. Rob a vállamba nyomva a fejét, próbálta elnyomni a hangos férfias morgását. Miközben, magát nyugtatgatta az ajkait az enyémekre nyomta. Ajkaink játéka közben, a fenekembe markolva húzott magára. A hirtelen érzéstől, mind ketten belenyögtünk a csókba, és a lábaimat a dereka köré fontam, s egymást hajtottuk a végső beteljesülés felé... Amit nem sokkal később, el is értünk. A sikolyomat, Rob vállába harapva tompítottam el, amit szerelmem egy fájdalmas szisszenéssel fogadott el....

-Bocsii..-mondtam, mikor kiértünk a partra.

-Nem is fáj már. –mondta, vállat rántva.

-Ja, persze. S én ezt meg higgyem is el, mi? –kérdeztem.

-Tényleg nem fáj. –lehelt csókot az ajkamra, el hallgattatva így engem.

Visszatérve a házba, míg Rob vacsorát készített én elmentem lefürdeni. Miközben lefürödtem, a ma délutáni eseményeket elevenítettem fel magamban. Soha, nem hittem volna, hogy egyszer ilyesmit fogok művelni, mint a mai nap. Hihetetlen, hogy ha az ember szerelmes, akkor milyen őrültségekre képes. Mint ahogyan én is. Robért bármire képes lennék. Hiszen ő az életem. Nem is értem, hogy eddig hogyhogy nem jöttünk rá arra, hogy mennyire is kötődünk a másikhoz... Kilépve a zuhany alól, megtörölköztem, majd fel véve az egyik hálóingemet, és a hajamat kifésülve mentem ki a konyhába, ahol szerelmem az imént végzett a terítéssel. Mögé osonva, csókoltam bele a hátába, amitől megborzongott. Hátra nyújtva a kezeit, maga elé húzott, s csókolt meg ismét. De a mostani csókja sokkal másabb volt mint az eddigi csókjai, ugyan is ebbe a csókjába, még a lábam is bele remegett, mikor elengedett.

Miután elfogyasztottuk a Rob által készített mennyei Lassagnét, szerelmem fürdeni ment, én pedig a hálóba. Befeküdve az ágyba, éreztem amint a szemeim le-lecsukódnak, s a külvilágból már csak annyit észleltem, hogy besüpped mellettem az ágy, és szerelmem az egyik karját körém fonja, majd a fülem mögé lehel csókot, s jó éjszakát kíván......

hali...sorry a hibákért..de most nem volt több időm, arra hogy átnézzem...de amint lesz átnézem... s bocsi, hogy eddig nem volt friss.

puszi

Dóry